A Fővárosi Törvényszék K.30736/2010/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 19. §, 21. §, 22. §] Bíró: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet

Fővárosi Bíróság

8.K. 30.736/2010/10.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Dr. Képes György ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) , a Dr. Kéri Adám köztisztviselő által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (cím. hivatkozási szám: EBH/1395/10/2009.) alperes ellen, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe a személyesen eljáró alperesi beavatkozó (cím.) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, - meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 20.000.- (húszezer) forint kereseti illetéket a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000.- (huszonötezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

indokolás:

alperesi beavatkozó 2009. augusztus 17-én fordult az alpereshez azzal a kérelemmel, hogy állapítsa meg, hogy a felperesi munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét vele szemben azáltal, hogy fizetését 2007. november 1-től kezdődően a lényegileg ugyanazon munkakörben dolgozó férfi kollégája fizetésénél alacsonyabb összegben határozta meg, és ezen gyakorlatán akkor sem változtatott, amikor a kérelmező vezető pozícióba került, melyből arra következtetett, hogy a neme miatt került a munkabére ezen módon meghatározásra, amit az is bizonyít, hogy kolléganője, személy1 szintén hasonló helyzetben volt. Elsődlegesen azt kifogásolta, hogy a felperes az ügyvezető váltást követően eltérő fizetéssel foglalkoztatta a három fős ügyfélszolgálati csoport férfi tagjának, személy2 a fizetésétől, holott a végzett munka nagy része eleve azonos jellegű volt, a munkakörükben átfedések domináltak, és az újonnan kinevezett ügyvezetőnek ekkor még a beosztottak által végzett munkára rálátása sem lehetett. A férfi kollégája külön szobában kapott helyet, holott mindhárman ugyanolyan joggal tarthattak volna igényt a nyugodtabb körülmények között történő munkavégzésre. A nemi alapú hátrányos megkülönböztetés akkor lett számára nyilvánvaló, amikor 2008. nyarán vezető pozícióba került, azonban fizetését ekkor sem rendezték, átszervezési javaslatait nem fogadták olyan nyitottsággal, mint később ugyanezen pozícióba kinevezett férfi kollégáét. Véleménye szerint álságos a felperesi munkáltató azon hivatkozása, miszerint férfi kollégája angol tudása, valamint minőségileg és mennyiségileg eltérő munkavégzése indokolta a fizetések közötti eltérést, hiszen mindhárman ugyanazon jellegű adminisztratív munkát végezték, amelynél az idegennyelvek használatára kizárólag minimális mértékben volt szükség, ennek ugyanis akkor volt szerepe, amikor orosz ügyféllel kellett kommunikálni, illetve a férfi kollégájának angol nyelvtudása esetén pedig, amikor különféle táblázatokat kitöltött, illetve a külföldi központba elküldte, de ezek egyike sem igényelt a munka egyszerű jellege okán kiterjedt nyelvismeretet. Rámutatott arra is, hogy a nőkkel szembeni hozzáállását példázza a felperesnek az is, hogy a munkáltatónál dolgozó személy3 GYES-ről visszatérve szintén nem rendezték a munkabérét. mely helyzet csak azt követően rendeződött, amikor a kollégák az elmaradt bérfejlesztésről őt tájékoztatták, melynek következménye a ténylegesen megvalósuló bérfejlesztésen túl az lett, hogy a munkáltató e-mail-ban tudatta a dolgozóival, hogy a fizetési adatok bizalmas adatnak minősülnek, közlésük jogellenes cselekménynek minősül. Kiemelte, hogy a fizetésbeli különbségek már akkor jelentkeztek, amikor a férfi kollégája módosított munkaköri leírása még el sem készült.

A közigazgatási eljárásban a felperesi munkáltató előadta, hogy eljárását nem tekinti nemi alapú hátrányos megkülönböztetésnek, tekintettel arra, hogy a kérelmező bére alakulásához a neméhez semmi köze nem volt, ugyanis mindig az érintett munkavállaló munkateljesítménye húzódik meg a munkabér meghatározásánál. A kérelmező, valamint a férfi kollégájának teljesítményében mind minőségi, mind mennyiségi szempontokból különbség fedezhető fel, személy2 2008. novemberétől papíron is többletfeladatokat látott el, ez a helyzet azonban már 2007. év elejétől is így volt, amikor egy más munkakörben dolgozó kollégája feladatait vette át, melyet a kérelmező sem vitatott. A munkaügyi dokumentációra történő hivatkozás nem megalapozott, mivel azok nem fedték a tényleges valóságot, amely azonban a kötetlen bizonyítás szabályai szerint utólag is bizonyítható. A kérelmező, valamint férfi kollégája ugyanazon munkafolyamat más-más részeit látják el, annak megítélése pedig, hogy melyik a fontosabb, az a munkáltató érdekkörébe tartozik. A kérelmező vezetői kinevezésével egyidejűleg tájékoztatást kapott arról, hogy amint a felperesnek erre lehetősége nyílik, akkor a bére fejlesztésre kerül, átfogó bérrendezésre azonban nem volt mód, de jóváhagytak a kérelmező részére 5.000 forintos emelést.

Az alperesi hatóság a 2009. december 4. napján meghozott EBH/1395/10/2009. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy alperesi beavatkozó kérelmezőt nemi hovatartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozóhoz képest, és munkabérét ezen férfi dolgozó munkabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg. Megállapította továbbá, hogy azzal, hogy a kérelmező számára a közigazgatási eljárás lefolytatása alatt részmunkaidős állást ajánlott fel, mely egyben a munkaviszonya megszűnését is eredményezte, megvalósította a kérelmezővel szemben a megtorlás tényállását, ezért megtiltotta az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását, egyben elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét, továbbá 2 millió forint összegű bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes nem tudott eleget tenni azon kötelezettségének, miszerint a bérezés mögött objektív tényezők húzódnak meg. A munkakörök valódi tartalma vonatkozásában az alperes az eljárás résztvevőinek a tárgyaláson tett nyilatkozatait vette alapul, és kevéssé támaszkodott a becsatolt munkaköri leírásokra, melyek egy részén még dátum sem szerepelt, míg a felperes nyilatkozata tükrében mások vonatkozásában az sem volt megállapítható, hogy ténylegesen mely időszakra vonatkozott. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból egyértelműen kiderült, hogy mindhárom dolgozó ugyanazon jellegű adminisztratív - irodai munkát - végzett. A nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés nem értékelhető azon tény figyelembe vétele nélkül, hogy a munkáltató felperest a kérelmező 2008. júniusában csoportvezetővé nevezte ki, bérezésén azonban továbbra sem változtatott, holott elismerte, hogy a pozícióra kizárólag a kérelmezőt tekintették alkalmasnak. A kérelmező bérének rendezésére a felperes szerint erőfeszítésük ellenére sem rendelkeztek anyagi fedezettel, de a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére is kapott a kérelmező 5.000 forintos bérpótlékot. Az alperesi hatóság megállapította azonban, hogy e vonatkozásban helytálló a kérelmező azon észrevétele, miszerint egykori beosztottja, személy2 fizetésének emelésére ugyanakkor mindig volt keret, nevezett fizetése ugyanis 2007. novemberétől bruttó 32.000 forinttal, 2008. februárjától bruttó 20.000 forinttal, míg az utóbbi hónapokban további nettó 20.000 forinttal emelkedett, így kerülhetett sor arra, hogy az ügyfélszolgálati csoport vezetői pozícióját betöltő kérelmező fizetése kb. 50.000 forinttal alacsonyabb összegben került megállapításra, mint a beosztottja személy2 bére, aki azonban ezen összegért "minőségileg és mennyiségileg különböző munkát végzett", így e vonatkozásban nem életszerű a felperes azon hivatkozása, miszerint a pozíció értékét nem annak megnevezése, hanem az azt betöltő által végzett munka értéke határozza meg.