1950. évi V. törvény

a béke védelméről[1]

A Magyar Népköztársaság Országgyűlése annak tudatában, hogy a háború az emberiség mérhetetlen szenvedéseinek forrása,

felismerve, hogy a megnövekedett háborús veszély elhárítása világnézeti meggyőződésre Való tekintet nélkül az egész emberiség közös érdeke és hogy a béke biztosításához szükséges a világ békeszerető népeinek közös összefogása,

megfontolta a Béke Hívei II. Világkongresszusának felhívását és magáévá tette azt a megállapítást, hogy a háborús propaganda súlyosan veszélyezteti a nemzetek békés együttműködését.

Ezért a Magyar Népköztársaság Országgyűlése elhatározta, hogy a béke védelmében a törvény szigorával sújt le a háborús propaganda terjesztőire és mindazokra, akik a népek békéjét veszélyeztetik.

1. § A népek békéje ellen irányuló bűntettet követ el, aki szóban, írásban, sajtó, rádió, film útján vagy bármilyen más módon háborúra uszít, egyébként háborús propagandát fejt ki vagy a háborús propagandát előmozdítja.

2. § Az 1. §-ban meghatározott bűntett elkövetőjét tizenöt évig terjedhető börtönnel és vagyonelkobzással kell bünteni.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára