1966. évi 21. törvényerejű rendelet

a szabadságvesztés büntetés végrehajtásáról és az előzetes letartóztatás foganatosításáról

I. FEJEZET

Alapelvek

1. § E törvényerejű rendelet feladata, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alapvető kérdéseinek szabályozásával meghatározza a büntetésvégrehajtás módozatait és rendjét, az elítéltek kötelességeit és jogait; előmozdítsa a büntetés céljainak megvalósítását, a bűnözés megelőzését és csökkenését.

2. § A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány alkalmazásával, valamint a szocialista nevelési elvek és módszerek gyakorlati érvényesítésével és felhasználásával az elítéltnek törvénytisztelő állampolgárrá átnevelése.

3. § (1) Büntetésvégrehajtási intézetbe (szigorított börtön, börtön, szigorított büntetésvégrehajtási munkahely, büntetésvégrehajtási munkahely) szabadságvesztés végrehajtása céljából befogadásinak csak a bíróság jogerős határozata alapján van helye.

(2) A szabadságvesztést elmebetegen végrehajtani nem lehet. E betegség tartamára büntetését félbe kell szakítani.

4. § A szabadságvesztésnek négy fokozata van. Ezek:

a) szigorított börtön,

b) börtön,

c) szigorított büntetésvégrehajtási munkahely,

d) büntetésvégrehajtási munkahely (Btk. 38. §).

5. § (1)[1] A bíróság ítéletében rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést milyen fokozatban (Btk. 38/A-E. §, illetőleg 97/A-B. §) kell végrehajtani.

(2) A bűnösségi körülményekre figyelemmel a bíróság indokolt esetben - kivételesen - egy fokozattal szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási módot jelölhet ki.

6. § (1) Az elítélttel szemben csak az ítéletben vagy jogszabályban meghatározott joghátrányok alkalmazhatók.

(2) A büntetésvégrehajtás során az átneveléshez és az intézet rendjének biztosításához szükséges szigornak, valamint a szocialista humanizmusnak kell érvényesülnie.

7. § A büntetés céljának megvalósítása érdekében az elítéltet a társadalomra hasznos munkával kell foglalkoztatni.

8. § Az elítéltet a külvilágtól a társadalom védelme és az átnevelés érdekében szükséges mértékben el kell különíteni.

II. FEJEZET

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje

9. § (1) Valamennyi büntetésvégrehajtási fokozatban meg kell követelni az elítéltek kötelességeinek pontos és feltétlen teljesítését, az intézet rendjének maradéktalan megtartását.

(2) Valamennyi büntetésvégrehajtási fokozatban biztosítani kell:

a) az elítéltek őrzését, rendszeres felügyeletét,

b) a megfelelő elhelyezést, élelmezést, ruházatot és egyéb anyagi ellátást, valamint az egészségügyi gondozást,

e) a munkáltatás feltételeit,

d) az átneveléshez és az oktatáshoz szükséges kulturális és pedagógiai feltételeket,

e) az elítéltek e törvényben meghatározott, valamint a büntetésvégrehajtással nem ellentétes egyéb jogainak gyakorlását.

10. § A szigorított börtönben és a börtönben az elítélteket

a) zárt helyiségekben és körletekben kell elhelyezni; az elhelyezési körleten belül a mozgásuk korlátozott,

b) napirendjük részleteiben is irányított, c) a külvilággal való kapcsolatuk - levelezés, látogatás, csomagküldemény stb. - fokozottan korlátozott.

11. § A szigorított börtön rendje súlyosabb, mint a börtöné, így

- a munka követelményeit,

- a szabadidő felhasználását,

- a külvilággal való kapcsolatot,

- az elítélt birtokában tartható tárgyak körét és

- a keresményből saját céljára felhasználható összeget illetően.

12. § A börtönben az elítéltek

- a kötött napirenden belül a szabadidő egy részét öntevékenyen használhatják fel,

- gyakrabban válthatnak levelet és fogadhatnak látogatót,

- a birtokukban tartható tárgyak köre bővebb,

- keresményükből saját céljukra nagyobb összeget használhatnak fel.

mint a szigorított börtönben.

13. § A szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen és a büntetésvégrehajtási munkahelyen az elítéltek elhelyezésére szolgáló helyiségek nappal nyitottak és az intézeten belüli mozgásuk a börtönhöz képest kevésbé korlátozott.

14. § A szigorított büntetésvégrehajtási munkahely rendje kötöttebb, mint a büntetésvégrehajtási munkahelyé, így

- a szabadidő felhasználása,

- a levelezés,

- a látogatás gyakorisága és ellenőrzése,

- a keresmény saját célra való felhasználása, valamint

- a körleten belüli mozgás tekintetében.

15. § A büntetésvégrehajtási munkahelyen az elítéltek

- az intézetnek a közösség rendelkezésére kijelölt részében kíséret nélkül mozoghatnak,

- szabad idejük felhasználása kötetlen,

- levelezésük nem korlátozott,

- látogatás esetén nem állnak közvetlen ellenőrzés alatt,

- keresményüket saját céljukra felhasználhatják.

III. FEJEZET

Az elítéltek elkülönítése és csoportosítása

16. § A női elítéltek büntetését a férfiakétól, a fiatalkorúakét a felnőttekétől elkülönítetten kell végrehajtani.

17. § Az elítéltek csoportosításánál átnevelésük eredményessége érdekében életkorukat, egyéniségüket és az elkövetett bűntett jellegét figyelembe kell venni.

IV. FEJEZET

Az elítélt kötelességei és jogai

18. § Az elítélt kötelességei és jogai csak annyiban módosulnak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, vagy azok gyakorlását a szabadságvesztés végrehajtása gátolja.

19. § Az elítélt köteles:

a) büntetését a büntetésvégrehajtási szervek által meghatározott helyen (intézetben) tölteni,

b) a büntetésvégrehajtási intézet rendjét, valamint a büntetésvégrehajtási szabályokat megtartani és az ezek alapján részére kiadott utasításokat feltétlenül teljesíteni,

c) a kijelölt munkát elvégezni,

d) az okozott kárt - a kárfelelősségre vonatkozó külön jogszabályok szerint - megtéríteni.

20. § (1) Az elítélt jogosult az egyes végrehajtási fokozatokra vonatkozó részletes szabályoknak megfelelően

a) - az általa megjelölt személyekkel,

- jogi képviselőjével, valamint

- a szabadulása utáni letelepedése és munkába állása érdekében volt vagy leendő munkáltatójának megbízottjával a személyes és levelezés útján való érintkezésre,

b keresményének felhasználására,

c) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben való részvételre,

d) jogosult továbbá ingyenes orvosi ellátásra.

(2) Az elítéltet panaszjog illeti meg a büntetésvégrehajtási szervekhez és az ügyészséghez. A panasz ügyében hozott döntésről az elítéltet tájékoztatni kell.

21. § Terhesség és kisgyermekes állapot esetén a női elítélteket egészségüket védő és a gyermekük fejlődését biztosító - a Büntetésvégrehajtási Szabályzatban körülírt - jogok illetik meg.

V. FEJEZET

Az elítéltek munkáltatása

22. § (1) A munkáltatás célja, hogy az átlagos műszaki színvonalnak megfelelő nagyüzemi ipari vagy mezőgazdasági termelőmunkával való foglalkoztatás által elősegítse

- az elítélt átnevelését,

- testi és szellemi erejének fenntartását,

- a szakmai gyakorlottság megszerzésével a társadalomba beilleszkedését.

(2) A munkáltatást alá kell rendelni a büntetésvégrehajtás céljának.

23. § A munka kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt fizikai képességeit és a lehetőség szerint szakmai képzettségét is.

24. § (1) A munkaidőre és az egészséges és biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályokat az általános munkajogi rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani. A munkaidő általában napi nyolc óra; a munka természetéhez képest ezt meg is haladhatja.

(2) Az elvégzett munkát az általános bérezési elvek szerint kell díjazni.

25. § Az elítélteket büntetésük tartamához képest betanított munkás-, ahol ezt az adottságok lehetővé teszik, szakmunkásképzésben kell részesíteni.

VI. FEJEZET

I. CÍM

Az elítéltek nevelése és oktatása

26. § (1) Az elítélt átnevelését a munkáltatás mellett rendszeres csoportos és egyéni neveléssel kell biztosítani.

(2) A nevelést szolgálja elsősorban az intézményes oktatás, valamint az általános műveltségnek a kultúra eszközei, felhasználásával való fejlesztése, az öntevékeny szervezetekben közreműködés.

27. § (1) Intézményes oktatás keretében az ötvenedik életévüket be nem töltött elítélteknél az általános iskola négy osztályának végzését kötelezővé, míg valamennyi elítélt részére az általános iskola nyolc osztályának végzését lehetővé kell tenni.

(2) Biztosítani kell az elítéltek önképzését.

28. § A szabadságvesztés végrehajtásának célja érdekében (2. §) a nevelésnél és az oktatásnál a társadalom támogatása is igénybe vehető. A társadalom közreműködésének módszereit a végrehajtási fokozatoknak megfelelően kell kialakítani.

II. CÍM

Az elítéltek fegyelmezése, dicséretben és kedvezményekben részesítése, kényszercselekmények a szabadságvesztés végrehajtása során

29. § (1) A büntetésvégrehajtási szabályokat vétkesen megsértő elítélttel szemben a következő fegyelmi fenyítések alkalmazhatók:

a) dorgálás szóban vagy parancsban,

b) szigorú megrovás parancsban,

c) a szórakoztató közös foglalkozástól hat hónapig terjedhető eltiltás,

d) a levelezéstől hat hónapig terjedhető eltiltás,

e) látogató fogadásától hat hónapig terjedhető eltiltás,

f) csomagküldeménytől egy évig terjedhető eltiltás,

g) a keresményből saját célra felhasználható összeg csökkentése,

h) harminc napig terjedhető magánelzárás, indokolt esetben a munkától eltiltással,

i) húsz napig terjedhető szigorított magánelzárás,

j) tíz napig terjedhető sötétzárka.

(2) A levelezéstől, látogató fogadásától és a csomagküldeménytől eltiltás együttesen is alkalmazható, a levelezéstől és a látogató fogadásától eltiltás tartama ez esetben sem haladhatja meg a hat hónapot.

(3) A szigorított magánelzárás és a sötétzárka fenyítés csak előzetes orvosi véleménytől függően alkalmazható.

(4) A fegyelmi fenyítés végrehajtása nem gátolhatja, hogy az elítélt kötelességeinek eleget tegyen, illetőleg jogait érvényesíthesse (18. §), továbbá módot kell adni a szabadulás előkészítésével kapcsolatos levélváltásra, illetőleg látogatásra.

30. § (1) A fegyelmi fenyítés célja a szabadságvesztés végrehajtásának általános célja mellett a büntetésvégrehajtási intézet rendjének és fegyelmének feltétlen biztosítása.

(2) A fenyítést - céljának szem előtt tartásával - úgy kell kiszabni, hogy az elítélt addigi magatartásának figyelembevételével igazodjék a fegyelmi vétség súlyához.

(3) A fegyelmi eljárás rendjét a Büntetésvégrehajtási Szabályzat tartalmazza.

(4) Ha az elítélt bűntettet követ el, fegyelmi fenyítés mellett a büntető feljelentést is meg kell tenni.

31. § A büntetésvégrehajtási testület tagja köteles az esetleges ellenszegülést a szükséges erőszak alkalmazásával is megszüntetni.

32. § A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét sértő cselekmények, valamint bűntett megakadályozása és a biztonság érdekében az elítélt bármikor megmotozható és személyes használatára szolgáló tárgyai átvizsgálhatók.

33. § (1) Az elítélt példamutató magatartásáért, valamint a munkában és a tanulásban átlagon felüli szorgalmáért és eredményéért a következő dicséretben és kedvezményekben részesíthető:

a) szóbeli dicséret,

b) dicséret parancsban; soron kívüli

c) levélváltás,

d) látogatás és a látogatási idő meghosszabbítása,

e) csomagküldemény,

f) a keresményből saját célra felhasználható összeg növelése,

g) pénzjutalom,

h) a kiszabott fenyítés elengedése,

i) rövid tartamú eltávozás engedélyezése.

(2) A rövid tartamú eltávozás [az (1) bekezdés i) pontja] csak büntetésvégrehajtási munkahelyen engedélyezhető.

VII. FEJEZET

A szabadulás előkészítése; szabadítás

34. § (1) Az elítéltet a társadalomba való beilleszkedése, a szabadulása utáni munkába állása érdekében kellő időben fel kell készíteni a szabadulásra.

(2) Biztosítani kell a szabadulással kapcsolatos, a 20. §-ban meghatározott jogok gyakorlását,

(3) Az elítéltet a szabadulási nap reggelén szabadon kell bocsátani; egyébként a szabadítás soron kívül vagy az elrendelő határozatban megjelölt napon történik.

(4) A szabadulók utógondozására vonatkozó részletes rendelkezéseket külön jogszabály tartalmazza.

VIII. FEJEZET

A fiatalkorúakra vonatkozó külön rendelkezések

35. § (1) A fiatalkorúval szemben alkalmazott szabadságvesztés végrehajtása során - a büntetés sajátos célja (Btk. 86. §) érdekében - különös gondot kell fordítani a fiatalkorú erkölcsi nevelésére, valamint oktatására.

(2) A fiatalkorúak szabadságvesztését külön büntetésvégrehajtási intézetben - a fiatalkorúak börtönében, illetőleg a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási munkahelyén - kell végrehajtani [Btk. 97. §-ának (2) bekezdése].

(3) A fiatalkorúak börtönének, illetőleg büntetésvégrehajtási munkahelyének rendje enyhébb, mint a felnőtteké.

36. § A fiatalkorúak börtönének rendje a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási munkahelyénél szigorúbb, így

- az intézeten belüli mozgás,

- a levelezés,

- a látogatás,

- a csomagküldemény,

- a birtokban tartható tárgyak köre, valamint

- a keresmény saját célra való felhasználása tekintetében.

37. § A fiatalkorúak büntetésvégrehajtási munkahelyén az elítéltek

- az intézetnek a közösség rendelkezésére kijelölt részében kíséret nélkül mozoghatnak,

- levelezésük nem korlátozott,

- látogatás esetén nem állnak közvetlen ellenőrzés alatt,

- keresményük nagyobb hányadát saját céljukra használhatják fel.

38. § (1) A fiatalkorúakat büntetésük tartamához képest szakmunkás-, illetőleg betanított munkás képzésben kell részesíteni.

(2) Intézményes oktatással biztosítani kell az általános iskola elvégzését, és a lehetőséghez képest elő kell segíteni a középiskolai tanulmányok folytatását.

39. § (1) A fiatalkorúval szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések:

a) dorgálás szóban vagy parancsban,

b) szigorú megrovás parancsban,

c) a szórakoztató közös foglalkozástól három hónapig terjedhető eltiltás,

d) a csomagküldeménytől három hónapig terjedhető eltiltás,

e) a keresményből saját célra felhasználható összeg csökkentése,

f) a tisztségviselési megbízatás visszavonása,

g) húsz napig terjedhető magánelzárás.

(2) A tizennyolcadik életévét betöltött elítélttel szemben előzetes orvosi véleménytől függően húsz napig terjedhető szigorított magánelzárás is alkalmazható.

40. § A 33. §-ban felsoroltakon kívül fiatalkorúval szemben kedvezményként alkalmazható:

a) tisztségviseléssel megbízás és

b) az elítéltek egyes csoportjainak együttes kedvezményben részesítése.

41. § (1) Különös gondot kell fordítani a szabadságvesztésből szabadult fiatalkorúak utógondozására, így a 34. §-ban foglaltakon túlmenően elő kell segíteni azt is, hogy a fiatalkorú a szabadulása előtt a leendő munkáltatójával munkaszerződést kössön.

(2) Egyebekben az I-VII. Fejezetek rendelkezései a fiatalkorúakra megfelelően alkalmazandók.

IX. FEJEZET

Az előzetes letartóztatás foganatosítása

42. § (1) Az előzetes letartóztatást büntetésvégrehajtási intézetben az ügyész vagy bíróság rendelkezése alapján kell foganatosítani. Átmenetileg - a nyomozás érdekében - az előzetes letartóztatást rendőrségi vagy katonai fogdában is foganatosítani lehet.

(2) Az előzetes letartóztatás foganatosításának szabályait valamennyi foganatosító szervre (a továbbiakban: intézet) nézve egységes elvek szerint kell megállapítani.

(3) Az előzetesen letartóztatottak az elítéltekkel egyenlő elbírálás alá nem vonhatók.

43. § (1) Az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől el kell különíteni.

(2) Az előzetes letartóztatás foganatosítása során a férfiakat a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőttektől és ugyanannak a bűntettnek az elkövetőit egymástól el kell különíteni.

(3) Az együttes elhelyezésnél a lehetőséghez képest figyelembe kell venni az előzetesen letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűntett jellegét.

44. § (1) Az előzetesen letartóztatott köteles

- az intézet rendjét megtartani,

- az intézet tisztántartását, karbantartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül résztvenni.

(2) Az előzetesen letartóztatottat az elítélteknek biztosított jogok mellett (20. §) megilletik a büntető eljárási törvényben meghatározott külön jogok is.

45. § (1) Az előzetesen letartóztatott

- saját ruháját viselheti,

- rendszeres termelőmunkával csak kérelmére, az ügyész hozzájárulásával foglalkoztatható, ha ez a büntető eljárás sikerét nem veszélyezteti,

- esetleges keresményét saját céljára felhasználhatja,

- az általa letétbe helyezett vagy a részére küldött pénzből saját céljára a büntetésvégrehajtási munkahelyen felhasználható keresménnyel azonos összeget használhat fel,

- részére tisztasági csomag és - az intézet parancsnokának engedélyével - szépirodalmi és szakkönyvek küldhetők be,

- a börtönben levő elítéltekre előírt időköznél gyakrabban válthat levelet, fogadhat látogatást, kaphat élelmiszercsomagot.

(2) Az előzetesen letartóztatott levelezésére, védőjével és más személyekkel érintkezésére a büntető eljárás szabályai az irányadók.

(3) Egyebekben az őrzésre és az intézet rendjére a börtön szabályait kell alkalmazni.

46. § (1) Az előzetesen letartóztatottal szemben a következő fegyelmi fenyítések alkalmazhatók:

a) dorgálás szóban; eltiltás a soron következő

b) levélváltástól,

c) látogató fogadásától,

d) élelmiszercsomagtól;

e) a keresményből saját célra felhasználható összeg csökkentése;

f) harminc napig terjedhető magánelzárás;

g) húsz napig terjedhető szigorított magánelzárás;

h) tíz napig terjedhető sötétzárka.

(2) A sötétzárka fenyítést csak a nyomozás befejezése után lehet alkalmazni.

(3) A szigorított magánelzárás és a sötétzárka fenyítés csak előzetes orvosi véleménytől függően alkalmazható.

(4) Fiatalkorú előzetesen letartóztatottal szemben az (1) bekezdésben felsorolt fegyelmi fenyítések azzal az eltéréssel alkalmazhatók, hogy a magánelzárás leghosszabb tartama húsz nap, szigorított magánelzárásnak és sötétzárkának pedig nincs helye.

(5) A fegyelmi fenyítés nem sértheti az előzetesen letartóztatottnak a védekezéshez való jogát.

47. § Az előzetesen letartóztatott - büntetésvégrehajtási intézetből - csak az ügyész vagy a bíróság rendelkezése alapján helyezhető szabadlábra.

X. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

48. § E törvényerejű rendelet alkalmazásában; elítélt az, akivel szemben jogerősen szabadságvesztést állapítottak meg, a büntetés végrehajtásának foganatbavételétől az ebből való szabadulásáig,

49. § Javító-nevelő munkának, illetőleg pénzbüntetésnek szabadságvesztésre átváltoztatása esetén a büntetést az elítélt lakóhelye szerint illetékes büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani.

50. § (1) E törvényerejű rendeletnek a szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról az igazságügyminiszter gondoskodik, és a végrehajtás részletes szabályait e törvényerejű rendelet alapján a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg (Büntetésvégrehajtási Szabályzat).

(2) Az előzetes letartóztatás foganatosításának részletes szabályait e törvényerejű rendelet alapján az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.

(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az elítéltnek a munkájával összefüggésben okozott kárért való felelősségét, továbbá az elítéltnek a munkájával összefüggésben bekövetkezett balesetéből vagy betegségéből származó káráért a büntetésvégrehajtási intézet felelősségét - a dolgozók, illetőleg a munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó elvek figyelembevételével - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.

(4) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy a katonával szemben fegyelmező zászlóaljban, illetőleg katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés foganatosításának rendjét az igazságügyminiszterrel, a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben, e törvényerejű rendeletre figyelemmel szabályozza.

51. § (1) E törvényerejű rendelet 1967. évi március 1. napján lép hatályba. A szükséges átmeneti szabályokat az igazságügyminiszter - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - állapítja meg.

(2) E törvényerejű rendelet hatálybalépésével a Büntetésvégrehajtási Szabályzat kiadásáról szóló 1105/1954. (XII. 17.) számú minisztertanácsi határozat hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára