A Pécsi Ítélőtábla Bf.290/2009/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 381. §] Bírók: Halász Etelka, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék B.371/2009/13., *Pécsi Ítélőtábla Bf.290/2009/5.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.290/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2010. évi március hó 25. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt a vádlottellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.371/2009/13. számú ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 3.750 (háromezer-hétszázötven) forint bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdésének a) pontjára - mindössze az alábbiakkal egészítette ki:

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállási részében a 4. oldal 5. bekezdésében írt nyelőcső sérülés az ott írt keletkezési mechanizmuson túlmenően nagy erejű ütés vagy megtaposás eredményeként is létrejöhetett.

A fenti kiegészítéssel a tényállás mentessé vált a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást, illetve téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával széles körben folytatta le. Ennek során tekintettel volt arra a körülményre, hogy az elkövetésnek közvetlen szemtanúja a vádlotton és a sértetten kívül nem volt, így kihallgatta azokat a személyeket is, akiknek a cselekményről mindössze közvetett ismeretei voltak. Hasonlóképpen azokat is, akik az előzményekről, illetve a cselekményt követő eseményekről tudomással bírtak, valamint lefolytatta a szükséges szakértői bizonyítást is.

A bizonyítékok részletes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti védekezés elvetésének okairól.

Helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlottól - személyisége alapján - nem állt távol az erőszakos cselekmény elkövetése, illetve az ittas állapotban tanúsított gátlástalan, agresszív magatartás. Korábban őt ilyen jellegű bűncselekmény miatt már büntetőjogi felelősségre vonták.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tanúvallomások helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a vádbeli esetet megelőzően is több alkalommal bántalmazta a sértettet, melynek nyomait a kihallgatott tanúk közül többen is észlelték. A sértett a bűncselekmény elkövetésének napján vele találkozó hozzátartozóinak, tanú1 -nek, tanú2- nak, valamint tanú3- nak kifejezetten olyan nyilatkozatot tett, hogy sérüléseit a vádlott idézte elő. A bűncselekményt megelőző napon az említett tanúk egybehangzó vallomása szerint a vádlott ismételten a sértettel szemben megöléssel fenyegető kijelentést tett.

A fenti bizonyítékok összevetését követően az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügyben nem merült fel olyan adat, amely alapján a vádlotton kívül álló személy által való elkövetés lehetősége felvethető lett volna.