A Kúria Kfv.39169/2011/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Albert Zoltán, Kovács Ákos, Kovács András

A határozat elvi tartalma:

A munkáltatót terhelő bizonyítási teher szintje egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos ügyekben.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30736/2010/10., *Kúria Kfv.39169/2011/7.*

***********

Kfv.III.39.169/2011/7.szám

A Kúria a dr.Képes György ügyvéd által képviselt T. Hungary Kft. felperesnek az Egyenlő Bánásmód Hatóság alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a személyesen eljárt L. J. beavatkozó - a Fővárosi Bíróság 2011. június 30. napján kelt 8.K.30.736/2010/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 8.K.30.736/2010/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S

L. J. /a továbbiakban: beavatkozó/ 2007. február 1. napja óta dolgozott felperesnél adminisztrátorként, kezdeti személyi alapbére 131.000.- Ft volt.

A bére 2007. november 1. napján változott, melynek során a munkavállalók közti jövedelmekben aránytalanságok alakultak ki. A beavatkozó egy férfi és egy női kollégával dolgozott azonos munkakörben, az ügyfélszolgálati csoportban. A férfi kolléga részben eltérő munkaköri feladatokat látott el, amennyiben az ügyfélszolgálati iroda által feldolgozott adatokat riportok keretében továbbította a központ felé, Kínába és a regionális központokba. Ennek során adatbeviteli feladata volt.

2008. július hó vége óta a beavatkozó az ügyfélszolgálati csoport vezetője lett szóban, majd írásban is 2008. november közepe óta. 2008. novemberében a beavatkozó és két beosztottja is megkapta a munkaköri leírását, a bérezési különbségek 2007. november 1. óta álltak fenn. 2008. július óta 5.000.- Ft törzsbérkiegészítés plusz juttatást kapott a beavatkozó. A férfi kollégájának azonban, aki külön belső irodát kapott, ekként munkavégzés feltételei is jobbak voltak, összességében 2007. novemberétől bruttó 32.000.- Ft-tal, 2008. februárjától bruttó 20.000.- Ft-tal, míg 2008. év őszétől bruttó 20.000.- Ft-tal emelkedett a fizetése, így összességében 50.000.- Ft-tal került alacsonyabb összegben megállapításra a beavatkozó fizetése a férfi kollégáénál.

A férfi kolléga kereskedelmi szakirányú képzettséggel és angol nyelvvizsgával is rendelkezett, mely a beavatkozónak nem volt. Ebből következett az is, hogy a férfi kolléga munkaköre annyiban eltérő volt, hogy az adatokat ő küldte tovább a regionális és a Kínai központba, mert ehhez nyelvtudás is kellett.

A beavatkozó 2009. augusztus 17. napján az alpereshez fordult, mert álláspontja szerint megsértette a munkáltató vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét, mert vezetői kinevezését követően sem rendezte a munkabérét, és beosztottja nála jóval többet keresett, holott lényegében azonos munkakört látott el. Ez csak azzal magyarázható, hogy a munkatársa férfi.

Az alperes eljárása során a felperesi munkáltató azzal védekezett, hogy a férfi munkavállaló munkaköre, illetve többletfeladatai lényegesen eltértek a beavatkozóétól. Nemcsak a szakképzettsége volt magasabb színtű a férfi munkavállalónak, de angol nyelvtudással is rendelkezett, pénzügyi jellegű érzékeny adatokat is kezelt, és az ügyfélszolgálati tevékenységet lényegében csak 20 %-ban látta el. Az egyéb kérdésekben a pénzügyi igazgató és az ügyvezető igazgató felé volt közvetlenül felelős a férfi kolléga, és munkakörének csak egy kis részében volt beosztottja a beavatkozónak. Ezek az eltérések indokolták a jövedelem közti különbséget.

Az alperes eljárása folyamán a beavatkozó munkaviszonya megszűnt 2009. november 2. napján közös megegyezéssel, mert október 30. napján - pénteken - a késő délutáni órákban az ügyvezető igazgató négyórás munkakörbe akarta áthelyezni a beavatkozót, és az erről szóló szerződésmódosítást is közölte vele azzal, hogy ha nem írja alá, akkor kénytelenek felmondani, és a helyszínen kell beavatkozónak a döntést meghozni. Ezért a beavatkozó nyomban aláírta a munkaszerződés-módosítást, majd mivel a hétvége alatt bíztató munkaajánlatot kapott máshonnan, ezért 2009. november 2. napján felmondta a munkaviszonyát. A felperes előadta, hogy a négyórás munkába történő áthelyezés indoka az volt, hogy a 2008. évi gazdasági válság begyűrűzött a vállalathoz, melyet a cég eredményei is mutattak, és ezért 2009. év nyarán elvárásként fogalmazódott meg a megfelelő intézkedések megtétele. Időközben egy kolléganő visszajött GYES-ről, és ezért ebben az esetben a felperesi munkáltató azon döntés elé került a bevezetett létszámstop következtében, hogy két négyórás foglalkoztatást ajánl fel a beavatkozónak, illetve a GYES-ről visszatérő munkavállalónak, vagy a GYES-ről visszatérő munkavállalót felveszi, mivel ez törvényi előírás, a beavatkozótól pedig végleg megválik. A beavatkozóra nézve kedvezőbb megoldást választotta a felperes.

Az alperes 2009. december 4. napján kelt EBH/1395/10/2009. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a beavatkozót nemi hovatartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest, és ezen férfi dolgozó munkabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg a munkabérét, továbbá megállapította azt is, hogy a részmunkaidős állás felajánlása a munkaviszony megszűnését eredményezte, így megvalósította a beavatkozóval szemben a megtorlás tényállását a felperes, ezért e magatartástól eltiltotta. Elrendelte a határozat 90 napra történő nyilvános közzétételét és 2.000.000.- Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása az Európai Bíróság gyakorlatának elemzésére is kitérve részletesen kifejtette, hogy a felperesnek kellett az eljárás során megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnia, ezen bizonyítékoknak objektíveknek kell lennie, alapvetően munkadokumentumokon kell alapulnia. Az ügyvezető igazgató, illetve az érintett férfi munkavállaló utólagos nyilatkozatai abban a körben, hogy milyen túlmunkavégzés történt, valójában ki volt a főnöke a férfi munkavállalónak, nem volt elfogadható, mivel ezeket a munkaköri leírások, a szolgáltatott dokumentumok nem támasztották alá.

Ilyen esetekben pedig nem lehet az érdekelt tanúvallomásokra alapozni a tényállás megállapítását. A felperesnek a bizonyításnak olyan módját kell választania, amelynek során a szolgáltatott bizonyítékok objektívek, és ekként alkalmasak a tényszerű bérkülönbségek igazolására.