4970/1948. (IV. 30.) Korm. rendelet

az 1927: XXI. törvénycikken alapuló baleseti biztosítás egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1947: XXVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a kővetkezőket rendeli:

1. § (1) Az 1927: XXI. törvénycikken alapuló baleseti biztosítás (a továbbiakban: baleseti biztosítás) fejében az 1948. évi április hó 1. napját magábanfoglaló bérfizetési időszak első napjától kezdődően a bal eseti biztosításra kötelezett minden munkavállaló után a munkáltató - alkalmazottainak létszámára, az üzem veszélyességi fokára és a munkavállaló betegségi biztosítási kötelezettségére tekintet nélkül -a munkavállaló tényleges javadalmazása 1%-ának megfelelő baleseti biztosítási járulékot köteles az Országos Társadalombiztosító Intézetnek fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben említett baleseti biztosítási járulék esedékességére a betegségi biztosítási járulék esedékességére vonatkozó jogszabályok irányadók.

(3) A baleseti biztosítási járulékok késedelmes fizetése esetében a közadók kezeléséről szóló szabályoknak az adópótlékra vonatkozó rendelkezéseit, a baleseti járulékért terhelő szavatosságra és a csőd esetében kielégítésre az 1927: XXI. tc. 26., 27. és 28.-ainak rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A baleseti biztosítási járulékokat a betegségi biztosítási járulékokkal együtt, illetőleg ezek módjára kell kiróni és beszedni. A baleset esetére kötelezően biztosított, de betegségi biztosítási kötelezettség alá nem tartozó munkavállaló után járó baleseti biztosítási járulék kirovását és beszedését az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az a helyi szerve (1927: XXI. tc. 94. §), illetőleg az a különálló biztosító intézet (1927: XXI. tc. 93. §) végzi, amely az illető munkavállaló betegségi biztosítási kötelezettsége esetében az utóbb említett biztosítás járulékainak kirovására és beszedésére illetékes lenne. A különálló biztosító intézetek az általuk beszedett baleseti járulékokat kötelesek az Országos Társadalombiztosító Intézetnek átutalni; a kirovásért és beszedésért költséget nem számíthatnak fel.

2. § Az 1927: XXI. tc. 60. §-a alapján baleset esetén önkéntesen biztosított baleseti járulék fejében a betegségi biztosításában irányadó javadalmazás 1%-át köteles fizetni; a baleseti járulék esedékességére, ki rovására és beszedésére az 1. § (2)-(4) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

3. § (1) A baleseti biztosításra kötelezettek közül azokat, akiket a munkáltató akár az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, akár valamelyik különálló betegségi biztosító intézetnél betegségi, vagy öregségi (rokkantsági, özvegységi, árvasági) biztosításra, vagy pedig az említett biztosítások mindegyikére bejelenteni köteles, a baleseti biztosításra külön bejelenteni nem kell. A baleseti biztosításra kötelezett, de betegségi; illetőleg öregségi (rokkantsági, özvegységi és árvasági) biztosítási kötelezettség alá nem tartozó munkavállalókat a munkáltató az Országos Társadalombiztosító Intézetnek annál a helyi szervénél, illetőleg annál a különálló biztosító intézetnél tartozik bejelenteni, amelynél az illető munkavállalót betegségi biztosítási kötelezettsége esetében bejelenteni lenne köteles. A bejelentés szabályait a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

(2) A baleseti biztosításra kötelezett munkavállaló munkaviszonyának kezdetére, megszűnésére, vagy a javadalmazás változására vonatkozó bejelentés elmulasztása, illetőleg a bejelentések bármelyikének késedelmes teljesítése esetében fizetendő baleseti járulék, járuléktöbblet vagy megtérítés tekintetében a betegségi biztosítási járulékokra az említett esetekben irányadó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a munkáltató a munkaviszony kezdetének bejelentése előtt bekövetkezett baleset folytán adott kártalanítás költségei közül a járadékok megtérítésére nem kötelezhető.

4. § A baleseti biztosításra kötelezett üzemek, hivatalok és foglalkozások helyszíni ellenőrzésére az 1927. évi XXI. tc. 135. és 136. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

5. § (1) 1948. évi április hó 1. napjától kezdődően a baleseti biztosítást a költségesebb gyógyászati segédeszközök költségei, az 1927: XXI. tc. 71. §-a első bekezdésének 4. pontjában említett járadékok és ezek folyósításának költségei, a végkielégítések, továbbá a balesetelhárítási és mentésügyi költségek, valamint az ügyviteli költségek terhelik. A baleseti sérült segélyezésével járó többi költségek a 6000/1933. ME rendelet 9. §-ában, illetőleg 18. §-ában említett megtérítés nélkül a betegség biztosítást (betegségi biztosítási ágat, illetőleg üzletágat különálló betegségi biztosító intézetet, bányatárspénztárt) terhelik.

(2) Az (1) bekezdés második mondatában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni abban az cselben is, ha a sérült baleseti kártalanítására nem az Országos Társadalombiztosító Intézet, hanem a munkáltató vagy a külön nyugdíjintézmény van kötelezve.

6. § (1) A baleseti kárfedezeti rendszernek a jelen rendelettel előírt megváltoztatásával kapcsolatban az Országos Társadalombiztosító Intézet köteleztetik az 1927: XXI. törvénycikk XIV. Fejezetének C) részeli, illetőleg a 239/1939. B. M. rendeletben szabályozotl balesetelhárító tevékenységgel összefüggő feladatainak fokozottabb ellátására és ennek megfelelően a baleseti biztosítási ügyvitel megfelelő (szervezésére,

(2) Az (1) bekezdésben említett feladatainak ellátásáról az Országos Társadalombiztosító Intézet naptári félévenként köteles a népjóléti miniszternek részletes jelentést tenni.

7. § (1) A foglalkoztatás tartama alatt állagban ötvennél több munkavállalót foglalkoztató minden ipari és bányaüzemnél a munkáltató köteles az óvórend-szabályok végrehajtásának irányításával és ellenőrzésével arra alkalmas személyt (pl. biztonsági mérnököt, technikust, üzemvezetőt, művezetőt, mestert, gépészt) megbízni.

(2) A munkáltató köteles a megbízott nevét 1948. évi május hó 31. napjáig, illetőleg, ha az üzem a jelen rendelet hatálybalépését követő időpontban kezdi meg működését, az utóbb említett időponttól számított negyvenöt nap alatt az Országos Társadalombiztosító Intézethez bejelenteni. A megbízásban bekövetkező személyi változást a munkáltató a változás napjától számított nyolc nap alatt köteles az Országos Társadalombiztosító Intézethez bejelenteni.

8. § (1) A törvényeknek, rendeleteknek, törvényhatósági szabályrendeleteknek a munkások baleseti védelmére vonatkozó szabályait, továbbá az Országos Társadalombiztosító Intézet óvórendszabályaiban, óvóintézkedéseiben (1927: XXI. tc. 163. és 164. §) foglalt előírásokat azzal az eltéréssel kel alkalmazni, hogy az a munkáltató, aki az említett jogszabályokban, óvórendszabályokban, vagy óvóintézkedésekben foglalt előírásoknak nem felel meg, az alábbi (2) bekezdésben megállapított következményeket viseli.

(2) Azt a munkáltatót, aki az (1) bekezdésben említett előírásokat nem tartja meg, valamint azt, aki a jelen rendelet 7. §-ában foglalt rendelkezéseknek nem tesz eleget és mulasztását az Országos Társadalombiztosító Intézet írásbeli felhívása ellenére az abban megadott határidőre sem pótolja, az Intézet a (3), bekezdésben megjelölt időre az illető üzem telephelyén foglalkoztatott valamennyi munkavállaló után járó baleseti biztosítási járulék teljes összegéig terjedhető baleseti biztosítási pótjárulék fizetésére kötelezheti.

(3) A pótjárulékot a felhívás napját magábanfoglaló járulékfizetési időszak első napjától kezdődően annak a járulékfizetési időszaknak utolsó napjáig kell megfizetni, amelyben a felhívás teljesítése az Országos Társadalombiztosító Intézet tudomására jut.

(4) A pótjárulék tárgyában az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatósága határoz. A határozat ellen a kézbesítést követő naptól számított tizenöt nap alatt a budapesti ítélőtáblához fellebbezésnek van helye.

9. § (1) Ha az Országos Társadalombiztosító Intézet pénzügyi helyzete megengedi, az Intézet igazgatósága elhatározhatja, hogy a baleseti járulékból engedményt ad annak a munkáltatónak, aki a 8. § (1) bekezdésében említett szabályokban előírottakon túlmenően alkalmaz a műszaki fejlettség mindenkori fokának megfelelő munkásvédelmi berendezéseket és az átlagol meghaladóan foglalkozik a munkásságnak a balesetek elhárítására való rendszeres ránevelésével, rászoktatásával és oktatásával. Az engedmény megadásánál figyelembeveheti az Intézet igazgatósága azt is, ha az üzemben a műszaki üzemvezetés és a munkásoknak az általuk Végzett teendőkhöz viszonyított szakképzettsége az üzem veszélyességére számbavehetően csökkentő befolyást gyakorol.

(2) A járulékengedmény tárgyában az Intézet igazgatósága a bírói jogorvoslat kizárásával határoz.

(3) A 4320/1947. ME rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében megadott járulékengedmény az 1948. évi április hó 1. napját magábanfoglaló járulékfizetési időszak első napjával érvényét veszti. A járulékengedmény iránt folyamatban lévő perekben legfeljebb az utóbb említett napig terjedő időre lehet járulékengedményt megítélni;

10. § A baleseti biztosítás célját szolgáló mentésügy költségét a mentésügyi szervek által tényleg teljesített mentés és szállítás értékének és az Intézet által netán már fizetett térítéseknek figyelembevételével - az Intézet igazgatóságának meghallgatásával - évenkint a népjóléti miniszter állapítja meg.

11. § A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően a baleseti biztosítási kötelezettségnek az 1927: XXI. tc. 58. §-ának második bekezdésén alapuló szünetelését az alkalmazottak újabb körére kiterjeszteni nem lehet.

12. § (1) Az 1927: XXI. tc. 102. §-a második bekezdésének 9. pontja akként módosíttatik, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatóságának hatáskörébe a betegségi, illetőleg a baleseti biztosítási pót-járuléknak megállapítása tartozik.

(2) Az 1927: XXI. tc. 102. §-a második bekezdésének 4. és 10. pontja hatályát veszti.

13. § Az 1932: IV. tc. 9. § ának 1. pontja akként módosíttatik, hogy a budapesti ítélőtábla közvetlen hatáskörébe a baleseti biztosítási pótjárulék megállapítása tárgyában hozott határozat ellen irányuló fellebbezés tartozik.

14. § Az 1947. évi december hó 29. napjától az 1948. évi április hó 1. napját magábanfoglaló járulékfizetési időszak első napjáig terjedő időre a 4320/1947. ME rendelet szerint járó baleseti biztosítási járulékokat 1948. évi május hó 31. napjáig kell befizetni és a kifizetett tényleges javadalmazásokat az utóbb meghatározott napig kell bejelenteni.

15. § (1) Az 1927: XXI. tc. 206. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató, aki a munkásság baleseti védelmére a törvényekben, rendeletekben, törvényhatósági szabályrendeletekben, vagy az Országos Társadalom biztosító Intézet óvórendszabályaiban és óvóintézkedéseiben foglalt előírásokat nem tartja be és mulasztását az Országos Társadalombiztosító Intézet írásbeli felhívása ellenére sem pótolja.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk és a 8960/1946. M. E. rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás az államrendőrség nek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a népjóléti minisztert kell tekinteni.

10. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit az 1948. évi április hó 1-én magábanfoglaló járulékfizetési időszak 1. napjától kezdődően kell alkalmazni, ezzel egyidejűleg a 1927: XXI. tc. VII. fejezete, továbbá az említett törvény 143 -153. §-ainak a 4320/1947. ME rendelettel hatályon kívül nem helyezett rendelkezései, továbbá a 4320/1947. ME rendelet a 12200/1946. M. rendelet 2. §-a és 4. §-ának (2) és (3) bekezdése, valamint 6. §-a továbbá az üzem veszélyességének fokához igazodó járulékfizetés rendszerével összefüggésben kiadott rendeletek és szabályzatok hatályukat vesztik.

Budapest; 1948. évi április hó 23-án.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök