8660/1946. (VIII. 15.) ME rendelet
az ipari és a kereskedelmi munkavállalók elbocsátásának ideiglenes szabályozása tárgyában
A minisztérium az 1946: VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli:
1. § (1) Ha valamely ipari vagy kereskedelmi vállalat (üzem, üzlet, - ideértve a bánya- és kohóvállalatokat, valamint a közhasználatú villamosműveket is) gazdaságos működése érdekében a munkavállalók létszámának csökkentése válik szükségessé, a munkáltató az 1946. évi október hó 31. napjáig a munkavállalókat rendes felmondás utján csak az üzemi bizottság hozzájárulásával, illetőleg az alábbi eljárás megtartásával bocsáthatja el.
(2) A jelen rendelet alapján történő elbocsátások esetében az ipari és a kereskedelmi munkavállalók elbocsátásának korlátozásáról szóló 460/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 1946 évi 13. szám) rendelkezései nem nyernek alkalmazást.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott célból végrehajtani kivánt létszámcsökkentés esetében elsősorban azok bocsáthatók el, akik
a) az igazolási eljárás során hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozat alá estek,
b) a háborús események következtében önként nyugatra távozlak,
c) demokratikus szempontból nem tekinthetők megbízhatónak.
(4) Másodsorban azok bocsáthatók el, akik munkájukat, illetőleg szolgálatukat a szükséges rátermettség vagy szorgalom hiánya miatt nem a kivánt mértékben látják el.
(5) Ha valamely vállalatnál a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott okokból történő elbocsátásokat meghaladó elbocsátásokra van szükség, a további elbocsátásoknál a 460/1946. ME rendelet 5. §-ában meghatározott szociális szempontokra kell figyelemmel lenni.
2. § (1) Ha a munkavállaló vagy az üzemi bizottság megállapítása szerint az 1. § (1) bekezdésében meghatározott cél érdekében létszámcsökkentésre van szükség, a munkáltató és az üzemi bizottság ebben a tárgyban, továbbá az elbocsátandó munkavállalók kijelölése és az elbocsátás jogcímének (1. § (3) - (5) bekezdés) megállapítása tekintetében tárgyalást kötelesek folytatni.
(2) Ha a munkáltató és az üzemi bizottság az elbocsátandó személyek tekintetében megállapodásra jutnak, az elbocsátásról az érdekelt munkavállaló értesitésével és szolgálat alól felmentésével egyidejűen a Szakszervezeti Tanácsot is értesíteni kell és az elbocsátást ugyanakkor be kell jelenteni az illetékes miniszterhez.
(3) A Szakszervezeti Tanács az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az egyes elbocsátások miatt az illetékes miniszterhez észrevételt tehet.
3. § Amennyiben a munkáltató és az üzemi bizottság között az egyes személyek elbocsátása vagy az elbocsátás jogcime (1. § (3)-(5) bekezdés) tekintetében egyetértés létre nem jön vagy az üzemi bizottság a munkáltató által elbocsátani kivánt személyek előtt az 1. § (3) bekezdésében megjelölt okokból más személyeket tart elbocsátandónak, a munkáltató a tárgyalás anyagát tartalmazó jegyzőkönyv egyidejű felterjesztése mellett a felmerüli vitás kérdések eldöntését az illetékes minisztertől köteles kérni.
4. § A 2. § (3) bekezdésében és a 3. §-ban emiitett felterjesztés alapján az elbocsátás tárgyában a miniszter végérvényesen dönt. A miniszter a 2. § (2) bekezdése alapján felterjesztett jelentésekben foglalt elbocsátásokat is a jelentés beérkezésétől számított tizenöt nap alatt hivatalból felülvizsgálhatja és ennek során egyes munkavállalók visszavételét rendelheti el.
5. § (1) Azok a munkavállalók, akiket az 1. § (3) bekezdése alapján bocsátottak el, felmondási járandóság, végkielégítés vagy hasonló természetű egyéb juttatás cimén legfeljebb egy hónapi összilletményüknek megfelelő összegre tarthatnak igényt.
(2) Az egyéb okból elbocsátott munkavállalóknak felmondási járandóság, végkielégítés vagy hasonló természetű egyéb juttatás fejében legfeljebb két hónapi összilletményüknek megfelelő összeget szabad kifizetni; a további járandóságuk kifizetését hat hónapra fel kell függeszteni azzal, hogy kifizetésük iránt külön rendeletben történik rendelkezés.
(3) Ha a munkáltató és az üzemi bizottság az elbocsátás jogcime (1. § (3)-(5) bekezdés) tekintetében nem tudtak megegyezni, mindaddig, amig az illetékes miniszter nem dönt (3. és 4. §), legfeljebb egy hónapi összilletménynek megfelelő összeget szabad kifizetni.
(4) Azok a munkavállalók, akik nem esnek a kollektív szerződés hatálya alá, legfeljebb a kollektív szerződés hatálya alá eső munkavállalók részére a fentiek szerint megállapított legmagasabb kifizethető járandóság kétszeres összegét kaphatják meg.
6. § Az 5. § rendelkezései nem érintik a munkavállalónak, illetőleg özvegyének a munkáltatótól vagy az általa fenntartott nyugdíjpénztártól vagy nyugdijalaptól járó nyugdíjra vagy hasonló természetű egyéb rendszeres járandóságra vonatkozó igényét.
7. § A meghatározott időre vagy meghatározott munka elvégzésére magánjogi szerződéssel alkalmazott munkavállaló szolgálati viszonyát a munkáltató az 1. §-ban megjelölt okokból és a jelen rendeletben megállapított eljárás megtartásával a meghatározott idő eltelte, illetőleg a meghatározott munka elvégzése előtt is felmondhatja.
8. § (1) Abban az esetben, ha a munkáltató a jelen rendelet alapján munkavállalókat bocsátott el és utóbb, de legkésőbben az 1948. évi augusztus hó 31. napjáig uj munkavállalókat kiván felvenni, az újonnan felveendő munkavállalókat a jelen rendelet értelmében elbocsátott munkavállalók közül kell kiválasztania. Ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha a jelen rendelet alapján elbocsátott, az illető munkakör betöltésére alkalmas munkavállalók közül egyik sem kiván az illető munkáltató szolgálatába visszatérni.
(2) Ha a munkáltató a jelen rendelet értelmében elbocsátott munkavállalóját utóbb, de legkésőbben az 1948. évi augusztus hó 31. napjáig a szolgálatába visszaveszi, a visszavételt követő szolgálati időhöz az 1946. évi augusztus hó 31. napját megelőzően ugyanannál a munkáltatónál szolgálatban töltött időt a munkavállalót megillető minden igény szempontjából hozzá kell számítani.
9. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő
A) az a munkáltató, aki
a) olyan esetben, amikor a munkavállalót csak a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint lehetne elbocsátani, a munkavállalóját e rendelkezések megszegésével vagy kijátszásával bocsátja el,
b) az elbocsátott munkavállalójának felmondási járandóság, végkielégítés vagy hasonló természetű egyéb juttatás fejében a jelen rendelet értelmében fizethető illetményre vonatkozó rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza,
c) a 4. § második mondatának, illetőleg a 8. § (1) bekezdésének az elbocsátott munkavállaló visszavételére vonatkozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza,
B) az a személy, aki a munkáltatót megakadályozza abban, hogy a jelen rendelet rendelkezéseinek eleget tegyen.
(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege ötezer forint.
(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a vállalat tárgya szerint illetékes minisztert kell tekinteni
10. § A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Végrehajtásáról az érdekelt miniszterek gondoskodnak.
Budapest, 1946. évi július hó 26-án.
Nagy Ferenc s. k.,
miniszterelnök