A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20565/2011/4. számú határozata öröklési szerződés megszüntetése tárgyában. Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szűcs József

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.87537/2002/21., Fővárosi Törvényszék Pf.634336/2010/3., *Kúria Pfv.20565/2011/4.*

***********

Pfv.I.20.565/2011/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban Dr. Patakiné dr. Schneider Márta ügyvéd által képviselt felperesnek Dr. Magyar István ügyvéd által képviselt alperes ellen öröklési szerződés megszüntetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 22.P.87.537/2002. szám alatt megindított, majd a Fővárosi Bíróság 2010. december 8-án meghozott 43.Pf.634.336/2010/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 41. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. október 5. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

részítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 43.Pf.634.336/2010/3. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú ítéletnek az öröklési szerződés megszüntetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyja; ezt meghaladóan a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 10.000 (Tízezer) forintban, az alperesét 12.500 (Tizenkettőezer-ötszáz) forintban állapítja meg.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Az örökhagyó és az alperes között 1996. április 25-én közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre, amelyben az örökhagyó tartására az alperes kötelezettséget vállalt oly módon, hogy napi háromszori - melyek közül az ebéd meleg - étkezést, takarítást, lakáskarbantartást, ápolást, orvosi kezeltetést, gyógyszerekkel történő ellátást biztosít és halála után illő módon eltemetteti, ezen felül viselnie kell a lakás rezsijét, valamint a közös költségeket. Ennek fejében az örökhagyó a tulajdonát képező b-i ingatlanhányadának - 43 négyzetméteres lakrész - örökösévé tette az alperest.

Az örökhagyó a szerződéskötést követően megvásárolta a volt társbérleti lakás további 21 négyzetméteres részét kitevő ingatlanhányadot. Erre tekintettel a felek - ugyancsak közjegyző előtt - 1997. június 26-án az öröklési szerződést úgy módosították, hogy az örökhagyó ezen újabb ingatlanhányad vonatkozásában is örökösévé tette tartás fejében az alperest. Az alperes 1992 őszétől huzamosabb ideig lakott az örökhagyó lakásában. A szerződésben vállalt kötelezettségét azonban nem teljesítette, helyette édesanyja, I.I-né nyújtott az örökhagyó számára részleges tartást 1999 március közepéig, amikor közöttük a viszony véglegesen megromlott. I.I-né hetente három alkalommal 10-15 percet tartózkodott a lakásban, majd 1998 szeptemberétől naponta 5-5 percet. A örökhagyó ágyneműjét egy, másfél havonta cserélte és ilyen időközönként fürdette őt, akinek ruházata tisztátalan volt, a lakásban gyakran vizeletszag terjengett.

Az alperes a lakást az örökhagyó hozzájárulása nélkül korszerűsítette, oda saját nevére telefont vezettetett be, majd az egyik szobát albérlet útján hónapokon keresztül hasznosította, havi 15.000 forint albérleti díj ellenében. Az örökhagyó hozzájárulása nélkül befogadott albérlőt a rendőrség segítségével kényszerítették a lakás elhagyására. Ezt követően a viszony az örökhagyó, valamint I.I-né között végleg megromlott.

Az örökhagyó 1999. augusztus 13-án közokiratba foglalt végrendeletet alkotott, melyben minden vagyona örököséül R. I-t nevezte meg. Az örökhagyó 2000. augusztus 10-én hunyt el.

Az örökhagyó - 1999. március 24-én benyújtott - keresetével - az alperessel kötött öröklési szerződés megszüntetését kérte az alperes szerződésszegő magatartására hivatkozással. Végrendeleti örököse jogutódként perbe lépett, aki az alperessel szemben a keresetét változatlanul fenntartotta.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Nem tette vitássá, hogy 1999 március közepe óta szolgáltatást az örökhagyónak nem nyújtottak, azonban arra hivatkozott, hogy addigra a kapcsolatuk oly mértékben megromlott, hogy a szerződés teljesítése lehetetlenné vált. Másodlagosan I.I-né a megfelelő kielégítés körében 2.125.009 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest. I.I-né a perbeli követelését az alperesre engedményezte.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően ítéletével az öröklési szerződést megszüntette és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.223.815 forintot. Indokolásának jogi okfejtése szerint a perben feltárt bizonyítékok - Dr. S. J. L-né az örökhagyó házi orvosa; továbbá G-né F. Cs., H. M. és H. A. tanúk vallomása - együttes mérlegelésének eredményeként megállapította, hogy 1999 március közepén az öröklési szerződés alapján a természetben való tartás lehetetlenné vált. Ezt támasztja alá az a nem vitás tény is, hogy ezen időpontot követően az alperes, valamint I.I-né részéről teljesítés felajánlására sem került sor. A peres felek egyike sem kérte a szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átváltoztatását, erre utóbb már az örökhagyó halála miatt nem is lett volna lehetőség. A megfelelő kielégítés körében mérlegeléssel havi 4.000 forint tartás ellenértékével számítva 34,5 hónapra havi 136.000 forint összegben találta alaposnak az alperes igényét.