1974. évi 10. törvényerejű rendelet
az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről
1. § Az az alkoholista, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásából eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetőleg munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, közvetlenül munkaterápiás intézetben történő gyógykezelésre kötelezhető (a továbbiakban: intézeti kezelés), ha
a) alkoholelvonó kezelésnek önként nem veti alá magát, és a gondozóintézetben, illetőleg az alkoholelvonó-osztályon történő gyógykezelésétől eredmény nem várható, vagy
b) a két évnél nem régebben befejezett, illetve szándékos magatartása folytán félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai alapján a gondozóintézetben, illetőleg az alkoholelvonó-osztályon történő gyógykezelésétől már nem várható eredmény.
2. § (1) Az intézeti kezelés többször is megismételhető. A kezelés egy alkalommal azonban legfeljebb két évig tarthat.
(2) Nem kötelezhető intézeti kezelésre az,
a) aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be,
b) akinek kórházi gyógykezelésre van szüksége vagy egyéb olyan betegségben szenved, amelynél fogva a munkaterápiás kezelés nem alkalmazható, illetőleg alkalmazásától nem várható eredmény.
3. § (1) Az intézeti kezelés elrendeléséről - a tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének (a továbbiakban: egészségügyi szerv) javaslatára - az ügyész indítványa alapján a járásbíróság (városi, kerületi bíróság) határoz.
(2) Az eljárás megindítását az egészségügyi szervnél bármely állami vagy társadalmi szerv (intézet, intézmény, vállalat stb.), továbbá szövetkezet, illetőleg az érdekelt személy kezdeményezheti.
(3) Az alkoholistának az a hozzátartozója, aki a kötelező intézeti kezelést kezdeményezte, a tanúvallomást nem tagadhatja meg.
4. § (1) Az intézeti kezelést meg kell szüntetni és az intézetbe utaltat (a továbbiakban: beutalt) az intézetből el kell bocsátani, ha
a) a kezelés folytatása szükségtelen,
b) olyan körülmény merül fel, amelynél fogva a kezelés nem folytatható vagy a folytatásától nem várható eredmény,
c) a kezelés megkezdése óta két év már eltelt.
(2) Az intézeti kezelés megszüntetéséről a járásbíróság az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja esetében orvosi vélemény alapján dönt.
5. § (1) A járásbíróság végzése ellen a beutalt és az ügyész fellebbezéssel élhet. A fellebbezést soron kívül kell elbírálni.
(2) Az intézeti kezelést elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
6. § (1) A beutalt köteles a gyógykezelésnek magát alávetni és a részére meghatározott munkát elvégezni. A gyógykezelés tűrésére kényszeríthető is.
(2) Az intézeti kezelés alatt a beutalt munkaviszonya, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyán alapuló jogai és kötelességei szünetelnek; az intézetben töltött időt azonban a munkaviszonyban, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni.
7. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1975. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) Az intézet létesítéséről és felügyeletéről az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel együtt gondoskodik; a kötelező intézeti kezelés elrendelésének és megszüntetésének feltételeit az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel együtt és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben, a szükséges eljárási szabályokat pedig az igazságügyminiszter állapítja meg.
(3) Az intézet működéséről és rendjéről az igazságügyminiszter gondoskodik.
Losonczi Pál s. k.,
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke
Cseterki Lajos s. k.,
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára