BH 2022.1.27 I. Ha az ügyfél gyermek, a hatóságoknak eljárásuk során a jogszabályokat a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1. bekezdésére és az Ákr. 29. § (1) bekezdésére is figyelemmel kell alkalmazniuk.

II. Csak a jogszabályszöveg egészének vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy az abban meghatározott határidő vagy határnap elmulasztásához a jogalkotó a jogvesztés következményét fűzte-e. [2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 45. § (2) bek., 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 29. § (1) bekezdés, 46. § (1) bekezdés, Alaptörvény XXIV. cikk és XXVIII. cikk]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2021. január 15. napján kelt, 2021. január 18. napján postára adott, az Oktatási Hivatalhoz előterjesztett kérelmében gyermeke tankötelezettsége kezdetének halasztását kérte.

[2] Kérelméhez csatolta a gyermek fejlődési adatának óvodai összesítőjét az óvodai fejlődési lap alapján, a fejlődés vizsgálatáról szóló 2016. május 11. napján kelt ambuláns lapot, a 2016. február 10. napján kelt ambuláns lapot, a Heim Pál Gyermekkórházban 2015. november 16. napján, 2016. március 4. napján és 2016. augusztus 9. napján készült fejlődéspszichológiai vizsgálat eredményét, valamint az öt éves korban végzett állapotfelmérésről készült védőnői tájékoztatót.

[3] Az alperes HTAN/16639-2/2021-es iktatószámú 2021. január 21-én kelt végzésében a felperes gyermeke tankötelezettségének megkezdése alóli felmentése tárgyában benyújtott 2021. január 19. napján érkezett kérelmet visszautasította. Indokolása szerint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 45. § (2) bekezdése szerint a gyermek abban az évben, melynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik, azonban a szülők az iskolakezdés évében, január 15. napjáig nyújthatják be a felmentést engedélyező szervhez kérelmüket arra nézve, hogy a gyermek még további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehessen részt. Az alperes az Nkt. rendelkezésein túl az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott. Kifejtette, hogy az Nkt. 45. § (2) bekezdése szerint a kérelem 2021. január 15. napjáig lett volna benyújtható, azt azonban a felperes 2021. január 18. napján adta postára, így a kérelem nem bírálható el.

A keresetlevél és a védirat

[4] A végzéssel szemben előterjesztett keresetében a felperes kifogásolta a végzésben foglaltakat. Előadta, hogy a gyermek tankötelezettség alóli felmentését a valóságnak megfelelően, számos orvosi, védőnői, óvoda által kiadott dokumentummal alátámasztva kérte az első levelében.

[5] Kiemelte, hogy gyermeke középső csoportba jár, és sem mentális, sem testi adottságai nem teszik lehetővé, hogy megkezdhesse általános iskolai tanulmányait. Bemutatta a gyermeke egészségügyi állapotával összefüggő körülményeket. Előadta, hogy a koronavírus-világjárvány az óvoda és a szülők közötti kapcsolattartást megnehezíti, és ennek köszönhetően az óvoda nem tájékoztatta őt időben arról, hogy szülőként kérnie kell a gyermek óvodai nevelésének további egy évét. Amint erről tudomást szerzett, a kérelmet elkészítette és postázta. A járványhelyzetre hivatkozva előadta, hogy a háztartásában nem rendelkezik számítástechnikai eszközökkel, számítógéppel, fénymásolóval, így időt vett igénybe az, amíg a dokumentációt kérelméhez fénymásolni tudta, és lakóhelyén nincs nyitva tartó könyvtár és interneteléréshez alkalmas hely, amely a határidő betartását nehezítette.

[6] Az alperes védiratára tett nyilatkozatában rámutatott, hogy a gyermeke fejlődését, személyét érintő körülményeket igazolta, az alperesi döntés alapján a gyermek mérhetetlenül nagy hátránnyal indul azokkal a gyerekekkel szemben, akik az óvodában nagycsoportban vettek részt, hiszen a gyermek középső csoportos.

[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Nkt. 45. § (2) bekezdése, mint anyagi jogi jogszabály állapítja meg január 15. napját a kérelem benyújtási határidejeként, azonban a felperes kérelme elkésett. Kifejtette, hogy az anyagi jogszabályban megjelölt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, ami igazolási kérelemmel nem pótolható, ezért helytállóan utasította vissza a kérelmet az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Hivatkozott arra is, hogy a szülőket a kérelem benyújtásának határidejéről a televízióban, a rádióban tájékoztatták, és az óvodák ezzel összefüggő tájékoztatása is megtörtént.

[8] Az alperes 7. sorszám alatti nyilatkozatában kifejtette, hogy az anyagi jogi határidő legfontosabb ismérve az, hogy az anyagi jogviszonyhoz kötődnek, anyagi jogszabályokon alapulnak. Ebből arra következtetett, hogy a határidő elmulasztása esetén az Ákr. 53. §-a [igazolási kérelem] nem alkalmazható. Álláspontja szerint annak eldöntéséhez, hogy ilyen esetben van-e helye kimentésnek, az anyagi jogi jogszabályt kell figyelembe venni. Az anyagi jogi jogszabály a kimentés lehetőségét sem tartalmazza, így elmulasztása olyan jogvesztéssel jár, ami igazolási kérelemmel nem pótolható. Előadta, hogy a hatóságnak nincsen mérlegelési, méltányossági jogköre. Az Ákr. 53. §-át, az igazolási kérelem elbírálására vonatkozó rendelkezéseket citálta, kiemelve, hogy eljárásjogi határidőről van szó. Saját álláspontja alátámasztására a Fővárosi Törvényszék elsőfokú bírói tanácsai egyedi döntéseiben foglaltakra hivatkozott.

Az elsőfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a Kp. felhatalmazása alapján hivatalból vette figyelembe az alperes érvelésével szemben a felperes által benyújtott, a gyermek fejlődését alátámasztó, fentiekben kifejtett orvosi, óvodai, védőnői igazolásokat, egyben elfogadta a felperes azon hivatkozását, miszerint a kérelem benyújtására szolgáló határidőről 2021. január 15-én este kilenc órakor elektronikus üzenetben a telefonján tájékoztatták.

[10] Az elsőfokú bíróság ennek tükrében értékelte, hogy a felperes kifejtette, hogy otthon a járványhelyzetre, a veszélyhelyzetre tekintettel informatikai eszközökkel, nyomtatóval nem rendelkezik. Elfogadta, hogy a felperes M. településen sem rendelkezett ilyen lehetőséggel. Elfogadta, hogy erre tekintettel került három napos késedelemmel benyújtásra az indokolt és okiratokkal alátámasztott kérelem.

[11] Az elsőfokú bíróság ebben a körben - a gyermek érdekére figyelemmel - elemezte az Nkt.-t. Arra a következtetésre jutott, hogy az Nkt. valóban nem tartalmaz a mulasztás igazolására vonatkozó rendelkezést, de azt is megállapította, hogy az Ákr. 46. § (1) bekezdése alapján történő visszautasítás lehetőségéről sem rendelkezik az Nkt.

[12] Az elsőfokú bíróság az alperes védiratához kiegészítően csatolt, a Fővárosi Törvényszék által hozott döntésekkel kapcsolatban rámutatott, hogy azok a döntések a jelen bíróságot ebben az ügyben nem kötik.

[13] Az elsőfokú bíróság a Kp. 78. § (5) bekezdésében foglaltak alapján hivatalból bizonyítást foganatosított, és a benyújtott okiratokat értékelte. A bíróság az Nkt. célja, alapelvei és fogalommeghatározásai alapján értelmezte az alkalmazandó rendelkezéseket és azokat hivatalból vette figyelembe.