1951. évi 24. törvényerejű rendelet
a vámjog szabályozásáról
A vámigazgatás szervezete
1. § (1) Az országhatáron át lebonyolódó áruforgalmat a vámigazgatási és a határőrségi szervek ellenőrzik.
(2) Vámigazgatási ügyekben legfelsőbb hatóság a pénzügyminiszter. A pénzügyminiszter érvényesíti a rábízott népgazdasági érdekeket a külfölddel lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatban. Összehangolja az érdekelt miniszterek részéről a vámigazgatással szemben támasztott igényeket. Végső fokon gyakorolja a fellebbviteli hatóság ügykörét, megállapítja a vámigazgatás szerveinek feladatát, hatáskörét és szolgálatát. Legfőbb felügyeletet és ellenőrzést gyakorol a vámigazgatás szervei és ezek alkalmazottai felett.
(3) A vámigazgatás középfokú szerve - országos hatáskörrel - a vámigazgatóság, amely közvetlenül a pénzügyminiszternek van alárendelve.
(4) A vámigazgatás alsófokú szervei a vámhivatalok.
(5) A pénzügyminiszter a vámszolgálattal kapcsolatos tennivalók ellátására a vámigazgatási szerveken kívül más pénzügyi szervet is igénybevehet.
Szolgálati jogok
2. § (1) A vámigazgatás alkalmazottai a kővetkező szolgálati jogokat gyakorolhatják:
a) A határon át bejövő vagy kimenő járműveket és azok rakományát megvizsgálhatják. A járműveket általában annyi ideig visszatarthatják;, amennyi a vámvizsgálat elvégzéséhez feltétlenül szükséges. Ha a járműveknek, illetőleg azok rakományának vámvizsgálatára a menetrend szerinti tartózkodási idő nem elegendő, a vámvizsgálatot menetközben kell folytatni.
b) Meggyőződést szerezhetnek arról, hogy a szállítóvállalatok és egyéb áruszállítók, valamint a határon átkelő személyek a vámjogszabályokban megszabott kötelezettségeiket teljesítették-e.
c) Azokba a raktári, üzemi és egyéb helyiségekbe, amelyekben vámfelügyelet alá helyezett árukat tartanak, az üzemi időben beléphetnek, ott állandóan jelen lehetnek, az árukról vezetett feljegyzéseket megtekinthetik, az árukészleteket megállapíthatják és ezekre vonatkozólag felvilágosítást kérhetnek.
d) A törvényes zálogjog érvényesítése céljából árukat őrizetbe vehetnek.
(2) Azt, hogy az (1) bekezdésben felsorolt szolgálati jogokat a vámigazgatás melyik szerve, illetőleg alkalmazottja és milyen módon gyakorolhatja, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Más államigazgatási szervek közreműködése a vámszolgálatban
3. § (1) A vámigazgatás és az államigazgatás egyéb szervei (alkalmazottai) kötelesek egymást hivatásuk teljesítésében kölcsönösen támogatni.
(2) Ha más államigazgatási alkalmazott hivatalos eljárása közben vámjogszabályok megszegésén valakit tettenért, köteles az illetőt - ha ez módjában van - feltartóztatni és a legközelebbi vámigazgatási, pénzügyőri, határőrségi szerv vagy rendőri hatóság elé állítani vagy pedig ezek valamelyikének a cselekményt - a tényállás ismertetésével - bejelenteni.
Szállítóvállalatok közreműködése a vámszolgálatban
4. § (1) A szállítóvállalatok (vasúti, hajózást, posta, légi és más szállítóvállalatok), illetőleg a repülőtereik fenntartói kötelesek gondoskodni arról, hogy alkalmazottaik végrehajtsák azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az árukat a vámhatóságnak be kell mutatni, továbbá teljesítsék azokat a kötelezettségeket, amelyeket a vámjogszabályok részükre megszabnak. Ezek az alkalmazottak kötelesek a vámjogszabályok megszegésével elkövetett azokat a pénzügyi bűncselekményeket, amelyek szolgálatuk közben tudomásukra jutottak, a vámhatóságnak bejelenteni.
(2) A szállítóvállalatoknak, illetőleg a repülőterek fenntartóinak azokkal az alkalmazottaikkal szemben, akik az (1) bekezdésben megállapított kötelességeiket elmulasztják, saját vállalati szabályaik szerint éppen olyan szigorúsággal kell eljárniok, mintha saját közvetlen szolgálati kötelességeiket sértették volna meg. Ha pedig valamely alkalmazottjuk az említett kötelességeket súlyosain vagy ismételten megsértette, vagy ha a vámjogszabályokat olyan körülmények között szegte meg, amelyek megbízhatatlanságát tanúsítják, kötelesek ezt az alkalmazottat a vámigazgatóság kívánságára a külföldi forgalmat ellátó szolgálatból mind a határon, mind a belterületen kizárni.
(3) A szállítóvállalatok, illetőleg a repülőterek fenntartói kötelesek az állomásaikon, illetőleg a postahivatalok mellett vagy a repülőtereken felállított vámigazgatási szervek részére szükséges irodai helyiségeket, valamint az áruk vámkezeléséhez, úgyszintén a visszatartott, őrizetbe vett vagy lefoglalt áruk ideiglenes elhelyezésére szükséges és a vámhatósággal egyetértve kijelölt helyiségeket (a posta a berendezési tárgyakat is), illetőleg nyilt rakodókat, lerakodóhelyeket és létesítményeket, továbbá a vámkezeléshez szükséges mérlegeket a vámhatóság rendelkezésére bocsátani, jókar-ban tartani, a helyiségeket fűteni és világítani. A szállítóvállalat, a posta, illetőleg a repülőtér fenntartója az irodai helyiségek használatát - ha azokra szolgálatának ellátása érdekében szüksége van - felmondhatja. Ennek következtében azonban a vámszolgálat zavartalan ellátása sérelmet nem szenvedhet.
(4) A szállítóvállalatok, illetőleg a repülőterek fenntartói a forgalmuk vámellenőrzésével, úgyszintén az alsófokú vámigazgatási szervek szolgálatának felügyeletével megbízott vámigazgatási alkalmazottakat azon az útvonalrészen, amelyen szolgálatukat végzik, személyszállításra be nem rendezett járműveiken is kötelesek szállítani.
(5) A szállítóvállalatok, illetőleg a repülőterek fenntartói kötelesek a járműveknek a határállomásokon (repülőtereken) tartózkodási idejét a vámigazgatóság meghallgatása után olyképpen megállapítani, hogy azalatt a vámvizsgálat elvégezhető legyen.
(6) A szállítás alatt álló vámáruk ideiglenes elhelyezésére szolgáló helyiségeket köteles a szállítóvállalat, illetőleg a repülőtér fenntartója kellő biztonságot nyújtó zár, illetőleg őrizet alatt tartani.
(7) Azt az időt, ameddig a vámáruk a szállítási okmány kiváltása után a (6) bekezdésben említett helyiségekben még tarthatók, a pénzügyminiszter a külkereskedelmi, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértve, rendelettel állapítja meg. Ha ennek a határidőnek lejártáig a rendelkezésre jogosult nem nyilatkozik arra vonatkozólag, hogy az árut a vámhatóság milyen vámkezelésben részesítse, a szállítóvállalat, illetőleg a repülőtér fenntartója az árut a vámhatóságnak adja át, amely azt a 15. § (9) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint köteles értékesíteni.
(8) Külföldről érkező légijárműnek - a kényszerleszállás esetét kivéve - csak olyan repülőtéren szabad leszállania, amely vámfelügyeleti alatt áll. Külföldre induló légi járműnek szintén csak vámfelügyelet alatt álló repülőtérről szabad felszállania. A leszállást, illetőleg a felszállást aközlekedés- és postaügyi miniszter - megokolt esetekben - más helyen is engedélyezheti. Az engedély megadásáról egyidejűleg a vámigazgatóság got is értesíteni kell.
(9) Ha a légijárművel a vámfelügyelet alatt álló repülőtér elérése előtt, illetőleg annak elhagyásaután az ország területén kényszerleszállást kell végezni, ezt a jármű vezetője a legközelebbi vámhatóságnak vagy határőrségi, illetőleg rendőri szervnek azonnal bejelenteni köteles.
(10) Az állami szállítóvállalatoknak, illetőleg a repülőterek fenntartóinak terhére megszabott szolgáltatások költségeinek megtérítését - az önköltség figyelembevételével - a pénzügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve szabályozza.
A szállítóeszközök berendezése és a szállított áruk elhelyezése
5. § (1) A külfölddel lebonyolódó áruforgalomban csak olyan vasúti kocsit szabad használni, amelynek vámbiztosító berendezése megfelel a fennálló nemzetközi egyezményeknek.
(2) A vasúti, vízi, légi és közúti járművekben nem szabad olyan titkos vagy nehezen felfedezhető férőhelynek lenni, amely áru befogadására alkalmas. A műszaki szempontból szükséges olyan férőhelyet, amely áru elhelyezésére rendeltetésszerűen nem szolgál, de áru elrejtésére alkalmas, szembetűnően meg kell jelölni.
(3) Árut a határ átlépése alkalmával, illetőleg a vámvizsgálat befejezéséig vonaton csak a teher- és szolgálati kocsikban, hajón csak az áru- és poggyászraktárakban és a nyilt fedélzeten, egyéb járműveken pedig csak az e célra szolgáló férőhelyeken szabad tartani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az utasok kézipoggyászára, amelyet az utasok számára fenntartott helyiségekben vagy férőhelyen kell elhelyezni.
A határ átlépése
6. § (1) Árut a határon át csak vámúton szabad szállítani. Árut nem szállító személyek és járművek is csak vámúton léphetik át a határt.
(2) Vámutak:
a) a közforgalmú vasutak az általuk szállított áruk forgalmában,
b) a nemzetközi víziutak,
c) azok a közutak, víziutak és határvízi kikötők, amelyeket a vámigazgatóság vámútnak nyilvánít,
d) a kijelölt légi utak (légi kapuk).
(3) A határt átszelő, de a (2) bekezdésben fel nem sorolt minden más út mellékút.
(4) Megokolt esetben a vámigazgatóság az illetékes határőrségi szervvel egyetértve mellékút használatát is megengedheti.
(5) A határvizeken azok a vízijárművek, amelyek belföldi parttal nem érintkeznek, vámkezelés nélkül közlekedhetnek. A határvizeken a külföldi part érintése nélkül közlekedő belföldi vízijárművek vámkezelésére a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve könnyítéseket engedélyezhet.
(6) Áruszállítás esetén a határ átlépésének időpontját lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy a szállítmány a hivatalos órák alatt érkezzék a határszéli vámhatósághoz. Utasok, ha ezt más törvényes rendelkezések megengedik, továbbá a szállítóvállalatok forgalmában szállított áruk a határt éjjel-nappal bármikor átléphetik.
Személyek jelentkezése. Áruk bemutatása
7. § (1) Akik a határon belépnek, belépésük után azonnal, akik pedig kilépni szándékoznak, közvetlenül kilépésük előtt jelentkezni kötelesek az illetékes vámhatóságnál. Ez alól a kötelezettség alól a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve felmentést adhat.
(2) A behozott vagy a kivitelre kerülő árut és Járművet a vámhatóságnak be kell mutatni. Ez annak a kötelessége, aki az árut vagy a járművet Viszi vagy szállítja, illetőleg aki az áru címzettje. A pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy az árut mely vámhatóságnak és milyen módon kell bemutatni.
(3) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve elrendelheti, hogy az ország területére behozott árut meghatározott időn belül kell a vámhatóságnak bemutatni.
(4) Nem kell a vámhatóságnak bemutatni:
a) a külföldi kormánybizottságok elnökeinek és tagjainak útipoggyászát és szállítóeszközét;
b) azt az árut, amelyre a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve a bemutatás kötelezettsége alól felmentést ad.
Árunyilatkozat
8. § (1) Amikor az árut a vámhatóságnak bemutatják, árunyilatkozatot kell adni. Ebben azt is meg kell jelölni, hogy a vámhatóság az árut milyen vámkezelésben részesítse. Az árunyilatkozatadás kötelezettsége alól a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve felmentést adhat.
(2) Árunyilatkozatot adni az köteles, aki az árut behozza, kiviszi, átviszi, vagy aki az áruval rendelkezhet. Árunyilatkozatot meghatalmazott útján is lehet adni.
(3) Az árunyilatkozat kellékeit, továbbá az árunyilatkozatadás módját a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
Eljárás szabályszerű árunyilatkozat hiányában
9. § (1) Ha az árunyilatkozat nem felel meg a vámjogszabályok előírásainak, a vámhatóság köteles az árut biztonságba helyezni, ha pedig erre nincs lehetőség, követelheti, hogy az árut szállítsák vissza külföldre.
(2) Ha a vámhatóság az áru biztonságba helyezése céljából annak vámraktárba felvételét rendeli el. ennek a rendelkezésnek a raktárfenntartó (raktárkezelőség), illetőleg az, akinek az áru birtokában van, köteles eleget tenni.
Vámvizsgálat
10. § (1) A be- és kilépő járműveket ellenőrző vizsgálat alá kell vonni. Az ellenőrző vizsgálatot a vámhatóságnak a bemutatáskor azonnal meg kell kezdenie és a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejeznie.
(2) Az ellenőrző vizsgálat szabályait a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(3) A behozott, valamint a kivitelre, illetőleg átvitelre kerülő árukat áruvizsgálat alá kell vonni. Az áruvizsgálat szabályait a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(4) A 25. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt személyekkel együtt vagy részükre szállított, valamint a 25. § (1) bekezdésének c) pontjában említett tárgyakat tartalmazó, továbbá a diplomáciai pecséttel ellátott csomagok vámvizsgálatának szabályait a pénzügyminiszter a külügyminiszterrel egyetértésben rendelettel állapítja meg.
A vámkezelés igazolása
11. § A pénzügyminiszter állapítja meg, hogy a vámhatóságnak milyen esetekben és milyen módon kell a vámkezelés megtörténtét igazolnia.
Vámfelügyelet
12. § (1) Vámhatósági felügyelet (vámfelügyelet) alatt állanak:
a) a határátkelő helyek,
b) a vámraktárak, a vámáruk raktározására szolgáló egyéb raktárak és helyek, valamint az ezekben elhelyezett áruk,
c) a vámáruk,
d) a feltételhez kötötten vámmentességben vagy vámkedvezményben részesített áruk.
(2) A vámfelügyetet alól a pénzügyminiszter felmentést adhat.
(3) A vámfelügyelet gyakorlásának módját, ha eziránt a jelen törvényerejű rendelet nem rendelkezik, az engedély megadására illetékes vámhatóság szabályozza.
Vámáruk forgalma
13. § Vámáru a külföldről behozott áru. A vámárut, ha a vámhatóságnak bemutatásakor nem vámkezelik a belföldi forgalom számára vagy nem jegyzik elő, továbbítani vagy raktározni kell. A postaküldeményeket azonban, ha a posta kezelésében maradnak, a jelen törvényerejű rendeletben foglaltak figyelembevételével, a postaszabályok szerint kell őrizni.
Árutovábbítás
14. § (1) Az egyik vámhatóságtól a másikhoz továbbított áru azonosságát meg kell őrizni és az árut a megszabott határidőn belül az elintéző vámhatóságnak be kell mutatni.
(2) Azt, hogy az árutovábbítás, valamint a továbbított árukban szállítás közben bekövetkezett változások esetén milyen szabályokat kell alkalmazni, a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
Áruraktározás
15. § (1) Vámárút
a) vámraktárban (vámhatósági raktár, vállalati vámraktár),
b) vámraktáron kívül szállító- vagy más vállalati raktárban vagy rakodóhelyen, továbbá a vámhatóság által kijelölt egyéb helyen lehet raktározni.
(2) Vámhatósági raktár létesítését a pénzügyminiszter rendeli el, vállalati vámraktár létesítésére pedig a vámigazgatóság ad engedélyt.
(3) A vámhatóság köteles a vámhatósági raktárban elhelyezett áruk biztonságáról gondoskodni és a raktározás ideje alatt tűz vagy más elemi csapás, továbbá betörés vagy lopás következtében okozott kárt abban az esetben megtéríteni, ha a kár elhárításához szükséges intézkedéseket gondatlanságból elmulasztotta.
(4) Vámárunak vámraktáron kívüli raktározása a beraktározó felelősségére, veszélyére és költségére történik.
(5) A raktározás szabályait, időtartamát, valamint a vámhatósági raktárdíj mértékét és esedékességének időpontját a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(6) Ha a vámáru raktározási ideje lejárt anélkül, hogy a beraktározó kérte volna az árunak a belföldi forgalom számára vámkezelését, behozatali előjegyzését vagy külföldre visszaszállítását, a vámárut úgy kell tekinteni, mintha azt az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlották volna.
(7) A vámhatósági raktárba beraktározott árut a raktárdíj erejéig törvényes zálogjog terheli, ezért a vámhatóság raktárdíjkövetelését az áruból, annak értékesítése útján, közvetlenül is kielégítheti.
(8) A raktározást követő vámkezelés alkalmával a vámárunak azt a nemét, mennyiségét, minőségét, állapotát és értékét kell alapul venni, amely a vámkezelés időpontjában áll fenn. A természetes hatás (pl. légköri nedvesség felszívódása) következtében előállott súlyszaporulatot figyelmen kívül kell hagyni.
(9) Azt, hogy vámhatósági raktárban elhelyezett árut milyen esetben kell értékesíteni, továbbá az értékesítés módját és feltételeit, valamint a vételár elszámolását a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
Vámkezelés a belföldi forgalom számára
16. § (1) A belföldi forgalom számára vámkezelés szabályait a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(2) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve elrendelheti, hogy az ország területére behozott árut meghatározott időn belül kell a belföldi forgalom számára vámkezeltetni.
(3) Az árunyilatkozatadásra kötelezett a vámárut vámfelügyelet mellett eredeti rendeltetésére alkalmatlanná teheti (denaturálhatja, alaktalaníthatja) és az árut megváltozott neme, minősége és mennyisége, illetőleg értéke alapján vámkezeltetheti a belföldi forgalom számára. Erre, ha az alkalmazni kívánt művelet végrehajtási módját jogszabály állapítja meg, a vámhivatal, egyébként a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve adhat engedélyt.
A vám
17. § (1) A belföldi forgalomba kerülő külföldi áru után - eltérő rendelkezés hiányában - a vámtarifában meghatározott vámot (pótlékot) kell fizetni, feltéve, hogy az áru a jelen törvényerejű rendelet vagy más jogszabály, illetőleg a vámtarifa szerint nem vámmentes.
(2) Vámon a jelen törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából a vámmal együtt szedendő más közadókat is, valamint mindezek járulékait, vámmentességen azonban - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - csak a vámtarifában meghatározott vám (pótlék) alól mentességet kell érteni.
(3) A vámtarifát a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve rendelettel módosíthatja. A vámtarifa alkalmazása és magyarázása tekintetében a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelkezik.
(4) Fontos gazdasági érdekből egyes árukra a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve - visszaható erővel is - vámmentességet vagy vámkedvezményt engedélyezhet.
(5) Ha valamely állam a magyar származású árukat vagy magyar honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sujtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket, a magyar állaim is hasonló rendszabályokat alkalmazhat. Az evégből szükséges intézkedések megtételét a minisztertanács rendeli el.
(6) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy a származást mely áruknál és milyen módon kell igazolni.
(7) Az ajándékküldeményekre, valamint a posta- és az utasforgalomban behozott árukra vonatkozólag a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve különleges vámszabályokat állapíthat meg.
(8) A határsáv forgalmára különleges vámszabályok nyernek alkalmazást. E szabályokat, valamint a határsáv területét a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel, illetőleg hatósággal egyetértve rendelettel állapítja meg. A határsáv az országhatár mentén végighúzódó területsáv, amely 15 km-nél szélesebb nem lehet.
(9) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve szabadterületet létesíthet és arra különleges vámszabályokat állapíthat meg.
A vám megállapítása
18. § (1) A vámot az árunak a belföldi forgalom számára vámkezelése időpontjában érvényes jogszabályok szerint kell megállapítani. Előjegyzett árunak a belföldi forgalom számára vámkezelése esetére a pénzügyminiszter ettől eltérően rendelkezhet. Vámjogszabály megszegésével elkövetett pénzügyi bűncselekmény esetén a vámot a cselekmény elkövetésének napján, ha azonban ez az időpont nem ismeretes, a cselekmény felfedezésének napján érvényes jogszabályok szerint kell megállapítani.
(2) A vámtarifa határozza meg, hogy a vám megállapításának mi az alapja. A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve rendelkezik aziránt, hogy a vámot az érték vagy a vámtarifában meghatározott mértékegység alapulvételével miképpen kell megállapítani. Az értékvám alá tartozó árukra a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve átlagértéket is megállapíthat. Az ilyen áruk vámjának megállapításánál ezt az átlagértéket kell alapul venni.
(3) A vámot forintban kell megállapítani.
(4) A vám megállapításakor az árunak azt a nemét, mennyiségét, minőségét, állapotát és értékét kell alapul venni, amely a belföldi forgalom számára vámkezelés időpontjában áll fenn. Előjegyzett árunak a belföldi forgalom számára vámkezelése esetére a pénzügyminiszter ettől eltérően rendelkezhet. Vámjogszabály megszegésével elkövetett pénzügyi bűncselekmény esetén a vám megállapításakor az árunak azt a nemét, mennyiségét, minőségét, állapotát és értékét kell alapul venni, amely a cselekmény elkövetésének napján, ha pedig ez az időpont nem ismeretes, a cselekmény felfedezésének napján állott fenn.
Vámfizetésre kötelezettek
19. § (1) Vámfizetésre kötelezett az,
a) aki az árut közvetlenül vagy megbízott útján a belfödi forgalom számára vámkezelteti,
b) akinek az áruját a vámhatóság a belföldi forgalom számára árunyilatkozat nélkül vámkezelheti,
c) aki az árut jogellenesen belföldi forgalomba hozza,
d) aki más terhén fennálló vagy jövőben keletkező vámot közvetlenül vagy megbízott útján, önállóan vagy kezesként írásban átvállal,
e) aki vámköteles árunak jogellenes belföldi forgalombahozatalát elősegíti,
f) aki olyan árut, amelyet a belföldi vagy az előjegyzési forgalom számára nem vámkezeltek, azzal a kötelezettséggel vett át, hogy változatlan állapotban bemutatja a vámhatóságnak, illetőleg megőrzi, de azt másvalaki jogellenesen belföldi forgalomba hozta,
g) aki olyan árut szerzett meg, amelyről tudta vagy csak súlyos gondatlanság következtében nem tudta, hogy azt vám terheli.
(2) A vámért a vámfizetésre kötelezett ingó és Ingatlan vagyonával felel.
(3) A vámárut a vám erejéig törvényes zálogjog terheli, ezért a vámhatóság vámkövetelését az áruból, annak értékesítése útján, közvetlenül is kielégítheti; jóhiszemű megszerzővel szemben azonban ezzel a joggal nem élhet.
A vám közlése és esedékessége
20. § (1) A vámot a vámfizetésre kötelezettel közölni kell. A közlés időpontját és módját a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(2) Belföldi forgalom számára vámkezelésre kerülő áru vámja a közlés napján válik esedékessé. Jogellenesen belföldi forgalomba hozott áru vámja a cselekmény elkövetése napján, ha pedig ez nem állapítható meg, a felfedezés napján válik esedékessé.
Vámfizetés
21. § (1) A vámot esedékessége napján kell megfizetni. A vámfizetés módját a pénzügyminiszter szabályozza.
(2) Késedelmes fizetés esetén adópótlékot kell fizetni.
(3) Az adópótlékot a pénzügyminiszter mérsékelheti vagy elengedheti.
(4) A pénzügyminiszter megengedheti, hogy az esedékes vámot későbbi időpontban fizethessék meg.
Elévülés
22. § (1) A tévedésből nem közölt vámot az áru belföldi forgalombahozatalának napjától számított hat hónapon belül lehet megállapítani és követelni.
(2) A közölt és esedékessé vált vámot az esedékesség napjától számított öt éven belül lehet beszedni.
(3) A jogellenesen belföldi forgalomba hozott áru vámját az esedékesség napjától számított öt éven belül lehet beszedni.
(4) A vám követelése, illetőleg beszedése céljából tett bármilyen intézkedés félbeszakítja az elévülést. A félbeszakítás napjával az elévülés újra kezdődik.
A vám törlése
23. § A vámot nem kell megfizetni, illetőleg törölni kell, ha
a) a vám öt forintot nem halad meg,
b) az árut elkobozták és az elkobzott áru az állam birtokába került,
c) az árut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlották, azt az állam elfogadta és birtokba vette,
d) az előjegyzett áru a címzettnek kiszolgáltatása előtt szállítóvállalat kezelésében, az őrizetbevett áru pedig a hatósági őrizet tartama alatt megsemmisült,
e) az árut hivatalos felügyelet mellett megsemmisítették,
f) a vám elévült,
g) a vám behajthatatlanná vált és törlését a vámhatóság engedélyezte.
Költségek
24. § A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy a vámkezeléssel és a fellebbvitellel kapcsolatban milyen költségeket kell felszámítani és ezek kit terhelnek.
Vámmentességek és vámkedvezmények
25. § (1) A pénzügyminiszter által a külkereskedelmi, a külügy- és más érdekelt miniszterrel egyetértve megszabott keretek kőzött és feltételek mellett vámmentesek:
a) a Magyarországon működő külföldi diplomáciai képviseletek és konzulátusok vezetőinek és tagjainak, valamint a családjukhoz és háztartásukhoz tartozóknak személyes használatára rendelt tárgyak, viszonosság esetén; a vámmentesség azonban az említett személyeket csak abban az esetben illeti meg, ha a megbízó állam polgárai;
b) a külföldi kormányok tagjainak, a külföldi törvényhozó testületek elnökeinek, valamint a külföldi kormánybizottságok elnökeinek és tagjainak személyes használatára rendelt tárgyak, viszonosság esetén;
c) a külföldi államok diplomáciai képviseletei és konzulátusai részére behozott hivatali szükségletek és berendezési tárgyak, viszonosság esetén;
d) a belföldi forgalomból külföldre vitt, de változatlan állapotban visszahozott áruk (belföldi tértiáruk);
e) a külföldön átmenő belföldi forgalomban visszahozott áruk.
(2) Egyes, nem kereskedelmi rendeltetésű áruk vámját a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve mérsékelheti vagy elengedheti.
A vám helyesbítése
26. § (1) A vámhatóság a tévedésből alacsonyabban megállapított vámot az esedékesség napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett terhére helyesbítheti és a különbözet utólagos kiegyenlítése iránt intézkedhet. Vámjogszabály megszegésével elkövetett pénzügyi bűncselekményekkel kapcsolatban megállapított vám helyesbítését a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(2) A vámhatóság a tévedésből magasabban megállapított vámot
a) a vámfizetésre kötelezettnek az esedékesség napjától számított három hónapon belül előterjesztett kérelmére,
b) a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben kérelem nélkül helyesbítheti.
A vám behajtása
27. § Az esedékessé vált, de idejében meg nem fizetett vámot, ha arra a letett biztosíték nem nyujt elégséges fedezetet, vagy azt az áruból nem lehet kiegyenlíteni, - hacsak eltérő rendelkezés nincs -a közadók behajtására vonatkozó rendelkezések szerint kell behajtani.
Vámvisszatérítés külföldi tértiáruknál
28. § A vámigazgatóság a belföldi forgalom számára vámkezelt áru vámját visszatérítheti, ha az árut külföldre visszaszállítják (külföldi tértiáru). A visszatérítés feltételeit és részletes szabályait a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
Vámvisszatérítés más esetekben
29. § A vámigazgatóság a vámot visszatérítheti, ha
a) a vámfizetésre kötelezett harminc napon belül módosítja az árunak a belföldi forgalom számára történő vámkezelésére vonatkozó korábbi kérését,
b) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül igazolja, hogy a jelen törvényerejű rendeleten vagy más jogszabályon alapuló vámmentességre vagy vámkedvezményre van jogosultsága,
c) az áru - a belföldi forgalom számára történt vámkezelése után, de a címzettnek kiszolgáltatása előtt - szállítóvállalat kezelésében vagy vámraktárban megsemmisült,
d) a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlották és azt az állam elfogadta és birtokba vette.
Vámkezelés a külföldi forgalom számára
30. § A külföldi forgalom számára vámkezelés szabályait a pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
Előjegyzés
31. § (1) Behozatali előjegyzésben kell vámkezelni azt a külföldi árut, amelyet meghatározott rendeltetéssel ideiglenesen behoznak és a megállapított határidőig változatlan állapotban vagy a megengedett változtatással külföldre visszaszállítanak.
(2) A behozatali előjegyzést a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve olymódon is engedélyezheti, hogy a készáru kivitele megelőzi a nyersanyag vagy félgyártmány behozatalát.
(3) Kiviteli előjegyzésben kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet meghatározott rendeltetéssel ideiglenesen kivisznek és a megállapított határidőig változatlan állapotban vagy a megengedett változtatással visszahoznak. A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve rendelkezik aziránt, hogy az áru visszahozatalakor kell-e és milyen mértékben kell vámot fizetni.
(4) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve megengedheti, hogy az előjegyzett áru helyett hasonló nemű, minőségű, ménnyiségű, illetőleg értékű áru kerüljön visszavitelre, illetőleg visszahozatalra.
(5) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve elrendelheti, hogy az ország területére behozott árut meghatározott időn belül kell előjegyeztetni.
(6) A pénzügyminiszter a külkereskedelmi és más érdekelt miniszterrel egyetértve határozza meg, hogy az előjegyzést milyen rendeltetésű árukra és milyen feltételek mellett lehet igénybevenni. Az előjegyzés szabályait a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
Belföldön átmenő külföldi áruk vámkezelése
32. § A belföldön átmenő külföldi áruk vámkezelésének szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Külföldön átmenő belföldi áruk vámkezelése
33. § (1) A külföldön átmenő belföldi áruforgalom útvonalait a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(2) A külföldön átmenő belföldi áruk vámkezelésének szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Korlátozások
34. § (1) Külföldi árut a belföldi forgalom számára vagy behozatali előjegyzésben vámkezelni, illetőleg árut belföldről kivinni vagy külföldre visszavinni csak a külkereskedelmi miniszter, illetőleg egyes áruk tekintetében a devizahatóság engedélye (tanusítványa) alapján szabad. Az engedélykötelezettség alól a külkereskedelmi miniszter, illetőleg a devizahatóság felmentést adhat.
(2) A határon át lebonyolódó áruforgalmat az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és más érdekelt miniszterrel egyetértve korlátozás alá vonhatja nemzetközi kötelezettségek végrehajtása céh jából, továbbá állam- vagy közbiztonsági, ember-, állat- vagy növényegészségügyi, rendészeti és közlekedési szempontból, valamint egyéb népgazdasági vagy más érdekek védelme céljából.
Fellebbvitel
35. § (1) Alsófokú vámhatóság határozata ellen a vámigazgatósághoz, a vámigazgatóság elsőfokú határozata ellen pedig a pénzügyminiszterhez egyfokú fellebbezésnek van helye. A vám megállapítása ellen irányuló fellebbezést a vámkezelő hatóságnál - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a vám közlésének napjától, egyéb ügyben hozott határozat ellen irányuló fellebbezést pedig az elsőfokú határozatot hozó vámhatóságnál a határozat kézbesítését követő naptól számított 15 napon belül lehet benyújtani.
(2) Az (1) bekezdésben megszabott határidőt szállító- vagy szállítmányozó vállalat közvetítésével vámkezelt árura vonatkozó fellebbezés esetén attól az időponttól kell számítani, amikor a vállalat az árut az átvevő rendelkezésére bocsátotta.
(3) A vám megállapítása ellen beadott fellebbezésnek - kivéve a vámjogszabály megszegésével elkövetett pénzügyi bűncselekménnyel kapcsolatos fellebbezést - halasztó hatálya nincs.
Pénzügyi bűncselekmények
36. § (1) Pénzügyi bűncselekményt követ el az, aki
a) árut a vámellenőrzés elkerülésével vagy megtévesztésével, illetőleg a bemutatási kötelezettség megszegésével a határon át behoz vagy kivisz,
b) vámárut a vámhatóság közvetlen vagy közvetett őrizete alól elvon,
c) vámárut vagy behozatali előjegyzésben vámkezelt külföldi árut a belföldi forgalom számára vámkezelés nélkül belföldi forgalomba hoz,
d) nem hozza be azt a külföldi árut, amelyet behozatali előjegyzési engedély alapján előre kivitt belföldi áru helyett be kellene hoznia,
e) nem viszi ki azt a belföldi árut, amelyet behozatali előjegyzési engedély alapján behozott külföldi áru helyett ki kellene vinnie,
f) nem hozza vissza a kiviteli előjegyzésben, illetőleg a külföldön átmenő belföldi forgalomban kivitt belföldi árut, vagy nem hozza be azt a külföldi árut, amelyet kiviteli előjegyzési engedély alapján kivitt belföldi áru helyett be kellene hoznia,
g) árunyilatkozatában valamely árut nem jelöl meg,
h) árunyilatkozatában az áru neme, mennyisége, minősége, értéke, származása, rendeltetési országa vagy szándékolt felhasználása tekintetében valótlan adatokat szolgáltat,
i) azt az árut, amelyre vámmentességet vagy vámkedvezményt kapott, a vámhatóság engedélye nélkül a vámmentesség vagy vámkedvezmény feltételeitől eltérően használja,
j) a külkereskedelmi áruforgalommal kapcsolatos korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket kijátssza,
k) valamely árut, amelyről tudta vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy azzal az a)-j) pontban meghatározott pénzügyi bűncselekményt követtek el, vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy annak elidegenítésében közreműködik,
l) az a)-k) pontban meghatározott bűncselekmény elkövetőjének segítséget nyújt abból a célból, hogy a cselekményből származó hasznot neki biztosítsa vagy a büntetés alól meneküljön, feltéve, hogy eziránt vele a cselekmény elkövetése előtt nem egyezett meg,
m) az a)-l) pontban nem említett módon magának vagy másnak illetéktelen vámelőnyt szerez.
(2) Az (1) bekezdés a)-c), g) és j)-l) pontjaiban meghatározott pénzügyi bűncselekmények esetén azt az árut, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, el kell kobozni.
Pénzügyi szabálytalanságok és azok büntetése
Késedelmi bírságok
37. § (1) Azt, aki a jelen törvényerejű rendelet vagy az ennek alapján kiadott rendeletek rendelkezéseit pénzügyi bűncselekménynek nem minősülő cselekménnyel megszegi, pénzügyi szabálytalanság miatt húsz forinttól húszezer forintig terjedhető pénzbírsággal kell büntetni.
(2) A 7. § (3), a 16. § (2) és a 31. § (5) bekezdése alapján megszabott határidő elmulasztása miatt késedelmi bírságot kell kiszabni. Ennek mértékét az (1) bekezdésben megállapított kereten belül a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve határozza meg.
(3) A (2) bekezdés alapján meghatározott késedelmi bírság kiszabásának, valamint a fizetésre kötelezett személy megállapításának vitás eseteiben a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve dönt.
(4) A (2) bekezdés alapján meghatározott késedelmi bírságot gazdasági érdekből a pénzügyminiszter a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve mérsékelheti vagy elengedheti.
A rendelet hatálya és végrehajtása
38. § (1) A jelen törvényerejű rendelet hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik.
(2) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével a vámjog szabályozásáról szóló 1924. évi XIX. törvény, valamint az annak alapján kibocsátott rendeletek, továbbá a vámtarifáról szóló 1924. évi XXL. törvény a melléklete (vámtarifa) kivételével, végül mindazok a korábban kiadott rendeletek, amelyek a jelen törvényerejű rendelettel ellenkeznek, vagy amelyeknek rendelkezéseit a jelen törvényerejű rendelet magában foglalja, hatályukat vesztik.
(3) A jelen törvényerejű rendelet nem alkalmazható, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás attól eltérően rendelkezik
Rónai Sándor s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke
Szabó Piroska s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára