3660/1947. (III. 25.) ME rendelet

az italmérés jövedékről szóló 1921: IV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában

A minisztérium az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és az 1947: VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § Az 1921: IV. tc. 3. §-ának 1. pontja azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy nem adható italmérési (árusítási) engedély annak, akit a népbíróság elé utalt bűncselekmény miatt jog erősen elítéltek; a 2. pont pedig azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy nem adható italmérési engedély annak sem, akit állam- és nép-ellenes ténykedés miatt jogerősen rendőri felügyelet alá helyeztek, vagy rendőri őrizetben tartottak, a jogerős határozat keltétől számított 5 év alatt.

2. § (1) A szeszesitalok kimérésére, kismértékben darusítására, valamint az égetett szeszesitalok nagybani eladására szóló engedélyt írásban előterjesztett kérelemre az üzlethelye szerint - az állandó helyhez nem kötött kimérés esetében a kimérő lakóhelye szerint - illetékes pénzügyigazgatóság adja meg.

(2) A pénzügyigazgatóság az engedély megadása előtt a kérelmet tárgyaló pénzügyőri szervek utján köteles az üzlet, illetőleg a lakóhely szerint illetékes államrendőrség nyilatkozatát beszerezni arra nézve, hogy az engedély megadása szempontjából a folyamodó személye és az üzlethelyiség közrendészeti, közegészségügyi és közerkölcsiségi szempontból nem esik-e kifogás alá.

(3) A rendőri hatóság az értesítés vételétől számított 30 napon belül köteles nyilatkozni, a kérelem elutasítását javasló nyilatkozat esetében azt tüzetesen meg kell indokolni. A 30 napos határidő eredménytelen eltelte esetében a pénzügyigazgatóság a rendőri hatóságot újra megkeresi nyilatkozatának közlése végett; amennyiben a rendőri hatóság a pénzügyigazgatóság ismételt megkeresésétől számított 15 napon belül sem nyilatkozik, a pénzügyigazgatóság a kért engedélyt a rendőri hatóság nyilatkozatának bevárása nélkül is ideiglenes jelleggel kiadhatja. Ha a rendőri hatóság véleménye további 45 nap alatt sem érkeznék be - a kiadott engedély végleges jellegűvé válik. Az elutasítást javasló nyilatkozatot akkor is figyelembe kell venni, ha az 45 nap eltelte után érkezik a pénzügyigazgatósághoz. Ehhez képest a 90 napon belül a pénzügyigazgatósághoz érkező elutasítást javasló nyilatkozat alapján az ideiglenes jellegű engedély elvonása iránt az eljárást haladéktalanul meg kell indítani. A 90 nap eltelte után érkezett elutasítást javasló nyilatkozatot csak abban az esetben kell figyelembe venni, ha a kifogás tárgyává tett körülmény az 1921: IV. tc. 17. §-a értelmében alapul szolgál az engedély elvonására.

(4) Ha a pénzügyigazgatóság a rendőri hatóság kifogása ellenére az engedélyt megadhatónak véli, vagy ha a pénzügy igazgatóságnak az engedélyt megtagadó határozatát az engedélyért folyamodó fél a határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt megfellebbezi, az engedély iránt előterjesztett kérelem fölött a pénzügyminiszter határoz. Ha a pénzügyminiszter az engedélyt a rendőri hatóság kifogása ellenére is kiadhatónak találja, határozathozatal előtt a belügyminisztert meghallgatni köteles.

(5) A pénzügyigazgatóság az italmérési (árusítási) engedélyek kiadásáról 15 nap alatt köteles az illetékes rendőri hatóságot értesíteni.

(6) Az italmérési jogosítványok iránt előterjesztett kérelmek tárgyalásának módját - ideértve az 1921: IV. tc. 1. §-a értelmében bejelentéshez kötött bor- és sörnagykereskedési, valamint szeszesital közvetitői jogosítványt is - a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

(7) A pénzügyminiszter az alkalmi ital-mérések engedélyezésének és az italmérési engedélyek alkalmi kiterjesztésének feltételeit az általános rendelkezésektől eltérőleg szabályozhatja, s ezeknek az ügyeknek az intézését a pénzügyőri szervek hatáskörébe utalhatja.

3. § (1) A szeszesitalok kimérésére, kismértékben való darusítására, valamint az égetett szeszesitalok nagyban való eladására a pénzügyi hatóság engedélye jogosít.

(2) A korcsmákra, vendéglőkre, kávéházakra és kávémérésekre, valamint bármely elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedésekre (szatócsüzletekre) s általában bármely iparjogositványhoz kötött üzletre a pénzügyi hatóság csak akkor adhat italmérési (árusítási) engedélyt, ha az illetékes iparhatóság az illető üzlet gyakorlására az iparjogositványt már előzőleg megadta. Égetett szeszes italok nagyban való eladására pedig engedélyt csak bejegyzett kereskedő kaphat.

(3) Felhatalmaztatik a pénzügy miniszter, hogy a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértve - az iparjogositvány utólagos bemutatásától feltételezetten - az előbbi bekezdés rendelkezései alól rendelettel kivételt állapíthasson meg a korlátlan italmérési üzletek tekintetében az üzletfolytonos-ság (9. §) esetére, továbbá Budapesten a korlátlan italmérési üzletek áthelyezésének esetére is.

(4) A pénzügyigazgatóság a kiadott ital-mérési (árusítási) engedélyekről az illetékes iparhatóságot értesíteni köteles.

4. § (1) A kiadásra kerülő uj italmérési (árusítási) engedélyek 50%-át a hadigondozottaknak (háborús polgári gondozottaknak) kell biztosítani; ilyen kérelmező hiányában azonban az engedély más kérelmezőnek is kiadható.

(2) A korlátlan italmérési engedélyek kiadásánál együttes tárgyalás esetében az engedélyek 50%-ára - az (1) bekezdés rendelkezése helyett - az elsőbbség tekintetében a következő csoportok szerinti sorrend az irányadó:

a) az idegenforgalmi szempontból fontos intézmények (üzletek, üzemek), továbbá a közérdekből szükséges vendéglői üzletek szakképzett létesítői és fenntartói;

b) a nemzeti- és hadigondozottak (háborús polgári gondozottak);

c) a szociális szempontból támogatásra szoruló nagy családú személyek, továbbá a szomszédos államokból áttelepített vagy menekült magyar nemzetiségű személyek.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján - a (2) bekezdés a) pontja alattiak kivételével - a folyamodót csak abban az esetben illeti meg elsőbbség, ha a kért engedélyre létfenntartása végett van szüksége.

5. § (1) Az 1921: IV. tc. 7. § 8. és 9. pontja azzal egészíttetik ki, hogy a likőr-, rum-, borpárlat-, pezsgőgyárosok és sörfőzdevállalkozók (1921: IV. tc. 7. §-ának 8. pontja), nemkülönben a szeszesitalok nagyban való eladására jogosultak (1921: IV. tc. 7. §-ának 9. pontja) - kizárólag saját termelvényeiknek, illetőleg az általuk nagyban is eladható ital-nemeknek - csakis viszonteladók részére való korlátozással kismértékben való darusítására kaphatnak engedélyt.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt vállalkozók, illetőleg nagykereskedők részére a jelen rendelet hatálybalépése előtt kiadott jogosítványok a jelen rendelet hatálybalépését követő egy év elteltével az (1) bekezdésben meghatározott korlátokon túlmenő részükben hatályukat vesztik.

(3) A jelen § rendelkezései nem vonatkoznak a finomszesznek közvetlenül a fogyasztók részére kismértékben való árusítására jogosító engedélyekre.

(4) Kizárólag a viszonteladók részére való kiszolgálásra jogosító kismértékbem italáru-sitáisi engedély alapján a kismértékbeni italáru-sitás a nagybani árusítással közös helyiségben is gyakorolható.

6. § Az 1921: IV. tc. 11. §-ának első bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a pénzügyigazgatóság előzetes engedélye nélkül a kismértékbeni italárusitási engedélyt is tilos más helyiségbe áthelyezni.

7. § A korlátlan és korlátolt italmérők, valamint a kismértékbeni italárusok a finomszeszt csakis zárt palackokban szerezhetik be és azt csak eredeti palackokban árusíthatják el.

8. § (1) Italmérési (árusítási) engedélyt az 1921: IV. tc. 3. §-ának második bekezdésében megkívánt 20 évi magyar állampolgárság hiányában is lehet adni azoknak a személyeknek, akik magyar nemzetiségük miatt voltak kénytelenek elhagyni külföldi lakóhelyüket a Magyarországra településükkel egyidejűleg magyar állampolgárokká váltak, vagy később magyar állampolgárságot szereztek.

(2) Az 1921: IV. tc. 16. §-ában felsoroltakon kívül megszűnik az italmérési (árusítási) engedélye azoknak a személyeknek is, akik magyar állampolgárságukat elvesztették.

9. § (1) Olyan üzlethelyiségben, ahol közvetlenül megelőzőleg a pénzügyi hatóság engedélye alapján kicsinybeni italmérést (árusítást) gyakoroltak, az üzlettulajdonos személyében történt változás esetén - üzletfolytonosság címén - az uj üzlettulajdonos is megkezdheti ugyanazon italmérést (árusítást), köteles azonban 30 nap alatt a pénzügyi hatóságtól az italmérés (árusítás) további folytatására való jogosultságának elismerését és italmérési (árusítási) engedélyt kérni.

(2) Az üzletfolytonosságon alapuló italmérés (árusítás) után üzletfolytonossági dijat és szeszesitalforgalmi illetéket kell fizetni. Az üzletfolytonossági dij és szeszesitalforgalmi illeték mértékét és befizetésének módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

(3) Az üzletfolytonosságon alapuló italmérés (árusítás) további folytatására való jogosultság elismerését meg kell tagadni, illetőleg az italmérést (árusítást) meg kell szüntetni, ha

a) azok a tárgyi körülmények, amelyek az üzletelőd engedélyének megvonására okul szolgáltak, továbbra is fennállanak, továbbá, ha az uj üzlettulajdonos

b) a jogosultság elismerését az üzlet átvételétől számított 30 nap alatt nem kéri;

c) az italmérési (árusítási) engedély iránti kérelmét az üzlet átvételétől számított 30 nap alatt nem nyújtja be;

d) az üzletfolytonossági dijat és szeszesitalforgalmi illetéket a meghatározott időben és módon nem fizeti;

e) a megkezdett italmérést (árusítást) egy hónapon át indokolatlanul nem gyakorolja;

f) az italmérési engedély iránti kérelmét jogerősen elutasították.

(4) Az üzletfolytonosság fennállásának megállapítása a pénzügyőri szervek hatáskörébe tartozik.

(5) Az üzletfolytonos italmérőre (italárusra) - amennyiben jelen § ellenkező rendelkezést nem tartalmaz - ugyanazon rendelkezések vonatkoznak, amelyek az engedéllyel rendelkező üzletelődre. Azzal az eltéréssel, hogy engedélyelvonás helyett üzletbeszüntető határozatot kell hozni.

10. § Az engedély folytatólagos gyakorlásának joga az 1921: IV. tc. 16. §-ának harmadik bekezdése alapján a meghalt engedélyes lemenőit kiskorúságuk tartamára, vagyis legfeljebb huszadik életévük betöltéséig illeti meg.

11. § (1) Az italmérési (árusítási) üzletet, amennyiben azt az üzlettulajdonos, illetőleg a kimérő a következményekre való figyelmeztetés ellenére önként meg nem szünteti, be kell zárni, illetőleg meg kell szüntetni a következő esetekben:

a) az 1921: IV. tc. 32. §-ának 1. pontja alá eső jövedéki kihágás esetében;

b) ha az italmérési (árusítási) engedélyt a pénzügyigazgatóság jogerős határozattal elvonta;

c) ha az italmérési (árusítási) engedély elvonása iránt hozott elsőfokú határozat ellen az 1921: IV. tc. 17. §-a értelmében csak birtokon kívül való fellebbezésnek van helye;

d) ha letelt az az időtartam, amelyre az engedély adatott, illetőleg ha olyan körülmény következett be, amelynél fogva az engedély érvényessége megszűnt;

e) ha az engedélyes új üzlethelyiségében a kimérést (árusítást) az áthelyezés engedélyezése előtt megkezdte, ha azonban az engedélyest az 1921: IV. tc. 5. §-ának utolsó bekezdése alapján a pénzügyi hatóság hívta fel üzlethelyiségének elhagyására, az új üzlet megszüntetésének csak akkor van helye, ha az oda való áthelyezést jogerős határozattal megtagadták;

f) ha az 1921: IV. tc. 1. §-a értelmében elő-zetes bejelentéshez kötött bor- és sörnagykereskedő, vagy szeszesital közvetítő ipar jogosítványát az illetékes hatóság jogerősen elvonta.

(2) Az italmérési (árusítási) üzlet bezárása, illetőleg megszüntetése iránt a pénzügyőri közegek intézkednek, szükség esetén rendőri karhatalom igénybevétele mellett. Az üzleti helyiséget be lehet zárni abban az esetben is, ha az a kimérésen kívül még egyéb célokat is szolgál.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az üzlettulajdonos, illetőleg a kimérő birtokában talált italkészlet s az annak tartására szolgáló edények, valamint a kimérésre (árusításra I szolgáló eszközök (hordók, edények, poharak, mértékek, stb.) elkobzás alá esnek.

(4) Az (1) bekezdés b), c) és d) pontja esetében méltányosságból a meglévő italkészlet kimérésére halasztás engedélyezhető.

12. § (1) A jelen rendelet az. 1947. évi március hó 25. napján lép hatályba, ugyanakkor az 1921: IV. tc. 8. §-a, 14. és 34. §-a, valamint mindazok a rendelkezések, melyek a jelen rendeletben foglalt szabályokkal ellentétben állanak, hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet végrehajtásáról - a 2. § (6) és (7) bekezdése tekintetében a belügyminiszterrel, a 3. § (3) bekezdése tekintetében pedig a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértőleg - a pénzügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1947. évi március hó 19-én

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök