3391/2022. (X. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Budapest környéki Törvényszék 7.Pf.20.287/2020/17. számú ítélete és a Kúria Pfv II.20.385/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt, megtámadott ítéletek és a pertörténet lényege a következő.
[3] 1.1. A felperes és az indítványozó alperes 1996. április végétől élettársi kapcsolatban éltek, majd 1997. március 22-én házasságot kötöttek, házasságuk ideje alatt ikergyermekeik születtek.
[4] A felperes 2008 januárjában külső kapcsolatot létesített, ennek tényét az indítványozóval március végén közölte. A felperes és az indítványozó a közös tulajdonú ingatlanban együtt, de egymástól elkülönülten éltek, az indítványozó 2008 szeptemberében gyermektartásdíj jogcímén 40 000 forintot fizetett a felperesnek.
[5] A Budakörnyéki Járásbíróság 2.P.20.462/2008/22. számú, 2009. július 8-án jogerős ítéletével felbontotta az indítványozó és a felperes házasságát. Az ítélet indokolásában az életközösség megszűnésének időpontját a felperes állításával egyezően 2008 januárjában határozta meg. Az indítványozó a házassági bontóperben nem tett nyilatkozatot az életközösség megszűnésének időpontjára, csak azt adta elő, hogy 2008. szeptember végi határidővel kérte a felperest a gyermekek érdekeinek végiggondolására.
[6] 1.2. Az indítványozó és a felperes életközösségük alatt több ingatlant vásároltak, ingóságokat szereztek és gazdasági társaságot alapítottak. A 2007. szeptember 18-án kötött adásvételi szerződéssel 36 500 000 forint vételárért vásárolták meg egymás között egyenlő arányban az utolsó közös lakásul szolgáló ürömi ingatlant két teremgarázsban lévő parkolóhellyel. A vételárat egyrészt a korábban vásárolt ingatlanaik eladásából befolyt vételárból, továbbá az egyik kereskedelmi bankkal 2008. február 22-én kötött kölcsönszerződés alapján felvett szabad felhasználású kölcsönből fizették ki.
[7] A felperes 2008. október 28-án adásvétel jogcímén megszerezte egy budapesti üzlethelyiség 1/2 tulajdoni hányadát, szüleinek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
[8] 1.3. A Budakörnyéki Járásbíróság 2020. január 27-én meghozott, 12.P.20/530/2013/151. számú ítéletével a felperes és az indítványozó életközössége megszűnését 2008. decemberében állapította meg, a közös vagyon körét ehhez az időponthoz kapcsolódóan rögzítette és osztotta meg.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársi közös vagyont a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. § (2)-(5) bekezdés alapján osztotta meg. Az életközösség megszűnésének időpontját 2008. decemberben állapította meg, ennek megfelelően - egyéb, a későbbi felülvizsgálati kérelemmel nem érintett vagyontárgyak megosztása mellett - házastársi közös vagyonnak tekintette az üzlethelyiség 1/2 tulajdoni hányadát és azt a felperes tulajdonába adta, és ehhez az időponthoz igazodóan számolta el az életközösség megszűnése után fizetett törlesztőrészleteket. A megosztás Csjt. 31. § (3) és (5) bekezdésben foglalt elveinek érvényre juttatása és a magas értékkiegyenlítés fizetésére kötelezés elkerülése érdekében az ürömi ingatlanokat az indítványozó tulajdonába adta.
[10] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (2) bekezdése alapján nincs jogi akadálya annak, hogy a felek a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben vitassák a házassági életközösség megszűnésének a házassági bontóperi ítéletben a kizárólag a felperes előadása alapján megállapított 2008. januári időpontját. Az elsőfokú bíróság - bizonyítás lefolytatását követően - bizonyítottnak ítélte, hogy a felek házassági életközössége az indítványozó által állított 2008. decemberi időpontban szűnt meg figyelemmel a felek közös gazdasági döntéseire (kölcsönszerződés megkötése és előtörlesztés), a közös bevásárlásokra és nyári nyaralásra, továbbá arra, hogy karácsonyig közös hálószobában aludtak.
[11] Az ingatlanok értékét a bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértő - e tekintetben egyik fél által sem vitatott - szakvéleménye alapján állapította meg.
[12] Az ítélet ellen felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben többek között vitatta az indítványozóval fennállt életközössége megszakadásának megállapított időpontját, kérte, hogy a bíróság az ürömi lakóingatlan és a garázsingatlanok tulajdoni hányadait az ő kizárólagos tulajdonába és birtokába adja az elsőfokú bíróság által meghatározott forgalmi értéken. Továbbá kérte annak megállapítását is, hogy az üzlethelyiség 1/2 tulajdoni hányada a különvagyonába tartozik. Emellett a fellebbezésben vállalta, hogy az indítványozó részére megfizet 27 147 149 forint értékkiegyenlítést.
[13] 1.4. A felperes fellebbezése folytán eljáró Budapest Környék Törvényszék 2021. január 25-én meghozott, 7.Pf.20.287/2020/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta.
[14] A másodfokú bíróság az életközösség megszűnésének időpontját az elsőfokú ítéletben meghatározott időponttól eltérően határozta meg, ehhez igazodóan az üzlethelyiséget a felperes különvagyonának tekintette, továbbá eltérően számolta el a felek által kifizetett törlesztőrészleteket és a felperes teljesítőképességének elfogadása mellett tulajdonába adta az ürömi ingatlanokat.
[15] A másodfokú bíróság szerint a bizonyítékok értékelésénél annak van jelentősége, hogy a felperes 2008. május 23-án nyújtotta be a házasság felbontására irányuló keresetét, amelyet az indítványozó 2008 júliusában vett át. A felperes a keresetlevélben pedig egyértelműen kinyilvánította, hogy nem kívánja tovább fenntartani a házasságukat. A másodfokú bíróság a felek nyilatkozatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek között az érzelmi kapcsolat korábbi, 2008. márciusi megszűnésére is figyelemmel a gazdasági kapcsolat - tekintettel arra, hogy az indítványozó az idézést és a keresetlevelet júliusban kézhez vette, a gyermekek szükségleteinek fedezésére pedig 2008 szeptemberében tartásdíjat fizetett - 2008. július végén szűnt meg.
[16] Az életközösség megszűnésének eltérő meghatározása miatt a másodfokú bíróság ítélete alapján módosult a vagyonmérleg. Az üzlethelyiséget a felperes az életközösség megszűnése után vásárolta, ezért a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti közös szerzés vélelme nem érvényesül.
[17] A jogerős ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg az életközösség megszűnésének időpontját, azt a másodfokú bíróság okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte felül. A kérelem szerint a peradatok alátámasztják az életközösségnek az indítványozó által állított és az elsőfokú bíróság által is elfogadott 2008. decemberi megszűnését. Az indítványozó szerint csupán a bontóper iránti keresetindítás nem azonosítható az életközösség megszűnésének jogi tényével. A felperes továbbá nyilatkozott a mindennapi életvitelük változatlanságáról 2008 decemberéig, ehhez képest a kérelem szerint a gazdasági életközösség 2008 decemberében még biztosan fennállt. Az indítványozó szerint az érzelmi közösség fennállását bizonyítja, hogy 2008. karácsonyáig egy hálószobában aludtak a felperessel, közösen nyaraltak, a családi programokon részt vettek. Az időpont jogszabálysértő meghatározása miatt a vagyonleltár hiányos, az értékkiegyenlítés összege téves.
[18] A felperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Indokai szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokból helytálló jogkövetkeztetést vont le és okszerű mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó nem bizonyította az életközösség megszűnésének 2008. decemberi időpontját. A felperes álláspontja szerint az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott olyan tényeket, amely megdöntené a másodfokon eljáró bíróság által helyesen megállapított tényállást, a bizonyítékok okszerű mérlegelését.
[19] Az indítványozó bejelentette továbbá, hogy felülvizsgálati kérelmének eredményessége esetén a felperes által értékkiegyenlítés jogcímén megfizetett 26 730 830 forintot visszafizeti. Felülvizsgálati kérelmének eredménytelensége esetén másodlagosan azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítélet megváltoztatásával az ürömi ingatlanok közös tulajdonának megszüntetési módjaként őt jogosítsa fel a felperes tulajdoni hányadának magához váltására.
[20] A felperes észrevételében rámutatott arra, hogy az indítványozó a közös tulajdon megszüntetési módjával kapcsolatban a törvényi határidőn túl új, a joghatályos felülvizsgálati kérelemben nem található kérelmet terjesztett elő.
[21] 1.5. A Kúria 2021. november 30-án meghozott, Pfv.II.20.385/2021/13. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
[22] A Kúria érdemben nem vizsgálta az indítványozónak az ürömi ingatlanok közös tulajdona megszüntetési módjának jogszabálysértő voltára való hivatkozását, mert ezt a kérelmét a felülvizsgálati kérelem benyújtására rendelkezésre álló törvényi határidőn túl terjesztette elő, és a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni sem lehet [Pp. 272. § (1) bekezdés, 273. § (5) bekezdés].
[23] A Kúria a jogerős ítélet indokolásában rögzített életközösség megszűnési időpontra vonatkozó felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el, mert az a közös vagyon rendelkező részben meghatározott megosztására is kihathat [Pp. 272. § (1) bekezdése b) pont].
[24] A Kúria elfogadta a jogerős ítélet jogkövetkeztetését, az indokolást kiegészítette többek között azzal, hogy az életközösség tartalmi elemeinek vizsgálatakor kiemelt jelentősége van a felek életközösség fenntartására irányuló kölcsönös szándékának és a házastársi összetartozás tudatának, ugyanis az életközösség valamennyi hiányzó tartalmi elemét egyaránt pótolja ennek megléte akkor is, ha a felek kapcsolatában az életközösség egyes mozzanatai nem valósulnak meg. A házastársi összetartozás és kapcsolat megszakításának elhatározott szándéka és az erre irányuló szándéknak a kölcsönös vagy legalább az egyik házastárs részéről történő egyoldalú kifejezésre juttatása viszont az életközösség megszűnésének a megállapítását eredményezi akkor is, ha a felek kényszerűségből továbbra is együtt laknak, illetve bizonyos gazdasági, családi vagy egyéb jellegű együttműködés megvalósul közöttük. A keresetlevél benyújtása az egyik házastárs kifejezett szándéka arra, hogy a házassági életközösséget a továbbiakban nem kívánja fenntartani, azaz olyan egyoldalú jognyilatkozat, amelyben egyértelműen kinyilvánítja: a házastársával a továbbiakban nem kíván már együtt élni.
[25] A Kúria szerint helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az ingatlannal összefüggő költségek viselése, a gyermekekkel kapcsolatos együttműködés, a kiadások közös viselése nem pótolja a házassági életközösség legfontosabb elemét, a házastársi összetartozás és kapcsolat fenntartásának elhatározott szándékát.
[26] A Kúria szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok együttes, okszerű és logikus, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek megfelelő mérlegeléssel állapította meg a felek házassági életközössége megszűnésének időpontját. Helytállóan értékelte, hogy a felek egymás közötti belső viszonyában a felperes egyoldalú és hangsúlyosan kinyilvánított nyilatkozata, a házasság felbontására irányuló keresetlevél alapján a házastársi összetartozás tudata megszűnt, a felek az életközösségüket nem állították helyre. Az életközösség megszűnése időpontjának helyes meghatározásából következően pedig az egyes vagyontételek jogcíme és elszámolásának rögzülése miatt kizárt a jogerős ítéletben meghatározott vagyoni elszámolás felülmérlegelése. Ezért a Kúria szerint a jogerős ítélet nem sértette a megjelölt eljárási jogszabályt, ezért azt hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
[27] 1.6. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pf.20.287/2020/17. számú ítélete és a Kúria Pfv.II.20.385/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[28] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással nyújtotta be.
[29] 1.7. Az indítványozónak - a támadott ítéletekkel kapcsolatos - kifogásai a következők.
[30] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állítja arra hivatkozással, hogy a felek házastársi közös vagyonába tartozó ürömi lakóingatlan értéke olyan - 90 napig érvényes - szakvélemény alapján került meghatározásra, mely már a másodfokú eljárás alatt sem volt irányadó. Az indítványozó szerint amennyiben a Budapest Környéki Törvényszék, vagy a Kúria hivatalból észlelte volna a szakvélemény aggályosságát és elrendelte volna annak - a változó piaci viszonyok miatti - aktualizálását, úgy a felek házastársi közös vagyonának megosztása során magasabb megváltási ár megfizetése mellett adta volna a felperes tulajdonába az ürömi lakóingatlant a bíróság, így nem sérültek volna az indítványozó vagyoni érdekei.
[31] Az indítványozó szerint a tisztességtelen eljárás eredményeképpen a Kúria nem vizsgálta az indítványozó azon felülvizsgálati kérelmét, mely az ürömi ingatlanok megváltására irányult, így annak ellenére, hogy az indítványozó rendelkezett a szükséges teljesítőképességgel mégsem kerülhettek a tulajdonába az ürömi ingatlanok. Az indítványozó szerint a Kúria tévesen tekintette elkésettnek ezirányú kérelmét, ugyanis az indítványozó jogi képviselője 2021. február 23-án vette át a jogerős ítéletet, így a 60 napos jogszabályi határidő csak 2021. április 26-án járt le.
[32] 2. Az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv.-ben előírt feltételének.
[33] 2.1. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[34] 2.2. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2022. január 11-én vette át elektronikus úton, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2022. március 10-én - az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül -nyújtotta be.
[35] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói ítéleteket, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint az alkotmányjogi panasz kifejezett kérelmet tartalmaz az ítéletek megsemmisítésére.
[36] Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre. Az indítványozónak mint az ügy alperesének érintettsége fennáll a támadott ítéletekkel összefüggésben.
[37] 2.3. Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). Az indítvány e követelményt az Alaptörvény megjelölt rendelkezése vonatkozásában részben teljesíti, ugyanakkor nem tartalmaz releváns, alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett a Kúria ítélete miért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével atekintetben, hogy a felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Kúria nem bírálta el. Ezzel összefüggésben megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria ítéletének indokolásában - a törvényi határidőn túl történő előterjesztés mellett - arra is kitért, hogy a Pp. 273. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet.
[38] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (vö. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[39] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjoga sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy sem a másodfokú bíróság, sem a Kúria nem rendelte el hivatalból az ürömi ingatlan újbóli értékbecslését. Ennélfogva - az indítványozó szerint - az elsőfokú bíróság által elfogadott szakvéleményben szereplő forgalmi értékek már nem lehettek volna irányadóak.
[40] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy - az ítéletekből kitűnően - az indítványozó az Alkotmánybírósághoz való fordulást megelőzően a kérdéses ingatlan elsőfokú bíróság által megállapított értékét nem vitatta. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy a további jogorvoslati lehetőség hiánya nem jelenti egyben azt, hogy az Alkotmánybíróság a bírói határozatok általános jogorvoslati fóruma lenne.
[41] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alkotmánybíróság az Alapörvény védelmének legfőbb szerveként az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[42] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdés eldöntésére vonatkozó. Az indítványozó az eljáró bíróságok - általa - vélt mulasztását tekinti alapjogi sérelemnek a jogerős ítélet Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.
[43] Ennél fogva az indítvány nem vetett fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség iránti kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[44] 4. Ekként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételnek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. szeptember 27.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/778/2022.