A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27075/2015/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. §, 119. §] Bíró: Hum Ferenc

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Lassányi Gábor Krisztián (fél címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti székhelyű) felperesnek- dr. Stomfai Ramóna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében eljárva meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 500.000,- (azaz ötszázezer) Ft perköltséget megfizetni.

Köteles a felperes az államnak az állami adóhatóság felhívására a közölt módon és időben 1.500.000,- (azaz egymillió-ötszázezer) Ft illetéket megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS:

A bíróság a csatolt iratanyag és a felek nyilatkozatai alapján a következő tényállást állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést végzett a felperesnél 2010. évre áfa adónemben.

A tárgyidőszakban a felperes objektumok őrzésére vonatkozóan kötött szerződéseket, az általa befogadott számlák áfatartalmát levonásba helyezte.

A revízió által megállapított szerződési láncolatban a felperes megrendelője a AB volt.

A felperesi alvállalkozók - első szinten - a következő cégek voltak: CD, EF., GH, ML., JK

Második alvállalkozói szinten helyezkedett el a CD.-hez köthetően a NP.; a EF.-hez köthetően a ST., a TZ., az AC.; a ML.-hez köthetően a AD., a AG. és a AH.; a JK-hez köthetően pedig a AM., illetve a AJ.

A harmadik alvállalkozói szinten helyezkedett el a AD.-hez köthetően a AK.; a AG.-hez köthetően a AL. és AN.; a AM.-hez köthetően a AP. és AS.; a AJ-hez köthetően pedig a AM.

A harmadik alvállalkozói szint alatt már csak három cég szerepelt, a AN.-hez köthetően a AT., a AM.-hez köthetően pedig a AP., illetve a AS.

Az adóhatóság az egyes alvállalkozókkal kapcsolatban a következőket állapította meg.

A CD Kft.. 2010. június 01-én kötött átalánydíjas alvállalkozói szerződést a felperessel különféle objektumok őrzésére. A kft. számlákat állított ki a felperes részére, mindegyik számlához tartozott egy-egy teljesítési igazolás is. Rögzítette a jegyzőkönyv, hogy a AB Kft. továbbadta a szolgálati naplót a felperesnek, aki azt továbbította a CD Kft.-nek; a szolgálati napló a vállalkozói szinten lévő minden egyes társaság kezén átment, és így jutott el a végső céghez, amely adott objektumot őrizte.

Tartalmazta a jegyzőkönyv, hogy a CD Kft. alvállalkozójánál, a NP.-nél semmilyen iratanyag nem volt fellelhető.

A fentiek miatt az adóhatóság a felperes terhére 6.110.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg 2010. III-IV. negyedévre.

A EF. szintén átalánydíjas alvállalkozói szerződést kötött a felperessel őrzésre vonatkozóan. A szerződés alapján egy számlát állított ki a felperes részére, amelyhez tartozott egy teljesítésigazolás is. Az igazolásból megállapítható volt az őrzött objektumok helyszíne, illetve az őrzés időtartama, az azonban nem, hogy konkrétan kik végezték az őrzést.

A EF. szintén átalánydíjas alvállalkozói szerződést kötött a második alvállalkozói szinten szereplő ST.-vel adott objektumok őrzésére 2010. március 01-től december 31-ig. Az adóhatóság megállapította, hogy miután a felperes a EF.-t 2010. február 01-től december 31-ig bízta meg a kérdéses helyszín őrzésével, a EF. és a ST. által kötött szerződéses időtartamból hiányzik egy hónap, 2010. február. A EF. képviselője akként nyilatkozott, hogy ebben a hónapban az őrzést a TZ. végezte el alvállalkozóként.

A fentiek kapcsán megállapította az ellenőrzés, hogy a TZ.-től bekért szerződések közül nem volt olyan, amely 2010. februárjában a kérdéses objektum őrzésére vonatkozott volna. Ugyancsak nem volt fellelhető olyan teljesítésigazolás, amely alátámasztotta volna, hogy a TZ. a fenti hónapra a EF.-vel fennálló jogviszony alapján őrzést végzett volna. Megállapította végül az adóhatóság, hogy a TZ. a revízió részére elérhetetlen volt.

Rögzítette az ellenőrzés, hogy a felperes nem adta át azt az iratanyagot a EF.-nek, amely szükséges lett volna az őrzés kapcsán (pl. jelenléti ív). Az adóhatóság nem talált írásbeli dokumentumot arra vonatkozóan, hogy adott időszak végén a felperes milyen módon ellenőrizte a kérdéses helyszíneket, illetve, hogy a teljesítés kapcsán milyen dokumentumokat kapott az őrzést ténylegesen végző személyektől.

A fentiek miatt a revízió a 2010. februári teljesítésű számla alapján a felperes terhére 740.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg.

A AZ Kft. vonatkozásában megállapította az adóhatóság, hogy megbízási szerződést kötött a felperessel, a felperes felé kibocsátott számlákhoz pedig csatolt egy teljesítésigazolást, amelyben rögzítették az őrzés helyét, idejét, ám azt nem, hogy kik teljesítették a szolgálatot. A kapcsolódó vizsgálat során a revízió fellelte azokat a személyeket, akik elvégezték az őrzést, ekként a AZ Kft. által kiállított számlák tekintetében megállapítást nem tett.

A ML. szintén alvállalkozói átalánydíjas szerződést kötött a felperessel, amely azonban nem tartalmazta azt, hogy az őrzendő helyszíneken hány órát, mettől-meddig kell teljesíteni. A ML. az általa kiállított számlákhoz - hét bizonylatot leszámítva - csatolt egy-egy teljesítési igazolást. Ezek az igazolások feltüntették az őrzött objektumot, illetve az óramennyiséget, nem tartalmazták azonban, hogy az őrzést konkrétan kik végezték el. Az adóhatóság rögzítette, hogy az őrzést elvégző személyek kilétét a számlákból sem lehetett megállapítani.

Anomáliaként rögzítette az adóhatóság, hogy a ML.-vel kötött szerződés átalánydíjas volt, a különböző objektumok őrzésére azonban óradíjban állapodtak meg. A ML. az alvállalkozójával, a AD.-vel szintén átalánydíjas szerződést kötött, amelyben azonban nem határozták meg az őrzendő helyszíneket. A AD. számlákat bocsátott ki a ML. részére, az azokhoz tartozó teljesítésigazolásokból azonban nem volt megállapítható, hogy az őrzést kik, és mikor végezték el. Rögzítette a jegyzőkönyv, hogy ez a két körülmény a ML. által befogadott számlákból, illetve a szerződésből sem derül ki.

Megállapította az adóhatóság, hogy a ML.-től elvállalt őrzést a AD. továbbadta a AK.-nek, akivel vagyonvédelmi megbízási, illetve átalánydíjas alvállalkozói szerződést kötött. Tartalmazta még a jegyzőkönyv, hogy a rendelkezésre bocsátott adminisztrációból nem állapítható meg, hogy a AK. konkrétan kikkel végeztette az őrzést, illetve, hogy milyen időtartamban került sor adott objektum őrzésére.

Megállapította még a jegyzőkönyv, hogy a AK. nem bocsátott iratanyagot az adóhatóság rendelkezésére.

A ML. a fent vázolt szerződéses láncolat alapján jogviszonyban volt a AG.-vel is, akivel szintén átalánydíjas alvállalkozói szerződést kötött. A szerződésben a felek nem állapodtak meg a szolgáltatás tárgyában, az óradíj nagyságában, illetve az átalánydíj mértékében. Erre tekintettel az adóhatóság a szerződést hiányosnak minősítette.