A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20419/2018/8. számú határozata felmondás érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209/A. §, 521. §, 525. §, 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 11/D. § (4) bek., (4) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.419/2018/8/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bihari Krisztina ügyvéd) által képviselt I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II. rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű és III. rendű felperes neve (III. rendű felperes címe) III. rendű felperesnek - az Imre Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, a dr. Kiss István ügyvéd által képviselt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. február 2. napján meghozott 4.P.20.808/2016/24. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperes részéről 25. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperesek, valamint az I. és a II. rendű alperesek által 2008. május 9. napján megkötött és 2009. június 23. napján módosított kölcsönszerződés hatályos szerződés, azt az I. és a II. rendű alperesek 2010. december 6-i keltű felmondása nem szüntette meg.

A felpereseket a terhükre megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és megállapítja, hogy a felpereseket képviselő ... pártfogó ügyvédet az első- és a másodfokú eljárásban kifejtett tevékenysége ellenében megillető díjat az I-III. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek viselni.

Egyetemlegesen kötelezi az I-III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívásra 84.000 (nyolcvannégyezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az I. és II. rendű alperesekkel 2008. május 9. napján megkötött és 2009. június 23. napján módosított ... világhitel megnevezésű, jelzálog-típusú, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésnek az I. és II. rendű alperesek 2010. szeptember 6. napján kelt, közjegyzői tanúsítványban foglalt azonnali hatályú felmondása jogszerűtlen, ezért érvénytelen. Előadták, hogy az alperesek által készített elszámolás helytelen, a felpereseknek a felmondás időpontjában nem volt lejárt tartozásuk.

Az alperesek kérték a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalásukat.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése a DH1 és a DH2 törvény hatálya alá tartozik, így a felperesek teljesítései a DH2 törvény szerinti elszámolás szerint ítélendők meg. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a felmondás időpontjában a felperesek a szerződésben előírt kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek olyan elszámolási tételeket is vitássá tettek, amelyek a DH2 törvény 38. § (6) bekezdés b) pontja alapján már nem vitathatók, mert azok az egyoldalú szerződésmódosítással és az árfolyamréssel kapcsolatosak. A perben tehát csak a DH2 törvény 4. § (6) bekezdésében nem említett okból fakadó elszámolási kérdések vizsgálatára kerülhetett sor, erre azonban a felperesi táblázat nem tett utalást. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az elszámolás eredményeképpen figyelembe vett jóváírások alapján 2010. augusztus 31. napján a felpereseknek valóban fennállt-e tartozása, illetve hogy a szerződés rendelkezései alapján a felpereseknek milyen összegű havi törlesztő részletet kell fizetni. A szerződés III.2.B. pont második bekezdése alapján megállapította, hogy a szerződés megkötésekor a törlesztőrészlet összegét 41.408 JPY-ben határozták meg, a folyósítás azonban ettől eltérő árfolyamon történt, amely a felperesekre nézve kedvezőtlenebb törlesztési részleteket eredményezett, vagyis a forintgyengülés miatt más árfolyamot kell alkalmazni, ezért az induló törlesztőrészlet összege 43.039,06 JPY volt. Az elsőfokú bíróság ezt követően a 7. hónaptól alkalmazott, emelt összegű törlesztési előírás szerződésszerűségét vizsgálta és megállapította, hogy a folyósítástól számított 6. hónapot követően az alperesek jogosan alkalmaztak 2.04%-os mértékű kezelési költséget, ezért alaptalan az a felperesi álláspont, amely szerint a törlesztőrészlet összege a futamidő első harmadában semmilyen körülmények között nem változhat. A felperes törlesztési kötelezettségét az alperesi kimutatásban megjelölt mértékű, jenben meghatározott összegek alapján kell figyelembe venni, amelynek forintban való elszámolásakor a teljesítés napján érvényes MNB forint-jen árfolyam alapulvételével kell eljárni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek a 2009. június 23-i szerződésmódosítást megelőzően az elszámolási törvénnyel érintetteken túl túlfizetést nem valósítottak meg, csak a szerződés szerinti kötelezettségüknek tettek eleget. A szerződésmódosításban megjelölt, csökkentett törlesztési kötelezettségre vonatkozó féléves időszak után, azaz 2010. január 4-ét követően a szerződés alperesek általi felmondásáig a felpereseket összesen 1.261.613 forintos teljesítési kötelezettség terhelte, amellyel szemben a felperesek a 2010. január 28-i 11.000 forintos és a 2010. augusztus 9-i 50.000 forintos törlesztéssel, illetve a korábbi időszakból eredő 539.634 forintos jóváírással nem tudtak eleget tenni. A felperesek összes teljesítése 1.076.127 forint, amely 185.480 forinttal marad el a teljesítési kötelezettségüktől. Mindezek alapján az I. és II. rendű alperesek jogszerűen éltek a szerződés V.1. a) pontjában, illetve a Ptk. 521. § (1) bekezdés e) pontjában írt jogukkal, amikor a szerződést azonnali hatállyal felmondták. Az elsőfokú bíróság emellett ugyanakkor nem vizsgálta, hogy a felmondás időpontjára az alperesek által kimutatott hátralék ténylegesen olyan mértékben állt-e fent vagy sem, mert ez a per eldöntése szempontjából nem volt lényegesnek tekinthető. Az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálta, hogy a felpereseknek volt-e egyáltalán tartozása, és mivel tartozás fennállását állapította meg, a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelően az alperesi felmondás érvénytelenségének megállapítását. Másodlagosan kérték az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Hivatkoztak az elsőfokú eljárás során csatolt táblázatra, amelynek értelmében az I-II. rendű alperes által tisztességtelenül felszámolt összeg 250.582 forint volt, tehát az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperesek 185.480 forinttal elmaradtak szerződésszerű teljesítési kötelezettségüktől. Az elsőfokú bíróság ítéletének 12. oldalán szereplő számítás egyébként is számtani hibát tartalmaz, ugyanis a felperesek teljesítési kötelezettsége az ott szereplő tételek alapján csak 1.105.964 forint lenne. Ehhez képest a felperesi számítás alapján a felpereseket terhelő fizetési kötelezettség összege 749.778 forint, amelyet a felperesek az 1.076.127 forint befizetésével teljesítettek. Ebből következően a felmondás időpontjában a felpereseknek nem volt tartozása, így a felmondás nem jogszerű. Az elsőfokú bíróság emellett figyelmen kívül hagyta azt a felperesi hivatkozást, amely szerint az ... üzletszabályzatának 6.2. pontja értelmében a futamidő első hat hónapjában a törlesztőrészlet összege fix. A felperesek tehát a szerződéskötéskor abban a hiszemben voltak, hogy a törlesztő részlet hat hónapon keresztül 61.698 forint, illetve 41.408 jen marad. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a banki elszámolás tételeit a DH2 törvény 38. § (6) bekezdés d) pontjára hivatkozással, megállapítva, hogy az elszámolás felülvizsgálatnak minősül, noha a felperesek igazolták, hogy érdemi felülvizsgálat nem történt.