A Kúria Bfv.862/2014/5. számú precedensképes határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 176. §, 178. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Összhatásában kedvezőbb, ezért az új büntető törvény alkalmazásának van helye, ha a bűncselekmény határozott tartamú szabadságvesztésre vonatkozó büntetési tételének felső határa az új törvény szerint emelkedett ugyan, azonban az új szabályozás szerint az elkövetéskori törvényhez képest az elbírált cselekmények nem halmazatot, hanem - szubszidiaritás folytán - egységet képeznek, emellett az új törvény feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályai is kedvezőbbek.

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság Bny.1215/2006/2., Budai Központi Kerületi Bíróság Bny.122/2007/2., Fővárosi Törvényszék B.1347/2008/111., Fővárosi Ítélőtábla Bf.367/2012/28., *Kúria Bfv.862/2014/5.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.862/2014/5. szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év február hó 24. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a III. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 8.B.1347/2008/111. számú ítéletét, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.367/2012/28. számú ítéletét III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A III. rendű terheltet a Fővárosi Törvényszék a 2012. június 26. napján kihirdetett 8.B.1347/2008/111. számú ítéletével bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 282/A. § (1) bekezdés 4. fordulat] és kábítószerrel visszaélés vétségében [1978. évi IV. törvény 282. § (1) bekezdés 3. fordulat, (5) bekezdés a) pont] ezért őt - a kábítószerrel visszaélés bűntette tekintetében bűnszervezetben elkövetőként - halmazati büntetésül három év börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Emellett a III. rendű terhelttől lefoglalt 190.000 forint készpénzre vagyonelkobzást rendelt el, és kötelezte őt a bűnügyi költség viselésére.

A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2013. szeptember 25. napján jogerős 3.Bf.367/2012/28. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét III. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: a cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulatába ütköző és (3) bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, a Btk. 178. § (6) bekezdés 1. fordulatába ütköző kábítószer birtoklása vétségében történt bűnösség megállapítását és a bűnszervezetben elkövetés megállapítását mellőzte; a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést a halmazatra utalás nélkül hat év fegyházra, a közügyektől eltiltás tartamát hat évre súlyosította; a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezést mellőzte, és megállapította, hogy a III. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a III. rendű terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint a III. rendű terhelttel szemben nem kerülhetett volna sor az új Btk. alkalmazására. Esetében a megállapított tényállás alapján a cselekmény minősítésének megfelelő büntetési tétel felső határa az elkövetés idején hatályban volt törvényben alacsonyabb volt, mint az elbíráláskori Btk. esetében, valamint az új törvény nem tartalmaz a kábítószer függőkre privilegizált tényállást, márpedig álláspontja szerint a terhelt kábítószerfüggő személynek minősül. Ezért álláspontja szerint védence tekintetében az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, annak ellenére, hogy a feltételes szabadságra bocsátás szabályai az új törvényben kedvezőbbek.

Álláspontja szerint a titkos adatszerzés (helyesen: titkos információgyűjtés) során beszerzett telefonlehallgatási anyagok bizonyítékként történt felhasználására jogellenesen került sor. Hivatkozott egyrészt az Alkotmánybíróság 2/2007. (I. 24.) AB határozatában foglaltakra, arra, hogy az akkor hatályos Be. 201. § (1) bekezdésének d) és e) pontját az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ezért a lehallgatási anyag 2007. december 31. előtti beszerzése és felhasználhatósága a jogi szabályozás alkotmányellenes volta miatt kizárt.

Vitatta továbbá azt is, hogy a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságára vonatkozó törvényi előírásoknak az eljárt bíróságok eleget tettek. Kifogásolta, hogy a III. rendű terhelt esetében a titkos információgyűjtést több mint kétszer 90 napra rendelték el, amely egyértelműen a Be. 203. § (5) bekezdése szerinti korlátozásba ütközik.

Kifejtette továbbá, hogy a bírói engedély nem telefonszámra, hanem személyre kell hogy vonatkozzon, és e körben vitatta a másodfokú bíróság által kifejtett indokolást.

Kérdésesnek ítélte azt is, hogy a titkos információgyűjtést végző szerv eleget tett-e a Be. 204. § (4) bekezdésében foglalt haladéktalanság követelményének.

Mindezek alapján álláspontja szerint a titkos információgyűjtés eredményét a bizonyítékok közül ki kellett volna rekeszteni, ezek hiányában pedig, mivel más közvetlen bizonyíték sincs, a III. rendű terheltet a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette alól az eljárt bíróságoknak fel kellett volna menteni.

Kifejtette továbbá, hogy az ügy II. rendű terheltjétől lefoglalt kábítószer mennyiség nem hozható összefüggésbe a III. rendű terhelttel, ezért jogellenesen minősítette a másodfokú bíróság a III. rendű terhelt cselekményét jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer kereskedelemnek, egyébként pedig a vád nem tartalmazott olyan kijelentést, hogy a II. rendű terhelttől lefoglalt kábítószert a III. rendű terhelt értékesítette volna. Ezért álláspontja szerint a másodfokú bíróság e ponton a vádon túlterjeszkedett.

Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok az igazságügyi szakértői vélemény ellenére a III. rendű terheltet nem minősítették kábítószerfüggő személynek, ezért az eljárt bíróságok a cselekményeket törvénysértően minősítették, a helyes minősítés alapján pedig lehetőség nyílik a kiszabott büntetés enyhítésére.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és azt a III. rendű terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül, egyben állapítsa meg, hogy a terhelt cselekménye az 1978. évi IV. törvény 282/C. § (5) bekezdése szerint minősülő vétség, és az eljárás felfüggesztése mellett a Kúria alkalmazza az elterelés jogintézményét.

A Legfőbb Ügyészség indítványában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.