7410/1947. (VI. 5.) NM rendelet

a fürdősök szakképesítéséről

Az 1876: XIV. tc. 167. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértőleg a következőket rendelem:

1. § (1) Az 1949. évi január hó 1. napjától kezdődően gyógyfürdőben, éghajlati gyógyintézetben, tisztasági fürdőben, gőzfürdőben, vizgyógyintézetben, napfürdőben, strandfürdőben, fedett és nyári uszodában fürdősnek csak azt szabad alkalmazni, akit a jelen rendelet 16. § alapján vezetett nyilvántartásba bejegyeztek.

(2) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából fürdősnek azt kell tekinteni, aki önállóan vagy orvosi felügyelet alatt, illetőleg orvosi rendelvényre fürdőt készít, masszíroz, dörzsöl, lábápolást vagy pakolást végez.

(3) A legfeljebb három káddal, illetőleg hat zuhanyozóval rendelkező tisztasági fürdők, továbbá gyárak, egyéb ipari üzemek és iskolák tisztasági fürdőinek alkalmazottai nem tartoznak a rendelet hatálya alá.

(4) A jelen rendelet nem érinti a kozmetikai ipar, valamint az úszómesteri tevékenység gyakorlásának képesítéséhez kötésére vonatkozó jogszabályok hatályát.

2. § Fürdős tanfolyamot azok az intézmények rendezhetnek, amelyeknek a népjóléti miniszter az Egészségügyi Alkalmazottak Szabadszakszervezetének meghallgatása után erre engedélyt ad.

3. § A tanfolyamra felvehető hallgatók számát és az általuk fizetendő dijakat a tanfolyam fenntartójának javaslatára az Egészségügyi Alkalmazottak Szabadszakszervezetének meghallgatása után a népjóléti miniszter állapítja meg.

4. § A tanfolyam vezetőjét az Egészségügyi Alkalmazottak Szabadszakszervezetének meghallgatása után a népjóléti miniszter, a tanfolyam előadóit pedig a tanfolyam vezetője jelöli ki.

5. § A tanfolyam időtartama hat hónap.

6. § A tanfolyamra azt lehet felvenni aki:

a) életének 18.. évét már elérte, de 30. életévét még nem töltötte be,

b) kifogástalan erkölcsi előéletét igazolja,

c) a fürdős hivatásra testileg és szellemileg alkalmas,

d) munkakönyvvel vagy hatóság által láttamozott munkaadói bizonyítvánnyal igazolja, hogy fürdőüzemben legalább egy évig fürdős-gyakorlatot folytatott.

7. § (1) A felvételi kérvényt a tanfolyam vezetőjéhez kell benyújtani.

(2) A kérvényhez csatolni kell:

a) születési anyakönyvi kivonatot,

b) iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt,

c) hat hónapnál nem régibb keletű hatósági erkölcsi bizonyítványt,

d) testi és szellemi alkalmasságot igazoló, hat hónapnál nem régibb keletű tisztiorvosi bizonyítványt,

e) rövid életrajzot, amelyben a pályázó ismereteiről, előző és jelenlegi foglalkozásáról pontosan beszámol,

f) munkakönyvet vagy hatóság által láttamozott munkáltatói bizonyítványt annak igazolására, hogy fürdőüzemben legalább egy évig fürdős gyakorlatot folytatott.

8. § (1) A felvétel kérdésében a tanfolyam vezetője határoz és erről a folyamodót értesíti.

(2) Elutasító határozat esetéhen az érdekelt a határozat közlésétől számított 15 napon belül a népjóléti minisztertől kérheti a határozat megváltoztatását.

(3) A felvett növendékek adatait a tanfolyam anyakönyvébe be kell jegyezni.

9. § A tanfolyam szabályszerű elvégzése után a növendékek képesítő vizsgát tesznek.

10. § (1) A képesítő vizsgát az erre a célra szervezett vizsgabizottság előtt kell letenni.

(2) A vizsgabizottság az elnökből, a tanfolyam vezetőjéből, a tanfolyam előadóiból, a népjóléti miniszter által kinevezett tagokból és a jegyzőből áll.

(3) A vizsgabizottság elnökét a népjóléti miniszter nevezi ki. A vizsgabizottság kinevezett tagjai közül a népjóléti miniszter egy tagot a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, egy tagot a munkáltatói érdekképviselet és egy tagot az Egészségügyi Alkalmazottak Szabadszakszervezetének javaslatára nevez ki.

(4) Az elnököt akadályoztatás esetében a tanfolyam vezetője helyettesíti.

(5) A vizsgabizottság jegyzőjét a tanfolyam vezetője jelöli ki. A jegyzőnek szavazati joga nincs.

11. § (1) A képesitő vizsga elméleti és gyakorlati részből áll.

(2) Az elméleti vizsga tárgyai:

a) egészségtani alapismeretek,

b) fürdőkezelés, masszálás, lábápolás,

c) munkaközben előforduló baleseteknél elsősegélynyújtás,

d) anyag- és eszközismeretek.

(3) A gyakorlati vizsga tárgyai:

a) fürdőkezelés,

b) masszálás,

c) lábápolás.

12. § (1.) A vizsga lefolyásáról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben fel kell tüntetni a jelöltek személyi adatait és a vizsga eredményét.

(2) A jegyzőkönyvet a vizsgabizottság elnöke, tagjai és jegyzője írják alá.

(3) A jegyzőkönyv egyik példányát a tanfolyam anyakönyve mellett kell megőrizni, a másik példányt pedig a népjóléti miniszterhez kell felterjeszteni.

13. § (1) A vizsga eredményét az elnök a vizsga, befejezése után nyilt ülésen azonnal kihirdeti. A vizsga letételéről a rendelet mellékletének megfelelő bizonyítványt kell kiállítani.

(2) A bizonyítvány kiadását a tanfolyam anyakönyvébe fel kell jegyezni.

14. § Az elveszett vagy megsemmisült bizonyítvány helyeit a tanfolyam vezetője a vizsgáról felvett jegyzőkönyv adatai alapján másolatot ad ki.

15. § (1) Ha a jelölt a vizsgán nem felelt meg, ujabb három havi fürdős gyakorlat igazolása után a vizsgabizottságnál javító vizsgára jelentkezhetik.

(2) Az, aki a javitó vizsgán nem felelt meg, csak a tanfolyam megismétlése után bocsátható újabb vizsgára.

(3) A tanfolyamot csak egyizben lehet megismételni.

16. § (1) A népjóléti miniszter a fürdősökről országos nyilvántartást vezet. Az, akit az országos nyilvántartásba felvetlek, a képesített fürdős elnevezés használatára jogosult.

(2) A nyilvántartásba

a) hivatalból fel kell venni azokat, akik a jelen rendelet 12. §-ának (3) bekezdése alapján felterjesztett jegyzőkönyvek szerint a képesítő vizsgát sikerrel letették,

b) kérelemre fel kell venni azokat, akik a a 17. § (1) bekezdésében előirt feltételeknek megfelelnek.

17. § (1) A fürdősök országos nyilvántartásába 1948. évi december hó 31. napjáig előterjesztett kérelemre fel kell venni azt, aki

a) 1946. évi december hó 31. napjáig valamely intézet vagy egyesület által rendezett tanfolyamot elvégezte, a vizsgát letette és képesítést szerzett, feltéve, hogy képesítését a népjóléti miniszter érvényesnek ismeri el, vagy

b) munkakönyvvel vagy hatóság által láttamozott munkaadói bizonyítvánnyal igazolja, hogy fürdőüzemben legalább öt évig fürdős gyakorlatot folytatott, vagy

c) kiegészítő tanfolyam elvégzése után vagy anélkül képesítő vizsgát tett.

(2) Kiegészítő tanfolyamra fel lehet venni és annak elvégzése után képesítő vizsgát tehet az, aki két évi fürdős gyakorlattal rendelkezik,

(3) Kiegészítő tanfolyam nélkül képesítő vizsgát tehet az, aki legalább három évi fürdős gyakorlattal rendelkezik

(4) Az (1) bekezdés c) pontjában, valamint a (2) bekezdésben említett kiegészítő tanfolyam szervezése és képesítő vizsga rendszeresítése iránt külön történik rendelkezés.

18. § A jelen rendelet alkalmazása szempontjából az évnek csupán meghatározott részében -idény alatt - üzemben tartott fürdőben az idény egész tartama alatt folytatott gyakorlatot teljes évi gyakorlatnak kell tekinteni.

19. § Azok a képesített fürdősök, akik legalább tizenöt évi gyakorlattal rendelkeznek, a népjóléti minisztertől kérhetik a fürdőmesteri elnevezés használatának engedélyezését.

20. § A fürdős beteget és tíz évnél fiatalabb gyermeket csak orvosi felügyelet mellett vagy orvosi rendelvényre masszírozhat. Hasi szerveket, ivarszerveket és szemet a fürdősnek masszíroznia nem szabad.

21. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az

a) aki az 1949. évi január hó 1. napjától kezdődően gyógyfürdőben, éghajlati gyógyintézetben, tisztasági fürdőben, gőzfürdőben, vizgyógyintézetben, napfürdőben, strandfürdőben, fedett és nyári uszodában fürdősnek oly személyt alkalmaz, aki a jelen rendelet 16. §-a alapján vezetett nyilvántartásba nincs bejegyezve;

b) aki a népjóléti miniszter engedélye nélkül fürdős tanfolyamot rendez;

c) aki a képesített fürdős vagy a fürdőmester elnevezést jogosulatlanul használja;

d) a fürdős, aki beteget vagy tiz évnél fiatalabb gyermeket orvosi felügyelet vagy orvosi rendelvény nélkül vagy pedig hasi szerveket, ivarszerveket vagy szemet masszíroz.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. tc, illetőleg a 8.900/1946. ME rendelet rendelkezéseit kell* alkalmazni.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek a népjóléti minisztert kell tekinteni.

22. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; egyidejűleg a 64528/1898. BM körrendelet (Rendeletek Tára 1899. évf. 27. oldal) hatályát veszti.

Budapest, 1947. évi május hó 30-án.

Molnár Erik s. k.,

épjóléti miniszter.

Melléklet a népjóléti miniszter 7410/1947. NM rendelethez