9/1987. (XI. 21.) IM rendelet

a közérdekű munka végrehajtásáról

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a legfőbb ügyésszel, az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben a következőket rendelem:

1. §

(1) A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet az elítélt állandó lakóhelye - az elítélt kérelme alapján az ideiglenes lakóhelye - szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon (a továbbiakban: bíróság) működő büntetésvégrehajtási bíró jelöli ki. A munkahely kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt egészségi állapotát, szakképzettségét és a munkára való alkalmasságát.

(2) A büntetésvégrehajtási bíró a Tvr. 10. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltétel fennállása esetén a közérdekű munka végrehajtására mind a kijelölt munkahely, mind az elítélt kérelmére új munkahelyet jelölhet ki. Akkor is a büntetésvégrehajtási bíró jelöli ki a munkahelyet, ha a bíróság összbüntetésbe foglalás során állapít meg közérdekű munkát

(3) A megyei (fővárosi) tanács munkaügyi szolgáltató irodája vagy a munkaerőközvetítéssel kapcsolatos feladatot ellátó más tanácsi szerv rendszeresen tájékoztatja a bíróságot azokról a munkahelyekről, amelyek közérdekű munka végzésére elítéltek kijelölését igénylik. A bíróság ezekről a munkahelyekről nyilvántartást vezet.

2. §

(1) A kijelölt munkahely köteles

a) az elítéltet közérdekű munkával foglalkoztatni,

b) az elítélt utazási költségét az általános szabályok szerint megtéríteni, ha a közérdekű munkát nem a lakóhelyén végzi.

c) a bíróság által megküldött nyilvántartólapot vezetni, és az egyéb szükséges felvilágosítást a bíróságnak megadni.

(2) A munkahely haladéktalanul értesíti a bíróságot, ha az elítélt

a) a büntetést megkezdte,

b) a munkakötelezettségének nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan megsértette,

c) büntetésének végrehajtására más munkahely kijelölése indokolt,

d) a büntetést letöltötte.

3. §

(1) A közérdekű munka végrehajtását a bíróság az ott működő hivatásos pártfogó útján ellenőrzi.

(2) A hivatásos pártfogó a nyilvántartás alapján ellenőrzi, hogy

a) az elitélt a munkakötelezettségének eleget tesz-e,

b) a munkahely eleget tesz-e a büntetés végrehajtásával összefüggő kötelezettségeinek.

4. §

(1) Ha a munkahely arról értesíti a bíróságot, hogy az elítélt a munkakötelezettségének nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan megsértette, a hivatásos pártfogó az értesítést összefoglaló jelentéssel megküldi a fővárosi, illetőleg a megyei főügyészségnek (a továbbiakban: ügyész).

(2) Az ügyész megvizsgálja, hogy indokolt-e a közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatása. Ha az átváltoztatást indokoltnak tartja, ez iránt indítványt tesz a büntetésvégrehajtási bírónak.

(3) Ha az ügyész a közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatását nem tartja indokoltnak, szükség esetén más munkahely kijelölésére tesz indítványt

5. §

Nem számít be a közérdekű munka tartamába

a) a Tvr. 64. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kivétellel a keresőképtelen állományban töltött idő,

b) a terhes, illetőleg a szülő nőnek Járó szülési szabadságon töltött idő, c) a büntetés félbeszakításának tartama,

6. §

(1) A büntetést kiszabó bíróság a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére - indokolt esetben - egy alkalommal, legfeljebb három hónapi halasztást engedélyezhet. Kivételesen indokolt esetben három hónapot meghaladó vagy ismételt halasztás is engedélyezhető.

(2) A büntetésvégrehajtási bíró a büntetés végrehajtását indokolt esetben hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakíthatja, ennek tartama évente harminc napot nem haladhat meg.

(3) Az elítélt

a) a halasztás lejártát követő napon a büntetésvégrehajtási bírónál,

b) a félbeszakítás lejártát kővető, a közérdekű munka végzésére meghatározott napon a kijelölt munkahelyen

jelentkezni köteles.

7. §

(1) Ha az elítélt sorkatonai szolgálatra vonul be, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, vagy az elítélten az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelését hajtják végre, a büntetést kiszabó bíróság a büntetés végrehajtásának megkezdésére egy évi halasztást engedélyez, illetőleg az igazságügyminiszter a büntetés végrehajtását egy évre félbeszakítja.

(2) A büntetés végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni, illetőleg folytatni kell, ha egy év eltelte előtt az elítélt a sorkatonai szolgálatból leszerel, a gyermekgondozási díj, illetve a gyermekgondozási segély folyósítását beszüntetik, vagy az intézeti gyógykezelést megszüntetik, illetve az megszűnik.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az elítélt a leszerelésétől, a gyermekgondozási díj, illetve a gyermekgondozási segély folyósításának beszüntetésétől, a Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetből való elbocsátásától, illetőleg a gyermekgondozási díjra való jogosultsága megszűnésétől számított három napon belül köteles a büntetésvégrehajtási bírónál jelentkezni

8. §

Az elítéltnek az általa okozott kárért való anyagi felelőssége mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozók átlagkeresetének figyelembe vételével kell megállapítani.

9. §

A büntetésvégrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtása érdekében az ismeretlen helyen tartózkódó elítélt tartózkodási helyének felderítését rendelheti el, lakcímfigyelést bocsáthat ki vagy az elítélt körözése végzett a rendőrséget megkeresheti.

10. §

Ez a rendelet 1988. január 1-jén lép hatályba.

Dr. Markója Imre s. k.,

igazságügyminiszter