A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35179/2008/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 153. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 69. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 170. §, 171. §] Bírók: Danziger Éva, Kárpáti Magdolna, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék K.27302/2007/10., *Kúria Kfv.35179/2008/5.*

***********

Kfv.I.35.179/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Écsi és dr. Fekete Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Écsi Béla ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Németh Péter jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2008. február 14-én kelt 9.K.27.302/2007/10. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 9.K.27.302/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - még további 1.900.000 (egymillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél 2003-2004 évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest összesen 88.639.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 4.475.000 Ft adóbírság, 40.392.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 8990597966 számú határozatában az adóhatározatot akként változtatta meg, hogy az adóbírság összegét 44.319.000 Ft-ra felemelte, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta.

A felperes keresetében az első fokú határozat 6., 8., 10., 15. pontjaival, valamint az adóbírsággal kapcsolatos alperesi megállapításokat és érdemi döntést vitatta, és e körben kérte az alperes határozatának megváltoztatását akként, hogy fizetési kötelezettség nem terheli. Az adóbírság felemelésére megalapozatlanul került sor, a társasági adókülönbözet megállapítása is jogszabálysértő.

Az alperes határozata a felperes keresete által vitatott körben a következőket tartalmazza:

A felperes 2004. február 21-én farsangi bált rendezett, amelyen a partner cégek meghívottain kívül a felperes saját dolgozói is részt vettek. Az alperes a farsangi bállal kapcsolatos költségnek a felperes saját dolgozóira jutó részét természetbeni juttatásnak minősítette és utána személyi jövedelemadó (továbbiakban szja), egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási, járulékot, valamint munkaadói járulékot állapított meg 734.000 Ft adóalap figyelembevételével, így összesen 557.000 Ft különbözetet írt elő a felperes terhére (első fokú határozat 6. pontja).

A felperes Németországban telephelyet létesített, dolgozói egy részét külföldön foglalkoztatta, akik járandósága két részből állt. Egy része a forint, amely a mindenkori jogszabályok szerinti minimálbér volt, a másik a valuta, azaz a dolgozókkal kötött "külföldi munkavállalási szerződés" értelmében "a külföldi kiküldetés időtartamára a mindenkori jogszabályok szerinti minimálbér forint részén kívül a dolgozó teljesítménye alapján - alapbesorolásának megfelelően - a Németországban érvényben lévő rendelet által megállapított valutaellátmány". Az alperes a valutaellátmányt munkabérnek minősítette. Azt állapította meg, hogy a felperes a külföldön foglalkoztatott dolgozók esetében csak a minimálbér után vallotta be és fizette meg a társadalombiztosítási járulékokat, ezért kötelezte a felperest összesen 27.210.000 Ft egészségügyi és nyugdíjbiztosítás járulék, 9.419.000 Ft munkaadói és munkavállalói járulék, továbbá 3.534.000 Ft szakképzési hozzájárulás megfizetésére.(első fokú határozat 8., 10. pontjai).

Az alperes határozatában rögzítette, hogy a németországi telephellyel rendelkező, külföldi bevételei után Németországban adózó felperes a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao.tv.) 28. § (4) bekezdése szerinti előírásnak nem megfelelően járt el akkor, amikor 2003 évre vonatkozóan a közvetett költség arányszámát 21,44 % helyett 45,95 %-ban állapította meg (első fokú határozat 15. pontja).

Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az első fokú adóhatóság a valutaellátmánnyal kapcsolatos, elsősorban társadalombiztosítási alapokat érintő megállapítások tekintetében tévesen utalt a jogalkalmazási gyakorlat kiforratlanságára. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, javára e körben kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 170. § (1) és (2) bekezdései alapján a 88.639.000 Ft-os bírságalapra tekintettel az adóhiány 50 %-ához igazodó adóbírság alkalmazásának van helye.