195/1950. (VII. 22.) MT rendelet

a bérházak kötelező helyreállításáról

(Közigazgatási rendszám: 3.660.)

1. § (1) Az építésügyi hatóság (a továbbiakban: hatóság) minden olyan épület tulajdonosát, amely épületben a házfelügyelői lakás számbavétele nélkül legalább négy lakás van és e lakások közül legalább kettőt bérbeadás útján hasznosítanak, arra kötelezheti, hogy épületét vagy annak egyes részeit, helyiségeit és központi berendezéseit helyreállítsa, továbbá az épületen a helyreállítás fogalma alá nem eső tartozási munkálatokat végeztessen.

(2) A budapesti városi tanács, illetőleg a megyei tanács végrehajtó-bizottsága engedélyt adhat arra, hogy a hatóság a jelen rendelet alapján - a családi házak kivételével - bármely épület tulajdonosát is épületének helyreállításra, illetőleg tatarozására kötelezze.

(3) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából azt, aki az épületnek legalább egy tized részben tulajdonosa, valamennyi tulajdonostárs képviselőjének kell tekinteni, ehhez képest a kezéhez történt kézbesítés valamennyi tulajdonossal szemben hatályos.

2. § (1) A hatóság a helyreállítás, illetőleg a tatarozás megkezdésére és befejezésére az országos ütemterv keretében a munkálatok természetének megfelelő határidőt szab. E határidőt indokolt esetben meg lehet hosszabbítani.

(2) A helyreállítást (tatarozást) elrendelő határozatban figyelmeztetni kell a tulajdonost arra, hogy amennyiben a munkálatokat a kitűzött időben meg nem kezdi, illetőleg be nem fejezi, a munkálatokat helyette a hatóság fogja elvégeztetni.

3. § (1) Amennyiben a tulajdonos a helyreállítást (tatarozást) elvégeztetni nem hajlandó vagy azt a kitűzött időben meg nem kezdi, illetőleg be nem fejezi, az elrendelt munkálatok elvégzéséről a hatóság gondoskodik. Ebben az esetben az épületet az Ingatlankezelő községi vállalat (ingatlankezelőség) veszi kezelésbe és kezeli mindaddig, amíg a helyreállítási (tatarozási) költségek és ezeknek kamatai kifizetést nem nyernek.

(2) Az (1) bekezdés alapján kezelésbe vett épület tiszta házbérjövedelmét az Ingatlankezelő községi vállalat (ingatlankezelőség) évenkint a helyreállítási költség törlesztésére a tulajdonos javára számolja el.

4. § A hatóság által a jelen rendelet alapján elvégeztetett munkálatok után sem házadókedvezmény, sem pedig ideiglenes házadómentesség nem engedélyezhető és az esetleg már korábban engedélyezett helyreállítási adókedvezményt meg kell vonni.

5. § (1) A munkálatok befejezése után a hatóság haladéktalanul intézkedik a végszámla összegének és az évi 7%-os kamatnak megfelelő helyreállítási (tatarozási) költségek jelzálogjogi biztosítása iránt.

(2) A telekkönyvi hatóság az építésügyi hatóság megkeresése alapján a jelzálogjogot a helyreállítási (tatarozási) költségek erejéig a helyreállított (tatarozott) ingatlanra bekebelezi. Ez a jelzálogjog az ingatlant terhelő egyéb követeléseket és haszonélvezeti jogot rangsorban megelőzi, kivéve a törvényes kielégítési elsőbbséggel bíró házadót, továbbá az Épület-helyreállítási Kölcsönakcióból [13440/1948. (1949. I. 7.) Korm. rendelet és 158/1950. (V. 10.) MT rendelet] korábban nyújtott kölcsön biztosítására bejegyzett jelzálogjogot.

6. § Ha a tulajdonos a hatóság által elrendelt helyreállítási (tatarozási) munkálatokat maga kívánja elvégeztetni, részére az Épület-helyreállítási Kölcsönakció keretében kölcsönt lehet folyósítani és a munkálatok után a tulajdonost a 10750/1946. (X. 15.) ME rendeletben megállapított házadókedvezmény is megilleti.

7. § (1) A jelen rendelet végrehajtásáról az Országos Tervhivatal elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben az építésügyi miniszter gondoskodik.

(2) A 2600/1949. (III. 3.) Korm. rendelet hatályát veszti, de rendelkezéseit az annak alapján elrendelt és még folyamatban lévő közületi helyreállításokban továbbra is alkalmazni kell.

Rákosi Mátyás s. k.,

a minisztertanács elnökhelyettese