A Gyulai Törvényszék Pf.25090/2021/5. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. Bírók: Melisné dr. Kovács Zsuzsanna, Nagy Attila György, Szabó Mária

Gyulai Törvényszék

Az ügy száma:

2.Pf.25.090/2021/5. szám

A felperes:

Felperes1 (cím2.)

A felperes képviselője:

Kiss és Lányi Ügyvédi Iroda (cím4., ügyintéző: dr. Kiss Gábor ügyvéd)

Az alperes:

személyesen eljáró Alperes1 (cím1)

A per tárgya:

kölcsöntartozás megfizetése

Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:

Békéscsabai Járásbíróság, 2.P.20.379/2020/12. szám

A fellebbező fél neve és a fellebbezés száma:

Alperes, 2.P.20.379/2020/14, 16. szám

Í t é l e t

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes által a felperesnek fizetendő összeget 1.907.775 forintról 1.894.681 (egymillió-nyolcszázkilencvennégyezer-hatszáznyolcvanegy) forintra,

az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 189.812 forintról 187.914 (száznyolcvanhétezer-kilencszáztizennégy) forintra leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Békés Megyei Adó- és Vámigazgatósága külön felhívására, a felhívásban szereplő időben és módon 151.600 (százötvenegyezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága külön felhívására, a felhívásban szereplő időben és módon 1.000 (egyezer) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 47.370 (negyvenhétezer-háromszázhetven) forint fellebbezési perköltséget.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.907.775 forintot, és 1.395.172 forint után 2012. október 18. napjától a kifizetés napjáig évi 26,50% kamatot, 265.014 forint után 2012. október 18. napjától kezdődően a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, és 189.812 forint perköltséget.

[2] Ítélete indokolásában hivatkozott arra, hogy 2015. július 10. napján kelt és az alperes 2015. július 24. napján vette át a Bank1 elszámoló levelét, melyben a tisztességtelenül felszámított összeget 158.476,83 HUF-ban jelölte meg. A bank tájékoztatta az alperest arról is, hogy a követelést 2012. október 17. napján követeléskezelő részére értékesítette, ezért a bank a kölcsönszerződés elszámolását a követelés engedményezésének napjával bezárólag készítette el.

[3] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes csatolta azon felhívásokat, melyek igazolják, hogy a kölcsönszerződés felmondása (2012. év) és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmének benyújtása (2020. év) között több alkalommal felszólította az alperest, a levelek között több mint öt év nem telt el, ezért a felperes követelése nem évült el.

[4] A felperes csatolta (3/F/9/1) az engedményezési szerződést, mely bizonyítja az engedményezés tényét, így alaptalanul hivatkozik arra az alperes, hogy a felperes nem jogosult az eljárásban igényt érvényesíteni. Ezen túl az engedményezés tényét igazolja a jogelőd által küldött elszámolás is, melyben a felperest jelöli meg engedményesként.

[5] Az érvénytelenség körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes csatolta a jogelődje által kibocsátott, az alperes által aláírt árfolyamkockázatról szóló tájékoztatást (3/F/2/2), mely minden tekintetben megfelel - az alperes által hivatkozott - az Európai Uniónak e tárgyban kibocsátott irányelveinek és ezek értelmezése tárgyában hozott ítéletekben foglaltaknak. A felperesi jogelőd árfolyamkockázatról való alperesi tájékoztatása világos és egyértelmű volt, a szerződés megkötésekor hatályban volt 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésében foglalt szabályoknak is megfelel. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 59/A. §-ában foglaltaknak nem felel meg. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta és nem vizsgálhatja, hogy ennek a jogszabályi rendelkezésnek megfelelt-e a felperesi jogelőd számítása, könyvelése. Jelen per eldöntése szempontjából ez a jogszabály ún. más jogági jogszabálynak minősül, mely szabályaiban foglalja a megsértésének jogkövetkezményeit is a 170. §-ában, azonban érvénytelenség jogkövetkezményét nem állapítja meg.

[6] A felperes részletes számítást csatolt arról, hogy a követelés összegét miként számította ki, az alperes a kimutatottakhoz képest többlet teljesítést nem tudott bizonyítani, a jelen per eldöntése szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy ez a számítás a felperesnek vagy jogelődjének könyveiben miként jelenik meg. Az alperes által hivatkozott Ptk. 528. § (3) bekezdése pusztán arról rendelkezik, hogy a bankhitel- és bankkölcsön szerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza, így a felperesi elszámolás ezt a jogszabályt nem sértheti, abba nem ütközik.

[7] Nem találta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság a 2007. évi CXXXVIII. törvény, a jogalkotásról szóló törvény, a 2001. évi XCIII. törvény, valamint a 9000/1946. Me. megsértését. Álláspontja szerint a szerződés nem sérti az Alaptörvény azon rendelkezését, mely szerint Magyarország hivatalos pénzneme a forint, ettől függetlenül ugyanis a felek a szerződéskötés szabadságára tekintettel megállapodhatnak akár idegen pénznemben a kölcsönnyújtásról, vagy akár annak idegen pénznemben történő elszámolásáról, vagy a törlesztés idegen pénznemben történő teljesítéséről. Ez a szerződés érvényességét nem érinti.

[8] Nem találta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság az elszámolásoknak a 18/1999.(II.5.) Korm. rendeletbe ütközését és megállapította, hogy a kölcsönszerződés a Hpt.-ben előírt és szükséges kötelező elemeket tartalmazza, abban nincsen "tisztességtelen kölcsönelem".

[9] Az alperes személyes meghallgatása során megállapítható volt, hogy írásbeli ellenkérelmének lényege az volt, hogy annak a szerződésnek állítja az érvénytelenségét, melynek kifizetésére kötötte meg a felperes által a követelése alapjául megjelölt szerződést, állítja, hogy abban tisztességtelen összeg lett meghatározva. Ezt a szerződést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta és nem vizsgálhatja, nincs jelentősége a jelen ügy eldöntése szempontjából. Az alperes - nem vitatottan - a felperes által a kölcsönkövetelés alapjául szolgáló szerződést megkötötte az előbbi szerződés hátralékának törlesztése céljából, a szerződés egyértelműen tartalmazza a kölcsönadott összeget, az alperes ezt aláírta, így utólag alappal nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés "tisztességtelen összeggel indult". A perbeli szerződés érvényes, így közömbös, hogy a korábbi szerződés milyen tartalommal bír. Megállapította, hogy a Hpt. 203. § (4) bekezdésébe ütközés miatt nem lehet a szerződés semmisségét megállapítani. Az alperes által hivatkozott Kúria Pfv.I.21.156/2015/5. számú döntés eltérő tényállású ügyben született, ezért azt jelen ügyben nem lehetett alkalmazni.