1934. évi V. törvénycikk

a külföldi áruk származási helye hamis megjelölésének megakadályozása tárgyában Madridban 1891. évi április hó 14-én kelt, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án felülvizsgált nemzetközi megállapodás becikkelyezéséről[1]

1. § A külföldi áruk származási helye hamis megjelölésének megakadályozása tárgyában Madridban 1891. évi április hó 14-én kelt, Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án felülvizsgált nemzetközi megállapodás az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett megállapodás eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:

Alulírottak kormányaik szabályszerű meghatalmazásai alapján egyetértőleg a következő szövegben állapodtak meg, amely az 1891. évi április hó 14-én Madridban kelt és 1911. évi június hó 2-án Washingtonban felülvizsgált megállapodás helyébe lép.

1. Cikk. Minden árut, amely olyan hamis származási megjelöléssel van ellátva, amelyben származási ország vagy hely gyanánt a szerződő országok egyike vagy valamelyiküknek területén lévő hely van közvetlenül vagy közvetve feltüntetve, az említett országok bármelyikébe bevitelekor le kell foglalni.

A lefoglalást abban az országban is foganatosítani kell, ahol a hamis származási megjelölést alkalmazták vagy abban, amelybe az ilyen hamis megjelöléssel ellátott árut bevitték.

Ha valamely ország törvényhozása a behozatalkor a lefoglalást nem engedi meg, a beviteli tilalom lép a lefoglalás helyébe.

Ha valamely ország törvényhozása az ország belsejében való lefoglalást nem engedi meg, annak helyébe azok az eljárások és intézkedések lépnek, amelyeket ennek az országnak törvénye hasonló esetben saját állampolgárainak biztosít.

A származási hely hamis megjelölésének büntetését biztosító különleges rendelkezések hiányában a védjegyek és kereskedelmi nevek tárgyában alkotott törvények megfelelő rendelkezéseivel megállapított büntető rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. Cikk. A lefoglalást a vámügyi közigazgatás szorgalmazására kell foganatosítani, amely azonnal értesíteni köteles az érdekelt jogi vagy természetes személyt, hogy ennek, amennyiben kívánja, módjában legyen a biztosítási lefoglalás kérdését rendezni; mindazonáltal a vádhatóság vagy más illetékes hatóság akár a sértett fél indítványára, akár hivatalból kérheti a lefoglalást; az eljárás azután a rendes szabályok szerint folyik.

Átmenő áruknál a hátóságok a lefoglalás foganatosítására nem kötelesek.

3. Cikk. A jelen határozmányok nem gátolják azt, hogy az eladó nevét vagy címét olyan árukon feltüntesse, amelyek az eladási országtól különböző országból származnak, ebben az esetben azonban a név és a cím mellett az előállítási vagy származási országot vagy helyet is világosan, látható betűkkel pontosan fel kell tüntetni, vagy más olyan megjelölést kell használni, amely alkalmas az áruk valódi eredete körüli tévedések eloszlatására.

4. Cikk. Minden országban a bíróságok döntenek arról, hogy minőségi jellegüknél fogva mely elnevezések esnek a jelen Megállapodás rendelkezésein kívül; a szőlőművelés terményeinek egyes vidék, mint származási hely szerinti megjelölésére azonban az ezen cikkben megállapított fenntartások nem terjednek ki.

5. Cikk. Az ipari tulajdon védelmére alakult Unióhoz tartozó azok az országok, amelyek a jelen Megállapodásban részt nem vettek, ahhoz, kérelmükre, a Főegyezmény 16. Cikkében megszabott alakban csatlakozhatnak.

Az Unio-egyezmény 16/b) cikkének határozmányai a jelen Megállapodásra is vonatkoznak.

6. Cikk. A jelen Megállapodást meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat Hágában legkésőbb 1928. május hó 1-éig kell letenni.

A Megállapodás azon országok között, amelyek megerősítették, ezen határidő eltelte után egy hónapra lép hatályba és érvénye, valamint tartama a Főegyezményével azonos lesz. Mindazonáltal, amennyiben ezt a határidőt megelőzően legalább hat ország megerősítette, ezen országok között a hatodik megerősítés elhelyezésének a Svájci Szövetség kormánya által való közlését követő egy hónap mulva lép hatályba és azokra az országokra nézve, amelyek azután erősítik meg, az ezen megerősítések megtörténtének közlését követő egy hónap mulva.

A jelen Megállapodás az azt megerősítő országok közti viszonylatban az 1891. évi április hó 14-én Madridban kelt és 1911. évi június hó 2-án Washingtonban felülvizsgált Megállapodás helyére lép. Az utóbbi Megállapodás azonban hatályban marad azon országok közötti viszonylatban, amelyek a jelen Megállapodást nem erősítették meg.

Aminek hiteléül a Meghatalmazottak a jelen Megállapodást aláírták.

Kelt Hágában, egy példányban, 1925. évi november hó 6-án.

Németország, Braziliai Egyesült Államok, Kuba, Danzig Szabad Város, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Észak-Irország, Marokkó, Portugália, Svájc, Szíria és Nagy-Libanon, Csehszlovákia és Tunisz részéről az aláírások.

3. § Ezt a törvényt a külgazdasági ügyekért felelős miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve hajtják végre.[2]

A törvény életbelépésének napját - tekintettel az 1929:XVIII. törvénycikkbe iktatott egyezmény 16. Cikkére, amely a megállapodás 5. Cikke értelmében irányadó - valamint azt, hogy a jelen törvénnyel becikkelyezett megállapodást mely államok erősítették meg, mely államok csatlakoztak hozzá és melyek mondották fel, az adópolitikáért felelős miniszter rendelettel teszi közzé.