7590/1945. ME rendelet
a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok vagy baloldali magatartás folytán elvesztett üzlethelyiségek, berendezési (felszerelési) tárgyak, valamint áru- és anyagkészletek visszabocsátása tárgyában
A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyülés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. §
(1) Az, aki az 1938. évi május hó 28. napja Után akár a tulajdonában (haszonélvezetében) levő, akár bérelt (haszonbérelt) üzlethelyiségét a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán előállott helyzet miatt vagy baloldali politikai magatartása következtében vesztette el, ideértve azt az esetet is, ha üzletét az említett körülmények befolyása alatt reá nézve hátrányos szerződéssel ruházta át, a jelen rendelet korlátai között az üzlethelyiség használójától annak visszabocsátását Igényelheti.
(2) Az üzlethelyiség használójától a jelen rendelet korlátai között igényelni lehet az üzlethelyiséggel együtt átengedett berendezési (felszerelési) tárgyaik és áru- (anyag-) készlet visszabocsátását is.
2. §
(1) A következő §-okban "igénylő" alatt az üzlethelyiség, illetőleg a berendezési (felszerelési) tárgyak vagy áru- (anyag-) készlet vissza bocsátását követelő felet, "használó" alatt pedig az üzlethelyiséget használó felet, illetőleg azt a felet kell érteni, akinek a visszabocsátani kért berendezés (felszerelés), illetőleg készlet birtokában van vagy birtokában volt.
(2) A jelen rendelet alkalmazásában üzlethelyiségnek kell tekinteni az ipari vagy kereskedelmi célt szolgálé irodát, rendelőt, műtermet, műhelyt, kocsiszínt, pincehelyiséget, raktárt, gyári vagy kereskedelmi üzemet vagy telepet is s általában minden olyan helyiséget, amely ipari vagy kereskedelmi foglalkozás folytatására szolgál.
3. §
(1) Az üzlethelyiség visszabocsátását - amennyiben az alábbi rendelkezésekből az ellenkező nem következik - arra tekintet nélkül lehet igényelni, hogy a használó ahhoz hatósági határozat vagy szerződés alapján jutott, tekintet nélkül továbbá arra is, hogy a használó az üzlethelyiségnek első átvevője vagy ezt követő harmadik személy.
(2) Mindkét fél összes körülményeinek beható mérlegelése után a méltányosság alapján kell elbirálni, hogy van-e helye vlsszabocsátásnak vagy a használót meg kell hagyni az üzlethelyiség birtokában,
a) ha a használó a visszabocsátani kért üzlethelyiséget hatósági határozat alapján azért szerezte, mert az előzőleg használt üzlethelyisége valamely háborus esemény következtében elpusztult vagy egyébként használhatatlanná vált;
b) ha a használónak csak a visszabocsátani kért üzlethelyisége van, az igénylőnek pedig foglalkozása gyakorlására alkalmas más üzlethelyiség is rendelkezésére áll.
(3) Az előbbi bekezdés a) pontját nem lehet alkalmazni a használó javára, ha az igénylőnek az üzlethelyiségből való eltávolítása kifejezetten az ő elhelyezése érdekében történt.
(4) A (2) bekezdés eseteiben - ha ez mutatkozik méltányosnak és gyakorlatilag nehézség nélkül keresztül is vihető - az igénylő és a használó érdekét az üzlethelyiségnek közöttük való megosztása utján is ki lehet egyenliteni. Ilyen esetben az ügy összes körülményeinek egybevetése alapján a méltányosság szerint kell eldönteni, hogy a helyiség megosztásával járó költséget melyik fél köteles, illetőleg a felek milyen arányban kötelesek viselni.
(5) Az, aki az üzlethelyiségnek albérlője volt, az üzlethelyiség visszabocsátását nem igényelheti.
4. §
(1) Az üzlethelyiség visszabocsátása esetében a használó az alábbi rendelkezések szerint megtérítést követelhet azokért a szükséges és hasznos beruházásokért, amelyek azután létesültek, hogy az igénylő az üzlethelyiséget elvesztette.
(2) Olyan beruházásokért, amelyeket a használó maga létesített, azoknak meglevő jelenlegi értéke erejéig jár megtérítés, azzal a megszorítással azonban, hogy ha a használó vagyonában a beruházás létesítésével felmerülő költség folytán nem állott be valósággal olyan csökkenés, amely a beruházás létesitéskori értékének megfelel, a jelenleg mutatkozó tényleges megtakarítás arányához igazodva le kell szállítani a megtérítés cimén járó összeget is. Igy különösen a használó által elért megtakarítás arányához igazodó csökkentett összegben kell számításba venni a beruházás meglevő értékét is:
a) ha a használó a beruházás létesítéséhez annak idején kisebb ellenszolgáltatásért jutott, mint amilyen a létesítéskor a forgalomban általában szokásos volt;
b) ha a használó a beruházás költségét készpénzkölcsönből fedezte, amelyet a pénz vásárlóértékében utóbb bekövetkezett eltolódás folytián csökkent értékben fizetett vissza, vagy amely a visszabocsátás időpontjában az említett okból csökkent értékben áll fenn;
c) ha a beruházásért járó ellenszogáltatás lerovása részletfizetés kikötése folytán vagy egyéb okból későbbi időre halasztódott s a használó javára ennek következtében állott elő az előbbi pontban említett előny.
(3) Olyan beruházásért, amelyet nem maga a használó, hanem valamely korábbi használó létesített, az előbbi bekezdés megfelelő alkalmazásával ahhoz igazodva jár megtérítés, hogy a használó a beruházásokért az üzlethelyiség átvételének időpontjában meglevő értéküket tekintve miyen megtérítést nyujtott. Ha a használóra a beruházások megtérítése cimén ellenszolgáltatás nem hárult, a beruházásokért ő sem követelhet az igénylőtől megtérítést. Ha a használó a beruházást létesítő korábbi használónak házastársa, lemenője vagy örököse, megtérítési követelését egyedül az előbbi bekezdés szerint; ugy kell megítélni, mintha a beruházást maga létesítette volna.
(4) A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásában nem lehet a használó által elért megtakarításnak tekinteni azt az előnyt, amelyet a használó annálfogva ért el, hogy a beruházás költségének meghatározásánál vagy kifizetésénél családi vagy más közeli kapcsolat folytán kifejezetten személyére tekintettel részesült engedményben vagy egyéb kedvezményben.
(5) Ha a (2) és a (3) bekezdés alkalmazása körében a használó által elért megtakarítás teljes összegének az igénylő javára való figyelembevétele az utóbbi számára indokolatlan vagyoni előnyt eredményezne, ezt a vagyoni előnyt az igénylő és a használó között az öszszes körülmények mérlegelésével a méltányosság szerint meg kell oszlani.
(6) A használót az üzlethelyiségnek eredeti állapotába való helyreállítására vagy az ebből eredő költségek megtérítésére az igénylővel szemben kötelezettség nem terheli. A beruházások elvitelének joga a használót az általános szabályok szerint illeti meg.
5. §
(1) Amennyiben a visszabocsátandó üzlethelyiséghez tartozó üzleti berendezés vagy felszerelés (pl. borüzlethez tartozó hordó) az igénylőt illette, a használótól annak visszabocsátását is követelheti.
(2) A használó részéről a berendezési (felszerelési) tárgyakban eszközölt beruházás cimén érvényesíthető megtérítési követelésre a 4. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(3) A berendezési (felszerelési) tárgyakat a használó, amennyiben azokat ő maga vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házastársa, lemenője vagy örököse ellenszolgáltatásért szerezte meg, csak megtérités ellenében köteles visszabocsátani. Az igénylő a visszabocsátandó tárgy jelenlegi forgalmi értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott a használó, illetőleg az előbb említett korábbi használó által a tárgyért nyujtott ellenszolgáltatás a tárgynak akkori forgalmi értékéhez. A 4. § (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell.
(4) Ha az elvesztett üzlethelyiség berendezéséhez (felszereléséhez) tartozott olyan tárgy, amelyet a használó az üzlethelyiséggel együtt megszerzett, természetben vissza nem bocsátható, a használó ennek a tárgynak a szerzéskori állapotához mérten megállapítandó jelenlegi értékét az igénylő részére megtéríteni tartozik, kivéve, ha a tárgy utóbb a háborus események következtében vagy a használónak fel nem róható más okból ellenérték nélkül került ki a használő birtokából vagy pedig ilyen körülmény folytán pusztult el. A használó által levonásba hozható ellenkövetelésre nézve az előbbi bekezdést megfelelően alkalmazni kell.
(5) Ha a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagyják az üzlethelyiségben, a berendezés (felszerelés) visszabocsátásának sincs helye, hanem a (4) bekezdést kell alkalmazni.
6. §
(1) Amennyiben az üzlethelyiséggel együtt a használó vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házastársa, lemenője vagy örököse, az igénylőtől áru- vagy anyagkészletet is vett át, azt természetben visszabocsátani, illetőleg, ha a jelen rendelet hatálybalépésekor birtokában az átvetthez hasonló áru- vagy anyagkészlet van, abból az átvettnek megfelelő mennyiséget az igénylőnek természetben átengedni tartozik.
(2) Ha az előbbi bekezdésben említett átvétel ellenszolgáltatásért történt, a használó az áru- vagy anyagkészlet visszabocsátására, illetőleg átengedésére csak megtérités ellenében köteles. Az igénylő az áru-, illetőleg anyagkészletnek a jelenlegi nagykereskedői beszerzési árához igazodó értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott a használó, illetőleg az előbb említett korábbi használó által az átvett készletért nyujtott ellenszolgáltatás annak akkori nagykereskedői beszerzési árához. A 4. § (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell.
(3) Amennyiben az eredetileg átvett áruvagy anyagkészlet már vissza nem bocsátható, illetőleg hasonló készlet átengedésével az (1) bekezdés szerint nem pótolható, az átvett áruvagy anyagkészlet jelenlegi nagykereskedői beszerzési árát köteles az igénylő részére megfizetni. Ha azonban az áru- vagy anyagkészlet megszerzése ellenszolgáltatás fejében történt, meg kell állapítani, hogy az ellenszolgáltatás mennyiben fedezte az átengedett készlet akkori nagykereskedői beszerzési árát és utólagos fizetési kötelezettség csupán olyan mennyiségü készlet jelenlegi nagykereskedői beszerzési árának megtérítésére terjed ki, amelynek ára az ellenszolgáltatással fedezetlennek mutatkozik.
(4) A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettség nem terheli a használót, amennyiben utóbb akár az eredetileg átvett készlet, akár az annak eladása után szerzett megfelelő mennyiségü más hasonló készlet a háborus események következtében vagy neki fel nem róható más okból birtokából ellenérték nélkül kikerült, vagypedig ilyen körülmény folytán birtokában elpusztult.
(5) Ha a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagyják az üzlethelyiségben, az áru- (anyag) készlet természetben visszabocsátásának sincs helye, hanem a jelen § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.
7. §
(1) Az üzleti berendezés (felszerelés) áruvagy anyagkészlet visszabocsátását, avagy értékének megtérítését attól is lehet igényelni,
a) aki azt nem az üzlethelyiséggel együtt szerezte meg, vagy
b) akitől az igénylő az üzlethelyiség visszabocsátását nem kéri.
Mindkét esetben azonban a használónak olyan személynek kell lennie, aki a berendezést (felszerelést), illetőleg áru- vagy anyagkészletet közvetlenül az igénylőtől szerezte meg, vagy ahhoz hatósági intézkedés folytán az igénylőtől való elvonás után közvetlenül jutott, vagy pedig az ilyen használónak házastársa, lemenője vagy örököse.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott igény tekintetében megfelelően alkalmazni kell az 5., illetőleg a 6. § rendelkezéseit.
8. §
(1) Az igénylő az előző §-okban meghatározott igényét a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt terjesztheti elő. Az, aki ez alatt a határidő alatt igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály miatt gátolva van, igényét az akadály megszűnésétől számított hatvan nap alatt, legkésőbb azonban az 1946. évi junius hó 30. napjáig érvényesítheti.
(2) Közösen folytatott üzlettel kapcsolatos igény esetében az üzlettárs az igényt elháríthatatlan akadály miatt gátolt üzlettárs nevében is érvényesítheti. A csendes társat (1930: V. tc. 115. §) ebből a szempontból üzlettársnak tekinteni nem lehet.
(3) Az igény érvényesítésében elháríthatatlan akadály által gálolt személy helyett az igényt az 1946. évi junius hó 30. napjáig érvényesítheti a vele együtt élt házastársa, annak nemlétében gyermeke, házastárs és gyermek hiányában pedig szülője, üzlethelyiség visszabocsátására is vonatkozó igény esetében azonban csak akkor, ha ez a hozzátartozó az igény előterjesztésekor érvényes iparjogositvánnyal rendelkezik.
(4) Az 1946. évi junius hó 30. napja után a jelen rendeleten alapuló igényt érvényesíteni többé akkor sem lehet, ha az akadályozottság eddig a napig nem szünt meg.
(5) A használó az előző §-ok alapján támasztható ellenköveteléseit az igénylő által folyamaiba tett eljárás során annak jogerős befejezéséig érvényesítheti. Ha a használó akár azért, mert az igénylő követelését már a jelen rendelet hatálybalépése előtt kielégítette, akár egyéb okból önállóan kiván az előző § okban meghatározott követelést támasztani, ennek érvényesítésére a jelen § (1)-(4) bekezdéseit kell alkalmazni.
9. §
(1) A jelen rendelet alapján érvényesíthető követelések tárgyában peres eljárás kizárásával az üzlethelyiség fekvésének helye szerint illetékes járásbíróság mellett alakítandó döntőbizottság határoz.
(2) Ha az igénylő ugyanattól a használótól több járásbíróság területén lévő több üzlethelyiság, illetőleg üzleti berendezés (felszerelés) vagy áru- (anyag) készlet visszabocsátását követeli, követelését valamennyi üzlethelyiségre nézve választása szerint bármelyik illetékes járásbíróság mellett megalakítandó döntőbizottság előtt együttesen érvényesítheti.
10. §
(1) A döntőbizottság az elnökön kivül rendszerint két tagból áll. A döntőbizottság elnöke a járásbíróság elnöke, illetőleg az általa kijelölt ítélőbíró. A döntőbizottság egyik tagját az igénylő, másik tagját a használó jelöli ki a kereskedők, illetőleg az iparosok köréből.
(2) Ha a döntőbizottsági tagot az igénylő, illetőleg önállóan érvényesített követelés esetében a használó az igény előterjesztésével egyidejűleg nem jelöli ki, a követelést érdemi intézkedés nélkül vissza kell utasítani, ha pedig a kijelöléssel az elnök felszólításának közlésétől számított nyolc napon tul a másik fél késik, helyette az elnök él a kijelölés jogával.
(3) Ha valamelyik kijelölt döntőbizottsági tag a döntőbizottságban való részvételt megtagadja, vagy a döntőbizottság működése a kijelölt döntőbizottsági tag ismételt távolmaradása folytán akadályba ütközik, helyette az elnök a fél meghallgatása után más tagot jelöl ki.
(4) Mindkét félnek a (2) bekezdésben említett nyolc napon belül egyezően előterjesztett írásbeli kérelmére a döntőbizottságot további két taggal kiegészítve kell megalakítani. A két tagot - a felek kérelméhez képest - a területileg illetékes kereskedelmi- és iparkamara vagy valamely - a kérelemben megjelölt -é rdekképviselet jelöli ki. A kijelölés az elnök megkeresésére történik.
11. §
A döntőbizottság, amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a magánjog általános szabályait alkalmazza. A döntőbizottság a méltányos jog szellemében jár el.
12. §
A döntőbizottság előtti eljárásban a bizonyítás tekintetében a polgári perrendtartás szabályai irányadók. A döntőbizottság a bizonyitási eljárásban a felekkel, a tanukkal és a szakértőkkel szemben ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a járásbíróság.
13. §
A döntőbizottság az előtte érvényesített követeléseket határozattal dönti el.
14. §
(1) A döntőbizottság marasztaló határozatában a teljesítésre a méltányosságnak megfelelő határidőt szab meg. A teljesítés határideje tizenöt napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet. Igazoltan a jóvátétel vagy az ujjáépítés keretében foglalkoztatott ipari termelő üzemek üzlethelyiségeivel, berendezéseivel (felszereléseivel),áru- és anyagkészletével kapcsolatban azonban a teljesítés határideje, amennyiben ez a termelés folytonosságának biztosítása érdekében szükséges, az illetékes miniszter javaslatára kilencven napban állapitható meg.
(2) Amennyiben a döntőbizottság annak a használónak a javára, akit határozatában üzlethelyiség, berendezés (felszerelés), áru- vagy anyagkészlet természetbeni visszabocsátására, illetőleg átengedésére kötelez, az igénylőt pénzbeli ellenkövetelés megtérítésére kötelezi, a határozatban azt is ki kell mondania, hogy a használó csupán a határozatban javára megállapított teljes összeg megtérítése ellenében köteles teljesíteni s ha az igénylő a határozatban megszabott teljesítési határidő elteltéig a teljesítésre kész használó javára megállapított teljes összeget meg nem fizeti, a határozni hatályát veszti s az igénylő a visszabocsátást, illetőleg az átengedést többé nem követelheti.
15. §
(1) A döntőbizottság határozata ellen értékre tekintet nélkül nem halasztó hatályu fellebbezésnek van helye ahhoz az ítélőtáblához, amelynek kerületéhez az a járásbíróság tartozik, amely mellett a döntőbizottság megalakult.
(2) Az ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásnak és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályai megfelelő alkalmazásával szóbeli tárgyalás alapján intézi el és ítélettel végérvényesen határoz. A 14. § rendelkezései az itélőtábla eljárása tekintetében is megfelelően irányadók.
16. §
A döntőbizottság által határozattal tudomásul vett egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a felek vitáját eldöntő jogerős döntőbizottsági határozatnak.
17. §
A döntőbizottság előtti eljárás illetékmentes.
18. §
A döntőbizottság határozata alapján birói végrehajtásnak van helye, a végrehajtást az a járásbíróság rendeli el; amely mellett a döntő bizottság megalakult.
19. §
A döntőbizottságok megalakítására, eljárására és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat a költségekre is kiterjedően az igazságügyi és az iparügyi miniszterekkel egyetértve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
20. §
A jelen rendeleten alapuló igények érvényesítésének nem akadálya, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a kérelmet a jelen rendelet hatálybalépése előtt irányadó jogszabályok alapján elutasította.
21. §
A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak az üzlethelyiség, illetőleg az üzleti berendezés (felszerelés) visszabocsátására, valamint az ezzel kapcsolatos megtérítési követelésekre, ha ezek a kérdések az eredeti engedélyes ital-mérési jogának feléledéséből kifolyólag merülnek fel. Az erre nézve fennálló különleges jogszabályokat a jelen rendelet nem érinti.
22. §
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, kihirdetésével hatályukat vesztik a kérdés szabályozása tárgyában a helyi közigazgatási hatóságok által kibocsátott rendelkezések; az ilyen rendelkezések alapján esetleg folyamatban levő közigazgatási eljárást meg kell szüntetni, az ilyen eljárás alapján vagy a biróság előtt esetleg megindított eljárás során hozott, jogerőre még nem emelkedett határozatok hatályukat vesztik.
Budapest, 1945. évi augusztus hó 29-én.
Miklós Béla s. k.,
miniszterelnök