1947. évi XXIII. törvénycikk
az uzsorabírósági különtanácsokról
Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:
1. § (1) Az eljárás az alábbi rendelkezések szerint alakítandó uzsorabírósági különtanács hatáskörébe tartozik:
a) a gazdasági rend büntetőjogi védelme tárgyában kibocsátott 8.800-1946. M. E. sz. rendelet 1. §-ában meghatározott árdrágító visszaélés bűntette, úgyszintén ugyane rendelet 7. és 8. §-ában meghatározott közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt abban az esetben, ha elkövetőjük
1. az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. törvénycikkben, a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló 1940: XVIII. tc. 5-8. §-aiban, a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló 1941: X. törvénycikkben, a nemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekmények szigorúbb büntetéséről szóló 1944: VI. törvénycikkben vagy a 8.800/1946. M. E. számú rendelet I-III. fejezetében meghatározott valamely bűncselekmény miatt az 1945. évi július hó 1. napja után már büntetve volt és büntetésének kiállása óta újabb cselekményének elkövetéséig öt év még nem telt el, vagy
2. tudatosan arra törekedett, hogy illetéktelen nyereségből állandó keresetforrásra tegyen szert (üzletszerű elkövetés), vagy
3. a cselekménnyel jelentős illetéktelen nyereséget ért el vagy törekedett elérni avagy a cselekményt jelentős termény- vagy termékmennyiség tekintetében követte el (8.800/1946. M. E. számú rendelet 9. §-ának (2) bekezdése), úgyszintén, ha 4. a fentebbi 1-3. pontok valamelyike szerint minősülő cselekmény a gazdasági rend érdekét súlyosan sértette (8.800/1946. M. E. számú rendelet 9. §-ának (4) bekezdése);
b) a közszükségleti cikkek engedély nélkül való kivitelének megtorlása tárgyában kibocsátott 9.480/1945. M. E. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűntett abban az esetben, ha a cselekmény a közellátás érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette vagy ha a cselekményt üzletszerűen követték el (9.480/1945. M. E. számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése).
(2) Őstermelőknek saját termelvényeik tekintetében elkövetett cselekménye csupán abban az esetben tartozik az uzsorabírósági különtanács hatáskörébe, ha árdrágító visszaélés esetében az árdrágítással elért vagy elérni kívánt vételár összege, egyébként pedig a cselekmény tárgyát tevő termelvény értéke az ötezer forintot meghaladja.
2. § (1) Uzsorabírósági különtanácsot kell alakítani az ítélőtáblák székhelyén működő minden uzsorabíróságnál. A szükséghez képest ugyanazon uzsorabíróság kebelében több tanács is alakítható. Ugyancsak a szükséghez képest az igazságügyminiszter az ítélőtábla székhelyén kívül működő uzsorabíróságnál is elrendelheti különtanács alakítását.
(2) Az uzsorabírósági különtanács öt tagból áll. Elnöke az igazságügyminiszter által kijelölt ítélőbíró, tagjai pedig a (3) bekezdés szerint összeállított jegyzékbe felvett munkavállalók közül az igazságügyminiszter által közvetlenül megejtett sorshúzás útján hathónapi időre kijelölt munkásbírák. Minden tanácshoz ezenfelül ugyanilyen módon hathónapi időre két pótbírót is kell kijelölni. A pótbíró behívására akkor kerül sor, ha valamelyik munkásbíró akadályozva van.
(3) A budapesti ítélőtábla kerületében működő legalább kétezer munkavállalót foglalkoztató minden ipari és bányaüzem, továbbá a többi ítélőtábla kerületében működő legalább ötszáz munkavállalót foglalkoztató minden ipari és bányaüzem üzemi bizottsága elsőízben a jelen törvény hatálybalépésétől számított tizenöt nap alatt, azután pedig minden év december havának 15. napjáig száz-száz munkavállalónkint az üzem alkalmazásában álló egy-egy testi munkával foglalkoztatott munkavállaló nevét és lakcímét magábanfoglaló jegyzéket állít össze és küld be a Szakszervezeti Tanácshoz. A Szakszervezeti Tanács a névjegyzékeket megfelelő átvizsgálás után Ítélőtáblai kerületenkint összesíti és az összesített jegyzékeket nyolc nap alatt az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.
(4) A jegyzékbe csak olyan munkavállalót lehet felvenni, aki magyar állampolgár és harmincadik életévét betöltötte. Nem vehető fel a jegyzékbe, aki szülői hatalom, gyámság, gondnokság vagy csőd alatt, szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt, hivatalvesztést vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztését kimondó ítélet hatálya alatt áll, sem az, aki hamistanuzás, hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség, háborús, népellenes vagy a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946: VII. törvénycikkben meghatározott bűncselekmény, vagy az 1945. évi július hó 1. napja után árdrágító visszaélés, közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény vagy közszükségleti cikk engedély nélküli kivitelének bűntette miatt büntetve volt, sem az, akivel szemben az igazoló eljárás során hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozatot hoztak. Nem vehető fel a jegyzékbe olyan személy sem, aki ellen az előbbi rendelkezésben felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt bírói eljárás van folyamatban.
3. § (1) A munkásbíró (pótbíró) e minőségében az 1940: XVIII. tc. 3. §-a értelmében közhivatalnok.
(2) A munkásbíró azzal az alkalommal, midőn elsőízben teljesít bírói működést, az elnök kezébe a tárgyalás megkezdése előtt esküt (fogadalmat) tesz arra, hogy bírói tisztét a törvény értelmében részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen és igazságosan teljesíti és a tisztségének gyakorlása közben tudomására jutott titkot megőrzi, különösen pedig a tanácskozás és a szavazás lefolyását titokban tartja.
(3) Azt a munkásbírót (pótbírót), aki az eljárás rendjét zavarja, vagy kötelességét egyébként nem teljesíti, úgyszintén azt a munkásbírót (pótbírót), aki a tárgyaláson szabályszerű meghívás ellenére egyáltalában nem, vagy késedelmesen jelenik meg, avagy a tárgyalásról az elnök engedélye nélkül eltávozik és ezzel a tárgyalás elhalasztására ad okot: az elnök ezer forintig terjedhető és behajthatatlansága esetében az 1928: X. tc. 8-10. §-ainak megfelelően elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel sujthatja és az okozott költség megfizetésére kötelezheti. Ez intézkedés ellen jogorvoslatnak nincs helye, ha azonban a pénzbüntetéssel sujtott munkásbíró (pótbíró) a határozat közlésétől számított nyolc nap alatt elmaradását vagy távozását alapos okkal kimenti, az intézkedést hatályon kívül kell helyezni.
4. § (1) A munkásbíró (pótbíró) arra az időre, amíg bírói működést teljesít, munkabért a munkáltatótól nem követelhet, szolgálati viszonya azonban egyébként érintetlenül marad. A munkásbírót (pótbírót) azért, mert munkásbírói tisztével járó kötelességét teljesíti, hátránnyal sujtani vagy munkaviszonyát megszüntetni nem lehet.
(2) A munkásbírót (pótbírót) bírói működésének tartama alatt az államkincstár terhére munkabérével azonos összegű díjazás illeti, ha pedig állandó lakóhelye nem a bíróság székhelyén van, ezenfelül a népbírákkal azonos összegű napidíjban is részesül.
5. § (1) Arra nézve, hogy a munkásbíró (pótbíró) mily ügyekben van a közreműködésből kizárva és hogy közreműködése mily ügyekben mellőzendő, az 1896: XXXIII. törvénycikkbe iktatott bűnvádi perrendtartásnak (Bp.) a bírák kizárására és mellőzésére vonatkozó rendelkezései az irányadók. Kizárás alá esik az a munkásbíró (pótbíró) is, akire nézve utóbb derül ki vagy áll elő olyan ok, amely miatt a 2. § (4) bekezdése szerint a jegyzékbe nem lenne felvehető.
(2) A munkásbíró (pótbíró) kizárása vagy mellőzése felől az elnök végérvényesen határoz.
6. § (1) A tárgyalást az elnök vezeti. A munkásbírót (pótbírót) a jelen törvénnyel szabályozott eljárásban egyébként ugyanazok a jogok illetik meg, mint az ítélőbírót.
(2) A tanácskozásra és a szavazásra nézve a törvényszéki ügyvitel megfelelő szabályai irányadók azzal az eltéréssel, hogy szavazásra bocsátás előtt az elnök az ügy állását mind a ténykérdések, mind a jogkérdések feltüntetésével összegezni köteles. A határozathozatalnál a szavazás sorrendjét a munkásbírák életkora határozza meg akként, hogy legelőször a legidősebb munkásbíró szavaz. Az elnök a legfiatalabb munkásbíró után adja le szavazatát. A határozat írásbafoglalása az elnök feladata.
7. § (1) Az uzsorabírósági különtanács eljárásának tárgya rendszerint csak az 1. §-ban megjelölt bűncselekmény lehet; az ilyen bűncselekménnyel összefüggésben elkövetett más bűncselekményt azonban a különtanács az államügyészség indítványára szintén ítélkezése körébe vonhat.
(2) A különtanács akkor is eljárhat, ha a cselekményt a vádtól eltérően - a tettazonosság körében - az 1. § alá nem eső bűncselekménynek minősíti.
8. § Az uzsorabírósági különtanács köteles a tárgyaláson döntés előtt minden esetben szakértőt meghallgatni. A terhelt által alkalmazott ellenőrző szakértőt is köteles a különtanács meghallgatni, ha őt a terhelt a tárgyalásra előállítja, evégből azonban a tárgyalást elhalasztani nem szabad.
9. § (1) Az uzsorabírósági különtanács határozatai ellen - újrafelvétel és jogegység érdekében használható perorvoslat kivételével - perorvoslatnak nincs helye.
(2) Újrafelvétel esetében az eljárás szintén a különtanács hatáskörébe tartozik, az újrafelvételi eljárásban azonban nem járhat el az a tanácselnök, sem az a munkásbíró, aki az előbbi eljárás folyamán az érdemleges határozat hozatalában résztvett. Ha ennek-folytán az újrafelvétel tárgyában eljáró uzsorabírósági különtanács az illetékes uzsorabíróságnál meg nem alakítható, az újrafelvétel tárgyában a Kúria által kijelölt más uzsorabíróság kebelében alakított uzsorabírósági különtanács jár el.
(3) A jogegység érdekében használt perorvoslatra a Bp. szabályait kell alkalmazni.
10. § Ha az uzsorabírósági különtanács ítélete halálbüntetést állapít meg, a különtanács a Bp. 497. §-ának megfelelő eljárás után azonnal határoz abban a kérdésben, hogy az elítéltet kegyelemre ajánlja-e, vagy sem; azután a bűnügyi iratokat az esetleg beadott kegyelmi kérvénnyel, valamint az államügyészségnek és a különtanácsnak véleményével együtt minden esetben az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.
11. § Amennyiben a jelen törvény eltérően nem rendelkezik, az uzsorabírósági különtanács eljárása tekintetében az uzsorabírósági eljárás szabályait kell alkalmazni. Az uzsorabírósági különtanács előtti eljárásban az 1930: XXXIV. tc. 113. §-a alkalmazásának nincs helye.
12. § (1) A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az igazságügyminiszter gondoskodik.
(2) A már folyamatban lévő ügyek közül a jelen törvény rendelkezéseit azokban kell alkalmazni, amelyekben a külön tanács működésének megkezdéséig a vádiratot (vádindítványt) be nem nyujtották, illetőleg a terheltet az uzsorabíróság rendes tanácsa vagy egyesbírája elé nem állították.
E törvénycikk kihirdetését elrendelem.
Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.
Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenhetedik évi november hő harmadik napján.
Tildy Zoltánok s. k.,
Magyarország köztársasági elnöke
Dinnyés Lajos s. k.,
Miniszterelnök