82/1951. (III. 31.) MT rendelet

a nemibetegségek elleni védekezéssel kapcsolatos egyes kérdések újabb szabályozása tárgyában.

(Közigazgatási rendszám: 3.311.)

1. § (1) Aki tudja vagy az általa észlelt tünetek alapján feltételezheti, hogy vérbajnak, kankónak, lágyfekélynek, illetőleg lymphogranuloma inguinalenak (a továbbiakban: nemibetegség) fertőzőképes vagy fertőzőképességre gyanús állapotában van, köteles vizsgálat céljából valamely gyakorlatra jogosított orvosnál, illetőleg nemibeteg-gondozó intézetnél vagy más gyógyintézetnél késedelem nélkül jelentkezni. Ha a vizsgálat nemibetegséget állapít meg, a beteg köteles magát gyógykezeltetni és evégből a kezelőorvos, illetőleg a nemibeteggondozó intézet (gyógyintézet) utasításait pontosan megtartani.

(2) Bármely orvos, aki hivatásának gyakorlása körében tudomást szerez arról, hogy nemibeteg nem jelentkezett vizsgálatra (gyógykezelésre), köteles ezt a beteg lakóhelyén működő nemibeteggondozó intézetnek, vagy ha ott ilyen intézet nincsen, a beteg lakóhelye szerint illetékes városi (városi kerületi), illetőleg községi tanács végrehajtóbizottságának (a továbbiakban: végrehajtóbizottság) haladéktalanul bejelenteni.

(3) Ha sorozáson vagy időszaki orvosi vizsgálaton az derül ki, hogy a vizsgált személy fertőző vagy fertőzőképességre gyanus nemibetegségben szenved, az eljáró orvos köteles erről a beteg lakóhelyén működő nemibeteggondozó intézetet, ha pedig a beteg lakóhelyén ilyen intézet nincs, a végrehajtóbizottságot értesíteni. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a vizsgált személy igazolja, hogy betegsége miatt gyógykezelés alatt áll.

(4) Nemibetegnek katonai vagy rendőri szolgálatból történt elbocsátását az illetékes parancsnokság közli a beteg lakóhelyén működő nemibeteggondozó intézettel, ha pedig ott ilyen intézet nincs, a végrehajtóbizottsággal.

2. § (1) Ha a nemibeteggondozó intézet, illetőleg a végrehajtóbizottság arról értesül, hogy nemibeteg nem jelentkezett vizsgálatra, zárt ajánlott levélben felhívja a nemibeteget egészségi állapotának megvizsgáltatására. A végrehajtóbizottság felhívásában megjelöli azt a szervet is, amelynél a betegnek orvosi vizsgálat céljából jelentkeznie kell és a kijelölt szervet a felhívásról egyidejűleg értesíti. A jelentkezésre felhívott személy köteles a felhívásnak a megállapított határidő alatt eleget tenni és jelentkezése alkalmával a felhívást a vizsgálatot végző szervnek bemutatni.

(2) Ha a vizsgálat fertőző nemibetegséget állapít meg, a beteget a kötelező gyógykezelésre vonatkozó rendelkezésekre, az azok megszegésével járó következményekre figyelmeztetni kell és fel kell őt hívni, hogy gyógykezeltetése végett a nemibeteggondozó intézetnél, illetőleg ahol ilyen intézet nem működik, a megjelölt más intézménynél (orvosnál) jelentkezzék.

(3) Ha a jelentkezésre irányuló felhívást az (1) bekezdés alapján a végrehajtóbizottság bocsátotta ki, a vizsgálatot végző szerv a jelentkezésre kötelezett személy jelentkezéséről és a vizsgálat eredményéről, illetőleg a jelentkezés elmulasztásáról a végrehajtóbizottságot haladéktalanul értesíti.

3. § (1) Ha a beteg a 2. § (2) bekezdése értelmében történt felhívás ellenére a nemibeteggondozó intézetnél kezelésre nem jelentkezik vagy gyógykezelését önkényesen abbahagyja, illetőleg a gyógykezelésről elmarad anélkül, hogy annak más helyen való folytatását igazolná, a nemibeteggondozó intézet főorvosa a beteget - a törvényes következményekre (4. §) figyelmeztetés mellett - határidő kitűzésével, zárt ajánlott levélben felhívja, hogy gyógykezelés, illetőleg gyógykezelésének folytatása céljából az intézetnél jelenjék meg. A beteg a gyógykezelésre, illetőleg a gyógykezelés folytatása végett a kitűzött határidő alatt jelentkezni köteles.

(2) A nemibeteggondozó intézeten kívüli kezelésre utalt nemibeteg kezelőorvosa abban az esetben, ha a beteg a gyógykezelésre nem jelentkezik, illetőleg a gyógykezelést abbahagyja, köteles őt a -törvényes következményekre (4. §) figyelmeztetés mellett a gyógykezelés, illetőleg a gyógykezelés folytatása céljából való jelentkezésre felhívni. A felhívás eredménytelensége esetén az orvos köteles ezt a beteg lakóhelyén működő nemibeteggondozó intézetnek, ott pedig, ahol ilyen intézet nincs, a végrehajtóbizottságnak haladéktalanul bejelenteni. A nemibeteggondozó intézet főorvosa, illetőleg a végrehajtóbizottság a beteget az (1) bekezdés szerint felhívja, hogy gyógykezelése, illetőleg gyógykezelése folytatása végett a megjelölt intézménynél (orvosnál) jelenjék meg.

4. § (1) Azt, aki

a) egészségi állapotának megvizsgálása végett a 2. § alapján kiadott felhívás ellenére a megszabott határidő alatt nem jelentkezik, vagy

b) betegségének gyógykezelése, illetőleg gyógykezelésének folytatása végett a 3. § alapján kiadott felhívás ellenére a megszabott határidő alatt a megjelölt intézetben (orvosnál) nem jelenik meg,

egészségi állapotának megvizsgálása, illetőleg kényszerkezelés végett elő kell állítani.

(2) Azt a nemibeteget, aki gyógykezelését az (1) bekezdés alapján foganatosított kényszerintézkedés után is elhanyagolja, kórházi (zártosztályi) gyógykezelés alá kell vetni és ebből a célból elő kell állítani.

(3) A kényszervizsgálatot, kényszerkezelést, illetőleg a kórházi (zártosztályi) gyógykezelést azokban a községekben és városokban, amelyekben nemibeteggondezó intézet működik, az intézet főorvosa, más helyen padig a végrehajtóbizottság rendeli el. A nemibeteggondozó intézet főorvosa intézkedéséről a végrehajtóbizottságot értesíteni kell.

(4) A beteg előállítása iránt a területileg illetékes városi, illetőleg járási rendőrkapitányságot" Budapesten pedig a rendőrkapitányság erkölcs-rendészeti alosztályát kell megkeresni. A rendőrhatóság a megkeresésnek köteles eleget tenni.

(5) Kényszerkezelés, illetőleg kórházi (zártosztályi) gyógykezelés elrendelése esetében a nemibeteggondozó intézet, illetőleg a végrehajtóbizottság köteles a beteg környezetét és a fertőzésnek kitett hozzátartozóit a megbetegedés veszélyére figyelmeztetni, őket orvosi vizsgálatra rendelni és szükség esetén gyógykezeltetni.

5. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő

1. az, aki a 2., illetőleg a 3. § alapján kiadott felhívásnak a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget;

2. az orvos, ha az 1. § (2) és (3), illetőleg a 3. § (2) bekezdésében megszabott bejelentést elmulasztja.

(2) A pénzbüntetés legmagasabb összege ötezer forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás a végrehajtóbizottságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik; szakminiszterként az egészségügyi miniszter jár el.

6. § A jelen rendelet hatálybalépésével az 1940: VI. tv. 25. §-ának (1) és (2) bekezdése, 26-28. §-a, valamint 52. §-ának 9-12. pontjában foglalt rendelkezés hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke