A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27017/2015/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §, 128. §, 140. §] Bíró: Hum Ferenc

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek - dr. Muzsek Júlia jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes elleni, adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében eljárva meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 200.000,- (azaz kettőszázezer) Ft perköltséget megfizetni.

Köteles a felperes az államnak az állami adóhatóság felhívására a közölt módon és időben 350.000,- (azaz háromszázötvenezer) Ft eljárási illetéket megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS:

A bíróság a csatolt közigazgatási iratanyag, a AB-i Bíróság .................., illetve a Kúria ............. számú iratanyaga alapján a következő tényállást állapította meg.

A felperes egyéni vállalkozóként 2004. május 10. óta folytat ügyvédi tevékenységet.

Az elsőfokú adóhatóság személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést végzett felperesnél 2003-2007. évekre.

Az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága a .............-án kelt .............. számú határozatával kötelezte a felperest 8.167.865,- szja adókülönbözet, 4.083.932,- Ft adóbírság és 2.991.250,- Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztálya a ............-én kelt ............ számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adókülönbözetet 7.807.207,- Ft-ra, az adóbírságot 3.903.603,- Ft-ra, a késedelmi pótlékot pedig 2.824.649,- Ft-ra mérsékelte.

Az eljárás során a tárgyidőszakra vonatkozóan az adóhatóságok a felperes bevételét becsléssel állapították meg, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) 108. § (1)-(3) bekezdése alapján. Rögzítették a határozatok, hogy irathiány alapozta meg a becslést, illetve, hogy a felperes csak azokat a költségeket számolhatja el a bevétellel szemben, melyek tényleges felmerülését az adóhatóság rendelkezésére álló és a felperes bevallásában szereplő adatok együttesen alátámasztják. A határozatok szerint a felperes jogellenesen tagadta meg az ügyvédi titoktartásra hivatkozva adott okiratok átadását. Megállapítható továbbá, hogy a felperes kizárási indítványt nyújtott be, amelyet azonban az adóhatóság nem talált alaposnak.

A fenti határozatok felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet a AB-i Bíróságon.

A AB-i Bíróság a ............-én kelt .............. számú ítéletével az első és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

A közigazgatási perben a felperes átadta a pénztárkönyvét, valamint a leltárát, amelyek a vonatkozó alapbizonylatok fénymásolt példányait tartalmazták.

A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy az szja alap nem volt megállapítható, miután a felperes semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá a bevallott jövedelmét. Erre figyelemmel az adóhatóság az szja alap megállapítására törvényesen alkalmazott becslést.

A bíróság a becslés módszerét nem fogadta el, jelesül nem osztotta azt az adóhatósági megállapítást, hogy a becslés módszere (kiinduló pontja) az, hogy az adózó ne járjon jobban annál, mint aki nem tudja igazolni a tényleges kiadását.

Rögzítette továbbá az ítélet, hogy tévesen állította a felperes, hogy az adóhatóság ellenőrzése lezárt időszakot vizsgált felül.

A bíróság megállapította, hogy a hatóság az ellenőrzési határidőt túllépte, ám ez az ügy érdemét nem érintette.

Tartalmazta még az indokolás, hogy nem volt jogszabálysértő az elsőfokú adóhatóság döntése pusztán azon az alapon, hogy azt a kizárás elbírálása előtt hozta meg.

Az indokolás szerint a felperes azt is tévesen állította, hogy az elsőfokú adóhatóság vezetője hatáskör hiányában bírálta el a kérelmét.

A bíróság szerint a felperes csupán állította, de nem igazolta, hogy az elsőfokú adóhatóság dolgozóitól nem volt elvárható az ügy tárgyilagos megítélése.

A fentiekre tekintettel a bíróság a kizárás elutasítását kifogásoló keresetrészt elutasította.

Az új eljárásra vonatkozó követelmények körében a bíróság az alábbiakat írta elő.

Rögzítette, hogy pontosan meg kell határozni, hogy a felperesnek mely adózással kapcsolatos iratát (alapbizonylatát) kívánja vizsgálni az adóhatóság.

A fentieket követően megfelelő határidő tűzésével az iratok átadására kell kötelezni a felperest.

Az adóhatóságnak az iratok vizsgálata alapján, illetve további szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően kell állást foglalni, hogy kell-e becslést alkalmazni, vagy tételes vizsgálat alapján kell az ellenőrzést elvégezni, illetőleg kell-e a felperest adófizetésre kötelezni.

Rögzítette végül az ítélet, hogy az iratátadással kapcsolatos hiányosságok jogkövetkezményeinek megállapításakor a fokozatosság elvét kell betartani.

A AB-i Bíróság fenti ítéletét az elsőfokú adóhatóság 2011. május 08-án vette át.

Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

A Kúria a.............-én kelt ............... számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

A Kúria az ítéletet alapjaiban jogszerűnek minősítette, ám leszögezte, hogy a bíróság tévesen hivatkozott az alperes becslési módszere kapcsán az indokolásban rögzített megállapításra (az adózó ne járjon jobban annál, mint aki nem tudja igazolni a tényleges kiadását), ilyet ugyanis az adóhatósági határozatok nem tartalmaznak.