1999. évi XXXII. törvény

a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról[1]

Az Országgyűlés a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein, a tó ökológiai állapotának javítása, a környezet - kiemelten a vízminőség védelme -, a természeti, tájesztétikai értékek, valamint a minőségi turizmusra alkalmas területek megőrzése érdekében a következő törvényt alkotja:

1. § (1) A törvény rendelkezései a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet e törvény mellékletében meghatározott településeinek a területére terjednek ki.

(2)[2]

2. §[3] (1) A mellékletben megjelölt települések (a továbbiakban: települések) területén új beépítésre szánt terület - a közmű, a temető és a térség környezeti állapotát javító hulladékgazdálkodási építményeinek elhelyezésére szolgáló terület kivételével - nem jelölhető ki.

(2) A települések területén a jóváhagyott településrendezési tervekben a már kijelölt, beépítésre szánt területen lévő telkeken épületek megépítéséhez, bővítéséhez és a rendeltetés megváltoztatásához építési hatósági engedély csak akkor adható, ha a terület teljesen közművesített, az építés következtében jelentkező többletigényeket a közművek biztosítani tudják.

(3)[4] E törvény vonatkozásában teljes közművesítettségnek minősül a közműves villamosenergia-szolgáltatás, a közműves ivóvíz-szolgáltatás, a közműves szennyvízelvezetés biztosítása mellett a közműves vagy fedett árokrendszerű csapadékvíz-elvezetés, vagy ennek hiányában a nyílt árokrendszerű csapadékvíz-elvezetés is.

(4) A (2) bekezdésben előírt korlátozás nem vonatkozik a telkek részleges közművesítettsége mellett a 70%-ban már beépült telektömbben lévő foghíjtelkekre, ha a telekhatárnak a Balaton jogi mederhatárától mért legkisebb távolsága légvonalban a 300 métert meghaladja.

3. § (1) A települések mezőgazdasági területének a volt zártkerti részén lévő telkeken építési engedély csak az 5000 m2-t meghaladó nagyságú, szőlőműveléssel hasznosított telkekre, legfeljebb 1%-os beépítettséggel, egyszintes, legfeljebb 4,5 méter homlokzatmagasságú, tájba illő építményre adható.

(2)[5] A települések (1) bekezdés alá nem tartozó mezőgazdasági területén építési engedély csak a 2 ha-nál nagyobb szőlőműveléssel hasznosított telkekre és az (1) bekezdésben meghatározott mezőgazdasági rendeltetésű építményre adható.

4. §[6] (1) A 3. §-ban meghatározott területeken az építési engedély kiadásának további feltétele, hogy a területre településrendezési terv már rendelkezésre álljon, továbbá a szőlőművelés tényét az ingatlan-nyilvántartás adataival igazolták és a tulajdonos szőlőművelés fenntartásáról szóló kötelezettségvállalását az illetékes hegyközség hegybírája vagy ahol még nem alakult meg a hegyközség, ott az illetékes önkormányzat jegyzője igazolja.

(2) A 3. § alá nem tartozó beépítésre nem szánt külterületi területeken - a közlekedési építmények és műtárgyaik, valamint az egyéb nyomvonalas létesítmények és műtárgyaik kivételével - építmény elhelyezésére építési engedély nem adható ki.

(3)[7] A Balaton partvonalától mért 30 méteres területsávban a még be nem épített területeken - függetlenül az adott terület területfelhasználási és övezeti besorolásától - új épület nem létesíthető, a meglévő épület nem bővíthető, kivéve a strandok és kikötők higiénés létesítményét.

5. §[8] (1) Ez a törvény 1999. április 1-jén lép hatályba, és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervéről szóló törvény hatálybalépésével, de legkésőbb 2000. december 31-ével hatályát veszti.

(2) Ez a törvény a települések egyes részeire közigazgatási határozattal elrendelt telekalakítási és építési tilalmakat, továbbá az e törvény hatálybalépése előtt első fokú határozattal elbírált elvi építési engedélyeket, az egy éven belül erre alapozottan kért építésügyi hatósági engedélyeket, valamint az első fokú határozattal elbírált építési engedélyeket nem érinti.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Áder János s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Melléklet az 1999. évi XXXII. törvényhez

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet átmeneti építési szabályozással érintett települései[9]

1. Ábrahámhegy

2. Alsóörs

3. Aszófő

4. Badacsonytomaj

5. Badacsonytördemic

6. Balatonakali

7. Balatonalmádi

8. Balatonberény

9. Balatonboglár

10. Balatonederics

11. Balatonfenyves

12. Balatonföldvár

13. Balatonfüred

14. Balatonfűzfő

15. Balatongyörök

16. Balatonkenese

17. Balatonkeresztúr

18. Balatonlelle

19. Balatonmáriafürdő

20. Balatonöszöd

21. Balatonrendes

22. Balatonszárszó

23. Balatonszemes

24. Balatonszepezd

25. Balatonudvari

26. Balatonvilágos

27. Csopak

28. Fonyód

29. Gyenesdiás

30. Hévíz

31. Keszthely

32. Kővágóörs (Pálköve-településrész)

33. Lovas

34. Örvényes

35. Paloznak

36. Révfülöp

37. Siófok

38. Szántód

39. Szigliget

40. Tihany

41. Vonyarcvashegy

42. Zamárdi

43. Zánka

A törvény rendelkezései nem terjednek ki az 1-43. sorszám alatt felsorolt települések közül a Siófok balatonkiliti, a Zamárdi kőhegyi, a balatonszárszói, a balatonszemesi, a balatonöszödi, a balatonlellei, a balatonboglári, a balatonberényi, a balatonkeresztúri, a hévízi, a balatongyöröki, a révfülöpi, a Balatonszepezd végmáli és öreghegyi, a Lovas kishegyi és öreghegyi, a Balatonudvari leshegyi és öreghegyi jelenlegi külterületi, volt zártkerti területekre.