121000/1949. (VII. 31.) NM rendelet

a testi vagy szellemi fejlődésükben, illetőleg egészségükben veszélyeztetett gyermekeknek az állami gyermekvédő intézetek gondozásába vétele és egyes más gyermekvédelmi rendelkezések tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 3.365.)

Az állami gyermekvédelemre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 12050/1948. (272) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3-5. §-aiban foglalt rendelkezések végrehajtása tárgyában - az 5. §-t, illetően a pénzügyminiszterrel egyetértve - a következőket rendelem:

1. § (1) A szülésnél közreműködő orvos és bába az újszülöttnél észlelt minden olyan fejlődési rendellenességet (pl. nyúlajk, farkastorok, ízületi ficam, végtagrendellenesség, szülési sérülést (pl. végtagtörés, szemsérülés, ficam) vagy veleszületett betegséget (pl. veleszületett vérbaj), végül olyan veleszületett életgyengeséget (pl. koraszülöttség), amely a közreműködő orvos, illetőleg bába megítélése szerint kórházi vagy egyéb gyógykezelést igényel, az illetékes egészségügyi és szociális védőnővel, valamint a városi, illetőleg a községi (kör-) orvossal a szülési eset bejelentésével egyidejűleg huszonnégy órán belül közölni köteles. A városi, illetőleg községi (kör-) orvos a bejelentés alapján az újszülöttet haladéktalanul megvizsgálja és megállapítja, hogy az újszülöttnek milyen gyógykezelésre vagy ápolásra van szüksége. A csecsemő gyógykezeltetésére vonatkozó tanácsai megtartásának ellenőrzésével a városi vagy községi (kör-) orvos az egészségügyi és szociális védőnőt vagy a bábát bízza meg. Ha a tartásra köteles hozzátartozók a csecsemő kórházi vagy egyéb gyógykezeléséről a városi, illetőleg a községi (kör-) orvos tanácsa ellenére nem gondoskodnak és a szükséges gyógykezelés a városi, illetőleg községi (kör-) orvos útján megnyugtató módon nem biztosítható, a városi, illetőleg községi (kör-) orvos az eset körülményeiről jegyzőkönyvet vesz fel és lehetőleg valamelyik közel levő egészségügyi intézmény gyermekgyógyász-szakorvosának írásbeli javaslata alapján a tényállás ismertetése mellett a 2000/1925. eln. NMM rendelet (Rendeletek Tára 669. o.) 7. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával a csecsemőnek az állami gyermekvédő intézet kötelékébe ideiglenes hatállyal való felvételét kérheti. Ennek a megkeresésnek másolatát a városi vagy községi (kör-) orvos nyilvántartásba vétel végett egyidejűleg az illetékes tisztiorvosnak is megküldi. Az anya vagy a hozzátartozó köteles a városi, illetőleg a községi (kör-) orvos által felvenni javasolt csecsemőt az állami gyermekvédő intézetbe haladéktalanul beszállítani. Amennyiben ezt nem teszi, a beszállításról a hatóság gondoskodik. Az állami gondozásba felvett csecsemő beszállítási költségét az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa a hatóságnak megteríti. Ha az állami gondozásba felveendő csecsemő gyógykezeléséről a lakóhelyéhez közel eső valamelyik közkórházban megnyugtató módon gondoskodni lehet, a területileg távolabb fekvő állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa a csecsemőnek anyjával együtt ebbe a kórházba felvétele iránt a kórház igazgató-főorvosát - esetleg rövid úton (távbeszélő útján) is - megkeresheti; a felvétel biztosítása esetében a csecsemőt ebbe a kórházba kell beszállítani.

(2) Az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa az intézet központjába beszállított csecsemőt anyjával együtt gondozásba veszi és a csecsemő megfelelő gyógykezeltetéséről vagy az állami gyermekvédő intézet központi intézetében, vagy a gyermekvédő intézet működési területén lévő valamelyik közkórházban való elhelyezéséről gondoskodik.

(3) Az érdekelt közkórház igazgató-főorvosa az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa megkeresésének mind az (1), mind a (2) bekezdés esetében eleget tenni köteles, kivéve, ha a közkórház a szükséges gyógykezelés szakfeltételeivel nem rendelkezik.

(4) Ha az esetleg szükségesnek mutatkozó műtéti jóváhagyás beszerzésére az orvosi beavatkozás halaszthatatlan sürgőssége vagy a szülőknek a gyermek létérdekével ellentétes magatartása miatt kellő időben nincs lehetőség, azt az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa, mint intézeti gyám belátása szerint adja meg.

(5) Ha a csecsemő állami gondozása harminc napnál rövidebb ideig tartott, az elbocsátásról a tisztiorvost és a városi, illetőleg a községi (kör-) orvost is értesíteni kell.

(6) Ha a csecsemő állami gondozása előreláthatólag harminc napnál hosszabb időt vesz igénybe, az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa, a csecsemőnek az R. 3. §-a, valamint esetleg a 2000/1925. eln. NMM rendelet 2. §-a alapján elhagyottá nyilvánítása végett a gyámhatóság haladéktalanul megkeresi. Ha az R. 3. §-a alapján elhagyottá nyilvánított csecsemő gyógykezelése befejezést nyert és az elhagyottságnak ismérvei egyéb vonatkozásban sem állanak fenn, az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa az elhagyottság megszüntetése iránt a gyámhatóságot megkeresi és a gyermeket a tartásra köteles hozzátartozónak feltételesen kiadja; erről az illetékes tisztiorvost és a városi, illetőleg a községi (kör-) orvost is egyidejűleg értesíteni kell.

(7) A felmerült gondozási költség érvényesítése tekintetében a 95750/1949. (79) BM rendeletet, illetőleg a 116600/1949. (79) NM rendeletet kell megfelelően alkalmazni annak szemelőtt tartásával, hogy az érvényesítendő gondozási költség nagysága az érdekelt család megélhetését nem veszélyezteti.

(8) Ha a csecsemő gyógykezelése közkórházban történt, a közkórház igazgató-főorvosa a felmerült ápolási költségeket a beutaló állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosával közli, aki azoknak érvényesítése iránt intézkedik. Ha a tartásra köteles hozzátartozóktól a gondozási költségek be nem hajthatók, az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa arról a közkórház igazgató-főorvosát értesíti és felkéri a felmerült ápolási költségek törlése iránt szükséges intézkedések megtételére. Ha a gondozási költségek behajthatók, azok közé fel kell venni a beszállítás és a kórházi ápolás költségeinek teljes összegét és az utóbbit a gondozási költség behajtása után az érdekelt közkórháznak át kell utalni.

(9) A városi, illetőleg a községi (kör-) orvos és a tisztiorvos az (1) bekezdés alapján hozzá bejelentett szülésekről az I. számú melléklet szerinti nyilvántartólap felhasználásával nyilvántartást vezet, amelyben a csecsemő tartózkodási helyére vonatkozó minden változást is fel kell jegyezni.

2. § (1) Ha fertőzőképes gümőkóros megbetegedésben szenvedő, kórházi szülőosztályon (szülőintézetben) ápolt anya gyermekének megfelelő elkülönítése a gyógyintézetből történt elbocsátás után előreláthatólag nem biztosítható, a gyógyintézet igazgató-főorvosa az illetékes állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosát haladéktalanul megkeresni köteles, aki a csecsemőt a 2000/1925. eln. NMM rendelet 7. §-a második bekezdésében, illetőleg a 40/1943. BM rendelet (Rendeletek Tára 307. o.) 2. §-ában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával ideiglenes gondozásba veszi.

(2) Az ilymódon felvett csecsemő gondozása, elhagyottnak nyilvánítása, kiadatása és a felmerült gondozási költség érvényesítése tekintetében az 1. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A csecsemő elkülönítését és állami gyermekvédő intézeti gondozását meg kell szüntetni, ha az anya tüdőbeteggondozó intézeti bizonyítvánnyal, illetőleg felülvizsgálat [1940. VI. tc. 2. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a 888/1940. BM rendelet (Rendeletek Tára 3375. o.) 3. §-ának (4) bekezdése] útján igazolja, hogy betegségének fertőzőképessége megszűnt vagy hogy gyermeke részére megfelelő elkülönítést biztosítani képes.

3. § (1) Az R. 3. §-a alapján a gyermeknek és tartásra köteles hozzátartozóinak anyagi helyzetére tekintet nélkül elhagyottá lehet nyilvánítani azt a tizenötödik életévét meg nem haladott gyermeket, aki gyógykezelhető idült betegségben szenved és tartásra köteles hozzátartozói a gyermek gyógykezeltetését elhanyagolják. E körülmény fennforgását bármely személy bejelentése alapján a gyermek lakóhelye szerint illetékes városi, községi (kör-) orvos állapítja meg és megokolt esetben a gyermeknek az állami gyermekvédő intézet kötelékébe felvételét kérheti; gümőkóros megbetegedés esetében a városi, illetőleg a községi (kör-) orvos a gyermeknek állami gyermekvédő intézetbe felvételét csak az illetékes tüdőbeteggondozó intézet vezető-orvosának az intézeti gyógykezelés szükségességét és lehetőségét megállapító javaslata alapján kérheti.

(2) Az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa a felvételre beszállított gyermeket gondozásba veszi és gyógykezelés céljából vagy a gyermekvédő intézet központi intézetében vagy közkórházban helyezi el.

(3) A kiskorúnak állami gyermekvédő intézetbe felvétele, gyógykezelése, elhagyottnak nyilvánítása, kiadatása és a felmerült gondozási költség érvényesítése tekintetében az 1. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(4) A jelen szakaszban foglalt rendelkezések a gümőkóros fertőzésnek kitett csecsemő elkülönítéséről szóló 40/1943. BM rendelet hatályát nem érintik, azonban az e rendelet 1. §-ában említett hatósági intézkedés előtt az illetékes tüdőbeteggondozó intézet vezető orvosát is meghallgatni köteles.

4. § (1) Az R. 3. §-a alapján a gyermeknek és tartásra köteles hozzátartozóinak anyagi helyzetére tekintet nélkül elhagyottá lehet nyilvánítani azt a tizenötödik életévét meg nem haladott gyermeket,

a) akivel együttélő hozzátartozói tartósan kegyetlenül bánnak olymértékben, hogy bánásmódjuk a gyermek testi vagy szellemi fejlődését, illetőleg egészségét veszélyezteti vagy

b) akinek az életfenntartásához szükséges feltételeket a tartásra köteles hozzátartozók, bár arra képesek volnának, biztosítani nem hajlandók, a gyermek pedig máshol nem helyezhető el.

(2) A felmerült gondozási költség érvényesítése tekintetében az 1. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés eseteiben a gyermeknek ideiglenes gondozásbavétele iránt a 2000/1925. eln. NMM rendelet 7. §-ának második bekezdésében felsorolt hatóságokon felül sürgős szükségből a tisztifőorvos, a tisztiorvos, a városi, illetőleg a községi (kör-) orvos, a vármegyei (thj. városi) szociális felügyelő és a járási szociális titkár is megkeresheti az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosát, aki megokolt esetben a gyermeket felvenni és az elhagyottsági eljárás lefolytatása iránt a gyámhatóságot haladéktalanul megkeresni köteles.

5. § (1) Az 1., 3. és 4. §-okban foglalt tényállás figyelembevételével az R. 3. §-a alapján kimondott elhagyottság jogerőre emelkedése után a gyámhatóság megokolt esetben a szülői hatalom megszüntetése iránt az eljárást megindítja.

(2) Ha a tartásra köteles hozzátartozó az elhagyottá nyilvánított kiskorúval szemben az 1940. VI. tc. 42. §-ába ütköző magatartást tanúsított, ellene az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa ugyane tv. 53. §-ának 3. pontja alapján a közigazgatási hatóságnál, mint rendőri büntetőbíróságnál eljárni köteles.

(3) Ha a gyámhatóság vagy az állami gyermekvédő intézet igazgató-főorvosa az 1944. V. tc. 6. §-a első bekezdésének 3. pontjában meghatározott vagy más bűncselekmény fennforgásának nyomatékos gyanúját észleli, a rendelkezésre álló adatokat az 1896. XXXIII. tc. 87. §-a alapján az államügyészségnek jelenteni köteles.

6. § (1) A vármegyei (thj. városi) szociális felügyelő a felügyelete alá tartozó szociális titkárok, továbbá a községi szociális titkári tennivalókkal megbízott egészségügyi és szociális védőnők nevét és hivatali helyét, valamint minden idevágó változást a működési területén lévő gyámhatóságokkal közölni köteles.

(2) A szociális titkárok és a megbízott egészségügyi és szociális védőnők a gyámhatóságnak az R. 4. §-a (1) bekezdésében megállapított feladat ellátására vonatkozó minden megkeresését soronkívül teljesíteni kötelesek. A kívánt környezettanulmányt vagy egyéb adatszolgáltatást a szociális titkár (a megbízott egészségügyi és szociális védőnő) a gyámhatóságok részére közvetlenül küldi meg.

(3) Az R. 4. §-a (2) bekezdésében meghatározott feladatkört Budapest területén további rendelkezésig a Budapest székesfőváros árvaszéke által megalakítandó gyermekvédelmi tanács látja el. A tanács elnöke Budapest székesfőváros árvaszékének elnöke vagy annak helyettese, tagjai: az árvaszék három ülnöke, a székesfővárosi polgármesteri IX. (társadalompolitikai) ügyosztály mellett működő szakbizottság két tagja, valamint a Székesfővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központ egy tagja.

7. § (1) Az R. 5. §-a alapján kijelölt állami gyermekvédő intézetekbe (azok egyes osztályaira) felvehető, elhagyottnak nem nyilvánított gyermekek legmagasabb számát a pénzügyminiszterrel egyetértve a népjóléti miniszter külön rendelettel állapítja meg.

(2) A kijelölt állami gyermekvédő intézetben az elhagyottnak nem nyilvánított gyermekek ápolásba vétele tekintetében a közkórházakról és gyógyintézetekről szóló 1300/1932. NMM rendelet (Rendeletek Tára 530. o.) 18. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az ápolási költségek viselése szempontjából az állami gyermekvédő intézetben az (1) bekezdés alapján való ápolást közkórházi ápolásnak kell tekinteni és az így felmerült ápolási költségek viselése tekintetében a 6000/1931. ME rendelet (Rendeletek Tára 1490. o.) 2. és 4. §-ait, valamint az 1942. XII. tc. 12. §-át kell alkalmazni.

8. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949. évi július hó 25-én.

Ratkó Anna s. k.

népjóléti miniszter.

1. számú melléklet a 121000/1949. (VII. 31.) NM sz. rendelethez