A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27239/2016/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Varju László

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

10.K.27.239/2016/8. szám

A bíróság a Réti Antal és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő neve.szám alatti székhelyű; ügyintéző: dr. Várszegi Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe alatti székhelyű) felperesnek, alperesi képviselő neve jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14. szám alatti székhelyű) alperes ellen pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó általános forgalmi adó késedelmes megállapítása okán keletkező késedelmi kamat megfizetésére irányuló kérelem tárgyában hozott adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2016. február 04. napján kelt határozatszám1 iktatószámú határozatát - az elsőfokú hatósági határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperes részére 20.000,- (húszezer) Forint + ÁFA, így összesen 101.600,- (egyszázegyezer-hatszáz) Forint perköltséget.

"A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperes részére 80.000,- (nyolcvanezer) Forint + ÁFA, így összesen 101.600,- (egyszázegyezer-hatszáz) Forint perköltséget"

A bíróság megállapítja, hogy a le nem rótt 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) Forint peres eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A bíróság a közigazgatási eljárás iratanyaga, felperes keresetlevele, alperes érdemi ellenkérelme alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperes 2008. október - 2011. augusztus hónap közötti időszakra eső pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó általános forgalmi adót szerepeltetett adóbevallásában.

Erre tekintettel felperes 2015. október 22. napján - a fenti időszak vonatkozásában - annak késedelmes kiutalása okán 100.950.542,- Forint késedelmei kamat megállapítása és kiutalása iránti kérelmet terjesztett elő.

Kérelme indokaként előadta, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 186.§ (2)-(4) bekezdéseinek 2011. szeptember 26. napjáig hatályos rendelkezései szerint az adóalany nem igényelt vissza általános forgalmi adót mindaddig, amíg teljes mértékben ki nem egyenlítette a levonási joga alapjául szolgáló számlát. Ezen jogszabályi rendelkezésekről az Európai Bíróság C-274/10. számú ügyében, melyet 2011. július 28-án hirdetett ki, megállapította, hogy nem volt összhangban a 2006/112/EK tanácsi irányelv 183-as cikkével.

Ennek megfelelően a Magyar Országgyűlés elfogadta az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról és az adó visszaigénylés és különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvényt, mely hatályon kívül helyezte az áfa törvény hivatkozott 186.§ (2) bekezdését és ezzel párhuzamosan a módosító törvény lehetővé tette az adóalanyoknak, hogy külön eljárás keretében visszaigényeljék azon áfa összegeket, amelyeket korábban a pénzügyi rendezettség szabály miatt nem tudtak visszaigényelni. Előadta továbbá, hogy a módosító törvény ugyanakkor nem adott lehetőséget a kamatok igénylésére.

Ezt követően azonban az Európai Bíróság a C-654/13. számú ügyben (Delphi ügy) hozott végzésében megállapította, hogy a pénzügyi rendezettségi szabály miatt megfelelő időben vissza nem igényelhető áfa után kamat jár.

Fentiek alapján hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az adóalanyok számára a módosító törvény által érintett utolsó időszakot megelőzően vissza nem térített általános forgalmi adó ésszerű időn túli visszatérítése esetén is kötelező lett volna késedelmi kamatot fizetnie az államnak. Ennek megfelelően a hivatkozott időszakra nézve összesen 100.950.542,- Forint összegű kamat megállapítását és kiutalását kérte.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adóigazgatósága a 2015. november 09. napján kelt határozatszám2 iktatószámú határozatával a fenti kérelemnek részben adott helyt és a 100.950.542,- Forint helyett 30.307.000,- Forint késedelmi kamatot állapított meg és rendelkezett ezen összeg kiutalásáról.

Indokolásában - hivatkozva az Európai Bíróság C-274/10 illetve C-654/13 számú végzésére - rögzítette, hogy felperes olyan pénzügyileg nem rendezett beszerzéshez kapcsolódó adóösszegre alapítja kamatigényét, amely adót feltüntetett adóbevallásában, illetve felperes azon adóalanyok közé tartozik, akik nem részesültek ésszerű határidőn belül a különbözet visszatérítésében és számára a korábbi szabályozás tényleges pénzügyi terhet eredményezett, ennél fogva a felperesi kamatigény jogalapja fennáll.

A kamat összegszerűsége vonatkozásában - hivatkozva az Art. 124/C-124/D.§-aira, illetve az Art. 164.§ (1) - (2) bekezdésére - megállapította, hogy egyrészt 2011. augusztus hónapra felperes kamatigényt nem támasztott, míg másrészt kamatigény részben elévült, hiszen a 2009. november hónapra és a korábbi időszakokra vonatkozó kamatigénylése elévült.

A fenti határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága a 2016. február 04. napján kelt határozatszám1 iktatószámú határozatával a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adóigazgatósága határozatszám2 számú határozatát helybenhagyta.

Indokolásában - a kamatigény jogalapjának elismerése mellett (a kamatigény az Európai Bíróság döntéséből ered) - rögzítette, hogy az adóhatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy az igényt érvényesítő, a C-654/13 számú végzés szerint azon egyes adóalanya közé tartozik-e, akik a héjakülönbözet többszöri átvétele miatt nem részesültek ésszerű határidőn belül a különbözet visszatérítésében, és akik számára a korábbi szabályozás tényleges pénzügyi terhet eredményezett. Tovább a kamatra való jogosultság megállapítása esetén a kamatszámítás alapját, éss a számítás alapjául szolgáló időszakot is vizsgálni kell.

E körben hangsúlyozta, hogy a kamatfizetési periódusokat adómegállapítási időszakonként kell megállapítani, melynek kezdő napja az adott pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfát tartalmazó bevalláshoz tartozó kiutalási határidő utolsó napját követő nap, zárónapja a következő bevallási időszakhoz kapcsolódó kiutalási határidő utolsó napja.

Rögzítette továbbá, hogy nem vonható azonosság az Európai Unió Bíróságának döntésén alapuló kamatigény és az Art. 37.§ (6) bekezdése hatálya alá tartozó igények vonatkozásában.

A kamatigény elévülésével kapcsolatosan kiemelte, hogy az Art. 4.§ (1) bekezdés b/ pontja alapján költségvetési támogatásnak minősül, s ennél fogva az Art. 164.§ (1) bekezdése alapján öt éves elévülési idő vonatkozik rá. Ezen Art. 164.§ (1) bekezdése alapján pedig nem érvényesíthető kamat iránti igény olyan adómegállapítási időszakra vonatkozóan, amely tekintetében a kamat iránti kérelem benyújtásának időpontjában az adómegállapításhoz való jog már elévült.