BH 1988.7.219 I. Hamis vád alapesete állapítható meg, ha a tettenért tolvaj más személyi igazolványával igazolja magát ugyanakkor a valótlanul megnevezett személy ellen hatósági intézkedésre nem kerül sor [Btk. 233. § (1) bek. a) pont, (2) bek.].

II. A közokirat-hamisítás folytatólagosan elkövetett, ha a terhelt ugyanazon a napon több esetben használja fel más személyi igazolványát [Btk. 12. § (2) bek., 274. § (1) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat - egyéb vagyon elleni bűncselekményeken felül - bűnösnek mondotta ki büntető eljárást eredményező hamis vád bűntettében és 3 rb. közokirat-hamisítás bűntettében, s ezért, valamint a vádlott terhére megállapított egyéb bűncselekményekért szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte.

Az említett bűncselekményekkel összefüggő tényállás szerint a több esetben büntetett vádlottat az áruház cipőosztályán tettenérték, amikor 2 pár cipőt eltulajdonított. A vádlott ekkor egy B. J. nevére szóló személyi igazolványt mutatott fel, amelyet korábban az egyik szálloda WC-jében talált, és a felvett jegyzőkönyvet - amelyben a lopás tényét elismerte - ugyancsak B. J. néven írta alá.

Ezt követően még aznap a vádlott a Skála áruházba ment, ahol egy 850 forint értékű ingóságot tulajdonított el, de itt is tettenérték, s ez alkalommal is B. J. személyi igazolványát mutatta fel. Az időközben értesített rendőrök a vádlottat - B. J. néven - a rendőrkapitányságra előállították, ellene B. J. néven büntető eljárás indult, majd az őrizetbe vételét követő napon fedte fel, hogy nem azonos B. J.-vel.

Néhány hónappal később az szabadlábra került vádlott az egyik építkezés területére hatolt be, ahol tettenérésekor E. L. nevére kiállított azt a személyi igazolványt mutatta fel, amelyet néhány nappal korábban egy moziban talált. Az intézkedő rendőr felismerte, hogy a vádlott nem azonos E. L.-lel.