3268/2012. (X. 4.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.670/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 11.P.21.142/2008/47. számú, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.428/2010/10. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III. 20.670/2011/7. számú - kártalanítási-kártérítési ügyben hozott - ítéleteinek alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[2] 2. Az alkotmányossági problémákat az indítványozó a következőkben látta.
[3] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, azaz a jogállamiságból levezetett jogbiztonságot sértőnek vélte az indítványozó azt, hogy a "Legfelsőbb Bíróság Polgári Tanácsa" - az indítványozó szerint - a Strasbourgi Bíróság, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Tanácsa által "hozott marasztaló határozatokban megállapított alkotmány- és törvénysértés" ellenére kártérítési követelésének nem adott helyt.
[4] Az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésének (az EU joga általánosan kötelező magatartási szabályt állapíthat meg) a sérelmét az indítványozó abban látta, hogy az Unió jogával ellenétes az a magyar gyakorlat, hogy a Magyar Állam nem perelhető a jogalkotással okozott kárért.
[5] Az emberi méltóság sérelmével kapcsolatban előadta, hogy az ügyében lefolytatott eljárás kimeríti a megalázó büntetés tilalmának a megsértését, hiszen ártatlansága utóbb bebizonyosodott és jogtalan elítélését "bírói hiba okozta".
[6] Az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésének (személyi biztonság) megsértését abban látta, hogy "többszöri alkotmány és jogszabálysértések következtében évekig hánykolódott az igazságszolgáltatás útvesztőjében".
[7] Az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése (alaptalan szabadság-korlátozás miatt kártalanítás jár) szerinte azért sérült, mert álláspontja szerint kártérítésre és nem egy "költségekkel annulálódó könyöradomány-szerű kártalanításra" lenne jogosult.
[8] Az indítványozó azt is állította, hogy az elhúzódó büntetőeljárással a "jó hírneve teljes mértékben megszűnt", mely szerinte az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének a sérelmét eredményezte.
[9] Az indítványozó szerint az Alaptörvénynek a törvény előtti egyenlőséget biztosító XV. cikk (1) bekezdésének, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogának [XXIV. cikk (1) bekezdésének] a sérelme az ügyében azzal valósult meg, hogy elvonták attól a jogától, hogy a "szemben álló felek egyenrangúságát és egyenlőségét biztosítsák", illetve az ügyben eljáró büntetőbírákat a polgári kártalanítási-kártérítési eljárásban meg sem hallgatták.
[10] Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésének (hatóságok által jogellenesen okozott károk megtérítésének a kötelezettsége) a sérelme abban áll az indítványozó szerint, hogy a bírósági gyakorlat szerint kizárólag kirívóan okszerűtlen vagy célszerűtlen bírói tevékenység vagy mérlegelés eredményezhet kártérítési kötelezettséget. Emellett az indítványozó szerint az, hogy bárkinek a jogellenes magatartása kártérítési kötelmet keletkeztet, de a bíróé vagy a bíróságé csak akkor, ha az kifejezetten súlyos, vagy kirívó volt, a törvény előtti egyenlőség [XV. cikk (1) bekezdés] és a hátrányos megkülönböztetés [XV. cikk (2) bekezdés] tilalmát is sértik.
[11] Azzal is érvelt, hogy ügyében nem volt "törvény által felállított büntetőtanács", mely a XXVIII. cikk sérelmét eredményezte.
[12] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[13] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának 1. pontját az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére alapította. Az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panasz a 26. § (1) bekezdés szerinti panasszal megegyezően "Alaptörvényben biztosított jogra" alapítható.
[14] Az Alkotmánybíróság a 2011. december 31. napjáig hatályos Alkotmánnyal összefüggésben az alkotmányjogi panaszokat csak az érdemben valamely Alkotmányban biztosított jog sérelemére való hivatkozás esetén vizsgálta. A jogbiztonság követelményének sérelmére való hivatkozást alapvetően két esetben, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetén vizsgálta (összefoglalóan: 1140/D/2006. AB végzés, ABH 2008, 3578, 3580.).
[15] Minthogy az Alaptörvény a valódi alkotmányjogi panasz esetében is "Alaptörvényben biztosított jogról" rendelkezik, ekképp nincs indok arra, hogy az Abtv. 27. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetében a korábbi gyakorlatától eltérjen és a jogbiztonság sérelmére vonatkozó indítványokat a fenti korlátozás nélkül, a jogbiztonság követelményének teljes tartalmára kiterjedően vizsgálja az Alkotmánybíróság.
[16] Jelen ügy indítványozója a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította, hanem azt sérelmezte, hogy a Kúria a kártalanítási-kártérítési követelésének nem adott helyt. Ezt az eseti mérlegelésen alapuló döntést az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül.
[17] Az indítványozó a fent kialakult alkotmánybírósági gyakorlat alapján a jogbiztonság sérelmének megállapítását önmagában a rá nézve kedvezőtlen ítéleti döntés miatt nem kérheti.
[18] 3.2. Az indítványozó azt is állította, hogy az a magyar gyakorlat, miszerint a Magyar Áll am nem perelhető a jogalkotással okozott kárért, az Európai Unió jogával ellentétes, ami az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdését sérti.
[19] Az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdése (az EU joga általánosan kötelező magatartási szabályt állapíthat meg) ugyanúgy nem alapjog, mint a jogállamisági klauzula, azért erre a panaszos alkotmányjogi panaszban nem hivatkozhat. Mindemellett az indítványozó nem jelölt meg egyetlen olyan uniós szabályt sem, mely kötelezné az Unió tagállamait abban a vonatkozásban, hogy a jogalkotással okozott károkért objektív alapú kártérítési felelősséggel tartoznának.
[20] 3.3. Arra is hivatkozott az indítványozó, hogy a büntetőeljárásban "bírói hiba" játszott közre az elítélésében, mely az indítványozó emberi méltósághoz való jogát sértette meg. A Kúria ítéletének nem volt (és nem is lehetett) tárgya a korábbi, egymást ól eltérő büntető ítéletek értékelése. Ekképp ez a szempont a kártérítési ügyben hozott polgári jogi tárgyú ítélet alkotmányossági felülvizsgálatánál sem vehető figyelembe, azaz az Alkotmánybíróság ezt a hivatkozást az alkotmányjogi panasz alapjául nem fogadhatja el.
[21] 3.4. Az, hogy az indítványozó személyi biztonságának megsértését látta abban, hogy "többszöri alkotmány- és jogszabálysértések következtében évekig hánykolódott az igazságszolgáltatás útvesztőjében", nem vethető fel a kártérítési ügyében született ítéletével összefüggésben. Ennek az ügynek ugyanis nem volt tárgya az, hogy a cselekmény megtörténte és a jogerős felmentő ítélet meghozatala között miért telt el 9 év. Ezt a szempontot az indítványozó legfeljebb a büntető ügyben hozott jogerős határozattal szemben előterjesztett panaszban indítványozhatta volna, ilyet azonban a magyar Alkotmánybíróság előtt nem terjesztett elő csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.
[22] 3.5. Az indítványozó úgy vélte, hogy az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése (alaptalan szabadság-korlátozás miatt kártalanítás jár) szerint kártérítésre és nem egy "költségekkel annulálódó könyöradomány-szerű kártalanításra" lenne jogosult.
[23] Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy az indítványozó a Kúria olyan részítéletével szemben fordult panasszal az Alkotmánybírósághoz, melynek a Be. 581. §-a szerinti jogellenes fogva tartás miatti kártalanítás nem volt tárgya. Ebben a kérdésben ugyanis a Debreceni Ítélőtábla a Megyei Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. Ekképp az indítványozó e körben benyújtott panasza egyfelől olyan ítéletet támad, melynek a kártalanítás e formája nem volt tárgya, másfelől idő előtti is, hiszen a kártalanítás összegszerűsége tárgyában jogerős döntés ezidáig nem született.
[24] 3.6. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, azaz a jó hírnév védelmének a megsértésére is hivatkozott az indítványozó, amikor előadta, hogy az elhúzódó büntetőeljárással a "jó hírneve teljes mértékben megszűnt".
[25] A Kúria azért utasította el az indítványozó személyhez fűződő joga megsértésére irányuló keresetét, mert nem jelölte meg, hogy a személyhez fűződő jogának melyik részeleme "és konkrétan milyen bírói magatartás miatt" sérült (a személyi kár és az ok-okozati összefüggés hiánya).
[26] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az indítványozónak azt a hivatkozását, hogy a személyhez fűződő jog sérelmének megállapítására irányuló kereset elutasítása alkotmányellenes volt-e.
[27] 3.7. Az indítványozó szerint az Alaptörvénynek a törvény előtti egyenlőséget biztosít ó XV. cikk (1) bekezdésének a valamint a tisztességes eljáráshoz való jogának [XXIV. cikk (1) bekezdésének] a sérelme az ügyében azzal valósult meg, hogy elvonták attól a jogától, hogy a "szemben álló fel ek egyenrangúságát és egyenlőségét biztosítsák", illetve az ügyben eljáró büntetőbírákat a polgári kártérítési eljárásban meg sem hallgatták.
[28] Az indítványozó felvetése nem értékelhető alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként, hiszen önmagában attól, hogy egy bizonyítási indítványt a bíróság mérlegelési jogkörében nem teljesít, még nem válik az egész eljárás tisztességtelenné és ezáltal alaptörvény-ellenessé. Ennek a kérdésnek a vizsgálata csak szélső esetben lehet az alkotmánybírósági eljárás tárgya, ellenkező esetben ugyanis a rendes bírósági eljárásokban részt vevő valamennyi fél - akivel szemben a bíróság valamit nem (vagy nem a kérelme szerint) teljesített - a bírósági határozat alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatnak álcázott, valójában azonban a rendes bírósági határozatot felülbírálni kívánó indítvánnyal fordulhatna az Alkotmánybírósághoz. Ezzel viszont az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.
[29] 3.8. Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésének (hatóságok által jogellenesen okozott károk megtérítésének a kötelezettsége), valamint a törvény előtti egyenlőség [XV. cikk (1) bekezdés] és a hátrányos megkülönböztetés [XV. cikk (2) bekezdés] tilalmának vélt sérelmével összefüggésben az indítvány tartalma szerint valójában arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősség szabályait vizsgálja meg az Alaptörvény felhívott rendelkezései szempontjából.
[30] Az indítvány ezen része az 5. pontban kifejtettekkel egyezően idő előtti, ugyanis a kártalanítási kereset tárgyában jogerős ítélet még nem született.
[31] Az indítványozó alkotmányjogi panasza e tekintetben egyébként is olyan alkotmányjogi kérdéseket vet fel, amelyeket az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében, a 339/B/2003. AB határozatában (ABH 2009, 1605.) már megvizsgált. A Ptk. 349. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát ugyanis a tisztességes eljáráshoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalma vonatkozásában e határozatában elvégezte és az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság a korábbi döntésben kifejtett érveit az alkotmányossági kérdéseket illetően jelen ügyben is fenntartja. Mivel ez az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan - az említett határozatban kifejtettekhez képest új - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely egy ismételt, érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, ezért az indítvány befogadását az Alkotmánybíróság e tekintetben is visszautasítja.
[32] 3.9. Végül az indítványozó azzal is érvelt, hogy ügyében nem volt "törvény által felállított büntetőtanács", mely a XXVIII. cikk sérelmét eredményezte.
[33] Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.613/2005/2. számú végzésében megállapította, hogy a másodfokú eljárásban valóban kizárt bíró(k) vett(ek) részt, ami abszolút eljárási szabálysértésnek minősül, ezért a bűnösséget megállapító ítéletet hatályon kívül helyezte és intézkedett a szabadságvesztés-büntetés félbeszakítása iránt.
[34] Az indítványozó által indított kártalanítási per jelenleg is folyamatban van. Ennek tárgya a jogellenes fogva tartás miatt okozott kár megfizetése. Tényként állítható, hogy az indítványozó jogellenesen töltötte a szabadságvesztését, azonban ennek oka nem csak a törvénytelenül felállított tanács, hanem az eljárásban felmerült bizonyítékok téves értékelése volt. A tanács törvénytelen felállítása pusztán kártérítési jogcímnek tekinthető, amivel kapcsolatban a per jeleni eg is folyamatban van. A törvénytelen tanácsalakítás azonban önmagában nem alapozza meg a bíróság kártérítési kötelezettségét. Természetesen a kártalanítás mértékének megállapításakor ez a tény is figyelembe vehető, azonban "többlet-kártalanítás" önmagában ezért nem jár.
[35] Az indítványozó ügyében a tanács törvénytelen megalakításával összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság már megállapította a jogkövetkezményt, hiszen erre a körülményre alapozva helyezte hatályon kívül a bűnösséget megállapító ítéletet. A tisztességes eljáráshoz való joga tehát az indítványozónak ezzel a jogorvoslattal helyreállt.
[36] 3.10. Összefoglalva: Az indítványozó konkrét magatartásának jogi értékelése az adott rendkívül súlyos közlekedési balesettel összefüggésben (vétkes közrehatás, okozati összefüggés) különösen nehéz "határesetnek" bizonyult. Ilyenkor az egymástól eltérő vagy akár egymással ellentétes jogi minősítések előfordulása gyakori, szinte "szükségszerű". Ezért is szűkítette be a bírói ítélettel okozott károkért való felelősséget az eddigi bírói gyakorlat.
[37] Az indítványozó tehát mind a jogalkotással, mind a jogalkalmazással okozott károkért való felelősséggel összefüggésben fontos kérdéseket vet fel, ezek azonban az ő konkrét ügyében az Abtv. 29. § követelményeinek nem felelnek meg.
[38] Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. szeptember 25.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3261/2012.