A Kúria Kfv.35260/2016/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Őrző-védő tevékenységhez kapcsolódóan az ellenőrzési kötelezettség teljesítése észszerűen elvárható intézkedés.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.260/2016/10.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,dr. Sisák Péter bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe)

Az alperes képviselője: dr. Stomfai Ramóna jogtanácsos

A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.075/2015/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.075/2015/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.519.400 (kétmillió-ötszáztizenkilencezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes alvállalkozók bevonásával őrzés-biztonsági tevékenységet végzett bankok, üzletláncok részére a személy és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. tv. (a továbbiakban: Szvmt.) alapján. Fő megrendelője a G. Zrt. (a továbbiakban: Megrendelő) volt. Maga a Megrendelő harmadik felekkel, jellemzően pénzintézetekkel kötött megállapodások szerint szintén személyi és vagyonőri feladatok elvégzésére szerződött. A Megrendelő és a felperes, mint vállalkozó 2009. augusztus 28-án kötöttek "Átalánydíjas alvállalkozói szerződés"-t meghatározott objektumok fegyveres, vagy nem fegyveres őrzés-védelmi feladatainak ellátására.

[2] A W. Kft. (a továbbiakban: W.Kft.), a J. Kft. (a továbbiakban: J.Kft.), a H. Kft. (a továbbiakban: H.Kft.), a Bi. Kft. (a továbbiakban: BI.Kft.) és a B. Kft. (a továbbiakban: B.Kft.) (együtt: Alvállalkozók) számlái alapján a felperes áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni. Az Alvállalkozók további alvállalkozókat vontak be (B-C. Kft., F.C. Kft., P. Kft., U. Kft., F.S. Kft., T. Kft., Cs.Z. Kft., G. Kft., S. Kft.), akik újabb alvállalkozók (M. Kft., N. T. Kft., G. G. Kft (további alvállalkozója: F. J. Kft.), G. Kft., Z. Kft., G. Kft. (további alvállalkozója: G. Kft., Z. Kft.) bevonásával éltek. A Megrendelő felé kiállított számlákon a felperes nem tüntetett fel közvetített szolgáltatást.

[3] Az elsőfokú adóhatóság 2010. évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. A Megrendelő felé kiszámlázott tevékenységről megállapították, hogy a gazdasági esemény a számlában rögzíttek szerint nem jött létre, mert a felperes nem rendelkezett humánerőforrással, az alá szervezett számlázási láncon keresztül pedig nem történt tényleges teljesítés. A kibocsátott számlák alapján a felperes áfa fizetési kötelezettsége az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 55.§ (2) bekezdése szerint áll fenn, összege a bevallásokkal egyező.

[4] Vizsgálták az Alvállalkozókat és az őket követő egyes alvállalkozókat, a számlázási láncolatot, nyilatkoztatták a Megrendelőt, egyes alkalmazottakat. Figyelembe vették a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara elnökének tájékoztatását (a továbbiakban: Tájékoztatás) a csak a béreket és a bérek közterheit tartalmazó minimális óradíjról. Ennek összege a 2009. és a 2010. évben munkaviszonyban foglalkoztatottaknál 949-918 Ft/óra, egyéni vállalkozóval végzett munka esetén 630-943Ft/óra között mozgott.

[5] Az ellentmondásokat a munkavégzéshez tartozó adatok (óradíj, óraszám, létszám, irányítás, ellenőrzés, stb.), a pénzügyi rendezések/készpénzfelvételek, és a dokumentáció hiánya köré csoportosították. Összegzően megállapították, hogy a beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított áfá-t tartalmazó számlákat kiállító Alvállalkozók közös jellemzője, hogy nincs a szerződések teljesítéséhez elegendő létszámban őrzés-védelemmel foglalkozó alkalmazottjuk, bevallásaik adóminimalizáló jelleget mutatnak, az "átalánydíjas" szerződések valójában óradíjak alapján lettek leszámlázva. A bizonylatolt céghálózat és a tényleges őrzésvédelmi tevékenység elvált egymástól, az átszámlázó cégek bevonásával a Megrendelő és a fővállalkozó felperes számára teremtették meg a jogosulatlan adóelőny elérésnek lehetőségét.

[6] Azokban az esetekben, ahol a tényleges őrzési tevékenységet folytató személyeket meg lehetett találni, az adóhatóság nem tett megállapítást. Ilyenek volt a B. Kft. Alvállalkozó számlái, a BI.Kft. Alvállalkozó F.C. Kft. alvállalkozó teljesítésén alapuló számlái, továbbá a J.Kft. Alvállalkozó számlái közül azok, ahol a Cs.Z. Kft. volt az alvállalkozó.

[7] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 2010. I.n.évre 25.194.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mulasztási bírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az Szvmt. rendelkezései alapján elképzelhetetlennek tekintette, hogy egy jogkövető magatartást folytató megrendelő, illetve fővállalkozó ne ismerje pontosan a tevékenységet végző vállalkozásokat, és így ne tudja őket ellenőrizni, adott esetben felelősségre vonni, vagy konkrét feladatokkal, utasítással ellátni. Hiányoztak az Szvmt. 14.§-ában rögzített informális jellegű kötelezettségek, ami csalárd magtartásra utal. Az alperes a 1841689281 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolása szerint a felperesnek nem csupán adójogi, hanem polgárjogi szempontból is kötelessége vagy legalábbis jól felfogott érdeke volt, hogy ellenőrizze, ki végezte el a tevékenységet. A jelenlegi technikai, informatikai viszonyok mellett nem jelenthetett akadályt, hogy a felperes legalább a szerződéseket, számlákat és az azokhoz kapcsolódó teljesítés igazolásokat bekérje a láncolatban alatta álló gazdasági társaságoktól.