A Szombathelyi Törvényszék Pf.20420/2007/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 474. §, 559. §] Bírók: Hoós Tibor, Horváthné dr. Borsi Gyöngyi, Simonné dr. Klemen Gyöngyi

Vas Megyei Bíróság

Pf.20.420/2007/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Vas Megyei Bíróság dr. Laki Brigitta pártfogó ügyvéd (...) által képviselt (...) felperesnek,-

Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete (1136 Budapest, Hegedűs Gy. u. 8. szám alatti) I. r. és (...) II. r. alperes ellen

1.572.000 Ft kártérítés megfizetése iránt indított perben a Szombathelyi Városi Bíróság 2007. április 24. napján kelt P. 20.366/2006/28. sorszámú ítélete ellen a felperes által 29. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és a II. r. alperes Pf/2. sorszámú fellebbezési ellenkérelme alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. r. alperesnek 12.000 (tizenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 94.300 (kilencvennégyezer-háromszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.

A bíróság dr. Laki Brigitta pártfogó ügyvéd munkadíját 6.000 (hatezer) Ft + 20 % ÁFA összegben, összesen 7.200 (hétezer-kettőszáz) Ft-ban állapítja meg és azt kiutalni rendeli részére az ellátmányból a Vas Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának megkeresése útján.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes keresetében kérte az I., II. r. alperes egyetemleges kötelezését 500.000 Ft általános vagyoni kártérítés, 1.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés és 2003. november 1-től élete végéig májkímélő életmód miatti többletköltségre havi 6.000 Ft járadék, valamint a perköltség megfizetésére.

A városi bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a II. r. alperes részére 20.800 Ft perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy 19.238 Ft szakértői díjat, 94.300 eljárási illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének 12.000 Ft munkadíját az állam viseli.

A városi bíróság megállapította, hogy a felperes 1980. május 6-án császármetszéssel szült az A Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályán. 1980. június 6-án a felperes a fenti intézetben vértranszfúzió alkalmával három palack 0 RH pozitív vérkészítményt kapott. 1980. június 18-án panaszmentesen hagyta el a kórházat. Néhány hónap múlva hasi panaszai állandósultak, szédült, hányingere volt, étvágytalannak érezte magát, fáradtságérzése és levertsége volt, de panaszainak okát nem tudták feltárni.

Az A Megyei Kórház I. Belgyógyászat immunológiai szakrendelése által 2002. december 11-én elvégzett vizsgálat megállapította a felperesnek hepatitis C vírussal való fertőzöttségét, majd a májbeteg szakrendelésen 2003. január 17-én elvégzett vizsgálat az anti HCV pozitivitást igazolta. Az utóbbi vizsgálatról kiállított orvosi lelet véleményként a májbetegség nélküli C vírus ellenanyag pozitivitást rögzítette azzal, hogy a felperes hepatológiai kezelést nem igényel.

A felperes keresettel fordult a Zalaegerszegi Városi Bírósághoz a Magyar Állam ellen 1.500.000 Ft kártalanítás és járulékai megfizetése iránt. Az Zalaegerszegi Városi Bíróság 13.P.21.343/2003/12. számú ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljáró Zala Megyei Bíróság 2.Pf.20.592/2004/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy miután a felperes az okozati összefüggés fennállta bizonyításául csatolt okirati bizonyítékokon túlmenően további - orvosszakértő kirendelésére irányuló - bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság Pp. 3.§.(3) bekezdése szerinti ismételt tájékoztatása ellenére nem terjesztett elő, a jogi képviselővel eljáró felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványa nincs, ezért helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bizonyítási teher szabályait megfelelően alkalmazva, a jogalap bizonyítatlansága következményeképp a felperes keresetét elutasító döntést hozott.

A jelen perben a felperes a keresetét arra alapította, hogy a II. r. alperes ügyvéd szándékos mulasztást valósított meg, amikor elmulasztotta igazságügyi orvosszakértő kirendelését indítványozni a bekövetkezett egészségromlás és a transzfúzió közötti okozati összefüggés tisztázása érdekében. A Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárást folytatott le a II. r. alperessel szemben és 3/1998. (VI.27.) Fegyelmi Eljárási Szabályzat alapján megrovásban részesítette. Az I. r. alperes a II. r. alperessel fennálló felelősségbiztosítási szerződés alapján egyetemlegesen felelős a II. r. alperes által okozott kárért.

A felperes bizonyítási indítványára a városi bíróság jelen perben igazságügyi orvosszakértői bizonyítást rendelt el. A bíróság a hivatkozott bírósági iratok, a Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara P.42/2004. számú ügyének iratai, a jelen per iratai, dr. K. T. igazságügyi orvosszakértő írásbeli szakvéleménye, kiegészítő szakvéleménye és szóbeli meghallgatásai, T. I.-né tanú vallomása alapján a keresetet alaptalannak ítélte és elutasította.

A városi bíróság hivatkozott a Ptk. 339.§. (1) bekezdésére megállapítva, hogy a felperesre hárul a kártérítés négy elemének bizonyítása szempontjából a bizonyítási teher. A bizonyítási kötelezettségének eleget tenni nem tudott.

Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a felperes az orvosi dokumentációk és az elvégzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálat alapján a máj mérsékelt fokú elfajulásos elváltozásában szenved, amely a hepatitis C vírussal való fertőzöttséggel ok-okozati összefüggésbe hozható. A felperes fertőzöttségének időpontja a rendelkezésre álló orvosi dokumentációkból egyértelműen nem határozható meg. Az 1980. június 6-án elvégzett vértranszfúzió és a bekövetkezett egészségkárosodás között az okozati összefüggés se nem bizonyítható, se nem zárható ki. Az orvosi dokumentációkból egyértelműen nem állapítható meg, hogy a felperes a HCV fertőzést mikor, milyen körülmények között kapta, a HCV fertőzöttségnek mi volt a kiváltó oka, illetve, hogy az a vértranszfúzió eredménye-e.

A bíróság további orvosi dokumentációt szerzett be a Zala Megyei Kórháztól, amelyet követően az igazságügyi orvosszakértő kiegészítő szakvéleményt adott és a korábbi szakvéleményét mind írásban, mind később a tárgyaláson fenntartotta.

A városi bíróság megállapította, hogy a korábbi perben felperes jogi képviselőjeként eljáró II. r. alperes a felperes által a jelen perben csatolt orvosi iratokat már szolgáltatta a bizonyítási eljáráshoz. A jelen perben lefolytatott orvosszakértői bizonyítás nem támasztotta alá a felperes keresetének jogalapját és azt, hogy abban az esetben, ha a II. r. alperes a korábbi perben indítványozta volna igazságügyi orvosszakértő kirendelését, akkor a felperes pernyertes lett volna.

Az a tény önmagában, hogy a Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara a II. r. alperes fegyelmi felelősségét megállapította, nem jelenti egyben azt, hogy kártérítési felelőssége is megalapozott lenne. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy számára kedvezőbb ítélet született volna abban az esetben, ha a jogi képviseletét ellátó II. r. alperes indítványozta volna a korábbi perben az igazságügyi orvosszakértő kirendelését. Tehát hiányzik mind az okozati összefüggés, mind a kár megállapíthatósága, ezért a városi bíróság a keresetet elutasította.