1959. évi 36. törvényerejű rendelet
a szabálysértési eljárás egyes kérdéseiről
1. § (1) A szabálysértés miatt kiszabott pénzbírságot a szabálysértési hatóság elzárásra változtathatja át, ha az elkövető a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt nap letelte után felszólításra nem tesz eleget befizetési kötelezettségének. Az átváltoztatásról szóló határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) A pénzbírságnak elzárásra való átváltoztatásánál tíz forinttól kettőszáz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napot kell számítani.
(3) Az elzárás legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama pedig harminc nap, ha a szabálysértést törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet, illetőleg tíz nap, ha a szabálysértést tanácsi rendelet állapítja meg.
(4) A szabálysértés miatt pénzbírságot kiszabó határozatban figyelmeztetni kell az elkövetőt, hogy befizetési kötelezettségének a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül tegyen eleget, egyben a (2) és (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően meg kell állapítani azt is, hogy a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén - felszólítás után - a kiszabott pénzbírságot milyen időtartamú elzárásra fogják átváltozhatni.
(5) Az elzárást bírósági börtönben kell végrehajtani.
2. § (1) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, illetőleg amely a szabálysértés eredményeként jött létre, ha annak az elkövetőnél hagyása a közbiztonságra vagy a közrendre veszélyes.
(2) Szabálysértés miatt el lehet kobozni bármely más dolgot is, amelynek elkobzását a szabálysértést megállapitó jogszabály megengedi.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezését alkalmazni lehet altkor is, ha a szabálysértést megállapították, de pénzbírságot valamely oknál fogva nem szabtak ki.
3. § (1) Ha a szabálysértési cselekmény csekély súlyú, a tényállás világos és a szabálysértés elkövetése nyilvánvaló, a szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül kiszabhat legfeljebb kétszáz forintig terjedő pénzbírságot.
(2) A tárgyaláson kívül hozott határozat ellen az érdekelt a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül halasztó hatályú kifogást terjeszthet elő. A szabálysértési hatóság a határozatot a kifogásnak megfelelően megváltoztathatja. Ha a kifogásnak nem ad helyt, köteles az ügyet tizenöt napon belül tárgyalásra kitűzni.
(3) Fiatalkorú elkövetővel szemben tárgyaláson kívül eljárásnak helye nincs.
(4) Az 1. § rendelkezéseit a tárgyaláson kívüli eljárásban kiszabott pénzbírság tekintetében ís alkalmazni kell.
4. § (1) A szabálysértési hatóság a szabálysértéssel okozott kár megtérítését rendelheti el, ha a kár a 200 forintot nem haladja meg és a sértett a kártérítés iránti igényét a szabálysértési eljárás során az elsőfokú határozat meghozatala előtt bejelentette, feltéve, hogy a kártérítési igény érdemi elbírálása a szabálysértési eljárás befejezését nem hátráltatja. Ha az elkövető a kártérítési igény jogalapját és összegszerűséget elismeri, a szabálysértési hatóság a 200 forintnál magasabb, de 1000 forintot meg nem haladó kár megtérítését is elrendelheti. Egyébként a kártérítési igény érvényesítése bírósági útra tartozik.
(2) A szabálysértési hatóság kártérítést megállapító határozatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül az elsőfokon eljárt szabálysértési hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) előtt keresettel meg lehet támadni, feltéve hogy a fellebbezés jogát kimerítették. A kereset halasztó hatályú.
5. § Az állampolgárok terhére elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárás csak a sértett feljelentésére folytatható le, ha a cselekménynek 200 Ft-ot meghaladó érték tekintetében történő elkövetése esetén a büntető eljárás is csak a sértett indítványára indítható meg.
6. § (1) A szabálysértés elévül, ha elkövetésétől számítva hat hónap eltelt. Ha a szabálysértés abban áll, hogy az elkövető valamely helyzetet, állapotot nem szűntetett meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.
(2) Ha szabálysértési eljárás csak hatóság feljelentésére indítható, az elévülés azon a napon kezdődik, amelyen a cselekmény az illetékes hatóság tudomására jut. A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével azonban szabálysértési eljárás megindításának nincs helye.
(3) Az elévülést félbeszakítja az elkövető ellen a cselekmény miatt tett hatósági intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét kezdetét veszi.
(4) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntető eljárás indult, de az eljárást a rendőrség vagy az ügyész, illetőleg a bíróság megszűntette és az ügyet szabálysértési eljárás lefolytatása végett a hatáskörrel bíró illetékes szabálysértési hatósághoz teszi át, az elévülés kezdőnapja az a nap, amelyen az áttételt elrendelő határozat a hatáskörrel bíró illetékes szabálysértési hatósághoz érkezett.
(5) Ha a szabálysértési hatóság valamely kérdés előzetes eldöntése végett az eljárást felfüggeszti, a felfüggesztés időtartama az elévülésbe nem számít be.
7. § (1) Ha az elkövető a szabálysértési hatóság idézésére a kiszabott rendbírság ellenére nem jelent meg, a szabálysértési hatóság a rendőrség útján elővezettetheti.
(2) Elővezetésnek van helye akkor is, ha ezt az elzárás foganatba vétele szükségessé teszi.
(3) Az elővezetést csak az ügyész jóváhagyásával lehet foganatosítani.
(4) Ha az elkövető távolmaradását alapos okkal kimenti [(1) bekezdés], illetve a szabálysértésért kiszabott pénzbírságot kifizeti [(2) bekezdés], az elővezetést elrendelő határozatot hatályon kívül kell helyezni.
8. § Jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról és hatálybaléptetéséről a Kormány gondoskodik. Hatálybalépésével hatályát veszti a 32/1955. (VI. 8.) M. T. számú rendelt 15. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 16. §-a.
Kiss Károly s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke
Kristóf István s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára