A családjog kézikönyve 2007 - I. (HVG-ORAC, 1272 A/5 oldal - két kötet, 2007.)

I. kötet

Kiadással kapcsolatos információk

(Negyedik, átdolgozott kiadás)

Dr. Bencze Lászlóné, Dr. Brávácz Ottóné,

Dr. Csiky Ottó, Dr. Filó Erika,

Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika, Dr. Kőrös András,

Dr. Makai Katalin, Piros Zsuzsanna,

Dr. Somfai Balázs, Dr. Szeibert-Erdős Orsolya,

Dr. Szőcs Tibor

Szerkesztő:

Dr. Kőrös András

Lektor:

Dr. Weiss Emilia

© Dr. Bencze Lászlóné, 2007

© Dr. Brávácz Ottóné, 2007

© Dr. Csiky Ottó, 2007

© Dr. Filó Erika, 2007

© Dr. Katonáné dr. Pehr Erika, 2007

© Dr. Kőrös András, 2007

© Dr. Makai Katalin, 2007

© Piros Zsuzsanna, 2007

© Dr. Somfai Balázs, 2007

© Dr. Szeibert-Erdős Orsolya, 2007

© Dr. Szőcs Tibor, 2007

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007

Kézirat lezárva:

2007. június 30.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon -

a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 7490 69 9 ö

ISBN 978 963 7490 70 5 I. köt.

Budapest, 2007

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: http://www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: Dr. Szentpétery Petronella

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

ELŐSZÓ

A XXI. század elején Európában a családjognak korábban nem ismert, új kihívásokkal kell szembenéznie. Az egyik, valamennyi országban kisebb-nagyobb mértékben tapasztalható jelenség, a "hagyományos" család fogalom változása, a korábban szinte kizárólagosan házasságon alapuló családok számának csökkenése és az ún. tényleges családi kapcsolatok (élettársi együttélés, a házasság felbomlását követő mostohaszülő-mostohagyermek kapcsolatok) emelkedő száma. A másik a családjog egyre erőteljesebb "nemzetközivé válása", ami az európai - elsősorban az Európai Unión belüli - mobilitásra vezethető vissza, és azzal a következménnyel jár, hogy a családjogi jogviták sem maradnak országhatáron belül, hanem egyre inkább igénylik az érintett országok jogrendszereinek valamilyen mértékű harmonizációját. Ebben a helyzetben a családjog funkciója is változik: a mindennapi élet családi normái egyre inkább az erkölcs hatókörébe tartoznak, míg a jogi szabályozás és jogalkalmazás "jogorvoslati jellegűvé" válik: fő feladata a családi viszonyok kereteinek meghatározása, a gyengébb fél, elsősorban a gyermek védelme, vala­mint a diszkrimináció mentesség biztosítása a családi együttélés formáinak a megválasztásában.

Magyarországon a családjog joganyagának törzsét - a többször lényegesen módosított és az 1990-es évektől a nemzetközi elvárásoknak megfelelően kiegészített - 1952. évi IV. törvény (a Családjogi Törvény) és hozzá tartozó végrehajtási jogszabályok tartalmazzák. E jogszabályokhoz kapcsolódik a - több évtizedeken át kialakult és a társadalmi változásokhoz rugalmasan igazodni kívánó - jogalkalmazói gyakorlat. Maga a családjogi törvény azonban nemcsak magánjogi jellegű (az érintett felek egymás közti jogviszonyait érintő), hanem közjogi természetű szabályokat is tartalmaz (pl. az örökbefogadás, gyámság körében). Az Alkotmányban gyökerező családvédelmi rendszer határai még ennél is szélesebbek: a családjog mellett a közigazgatási jog, a büntetőjog és a társadalombiztosítási jog hathatós közreműködését is igénylik. A gyermekvédelmi gondoskodás pl. olyan szerteágazó intézményrendszerré vált, amely messze túllépi a hagyományos családjog kereteit és nemcsak az állami szervekre, hanem valamennyi, a gyermekek érdekei ügyében tenni akaró szervezetre feladatokat ró.

A magyar családjog hazánknak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával kibővült: megjelentek olyan - ma még elsősorban eljárásjogi - nemzetközi normák, amelyeket a magyar jogalkalmazónak a jogviták elbírálásánál kötelezően figyelembe kell vennie, akár a hazai joggal szemben is. Nemzetközi elvárásokat közvetítenek azok a nemzetközi egyezmények és az európai bírósági valamint emberi jogi bírósági gyakorlat is, amelyek formailag nem kötelezőek egy-egy konkrét ügy eldöntésében, de azok szellemét és iránymutatásait jogalkalmazóink nem mellőzhetik. Szembe kell néznünk továbbá azzal is, hogy a nemzetközi normák a jövőben egyre kevésbé korlátozódnak eljárásjogi kérdésekre és nemzetközi magánjogi (kollíziós) megoldásokra, hanem - egy nemzetközi folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szavaival - "felépülőben van az Unió családjoga", s ennek egyes "építési elemei" (pl. a házasság felbontásával, a házassági vagyonjogi szerződéssel, a tartási kötelezettséggel kapcsolatban) szakértői szinten (az ún. Zöld Könyvekben) már rendelkezésre állnak.

Kézikönyvünkben a fentiek szellemében kívánjuk kommentálni a családjog hatályos joganyagát, a bírói és gyámhivatali gyakorlatot, gondosan kiválogatva abból a maradandó elemeket, mellőzve azokat a döntéseket, amelyek a társadalmi változások következtében meghaladottá váltak, és megpróbálva választ adni az újonnan felmerülő jogalkalmazási problémákra. Nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy folyamatban van az új Polgári Törvénykönyv kodifikációja, amely - külön Könyv keretében - a családjog anyagát is magában foglalja és amelynek szakértői Javaslata éppen e kézirat nyomdába adásakor kerül társadalmi vitára. Tekintettel arra, hogy szerzőink többsége maga is aktív résztvevője volt - szakértői bizottságok tagjaként, normaszöveg készítőként, előkészítő tanulmány írójaként - a kodifikációs folyamatnak, a jelen kommentár kidolgozásakor szem előtt tartották a tervezett változásokat, ennek megfelelően szelektálják a gyakorlatot, és több helyen kitérnek a várható új rendelkezések tartalmának ismertetésére is. (Megkönnyítette helyzetüket, hogy a Családjogi Könyv újításainak túlnyomó része a meglévő gyakorlatot emeli törvényi szintre).

A jelen kézikönyv a korábbi, nagysikerű, 1995 és 2000 között három kiadást megélt családjogi kézikönyv mintájára készült. Több azonban mint "negyedik, átdolgozott kiadás", mert tartalmában és szerkezetében is jelentősen megújult. Tartalmi változás, hogy a jogszabályok magyarázata a legújabb gyakorlaton és jogirodalmi forrásokon alapul, egyes, az utóbbi években előtérbe került problémákat (pl. élettársi jogviszony, gyermek-szülő kapcsolattartása, a gyermek jogai származásával kapcsolatban, a házastársak üzleti jellegű vagyonának megosztása stb.) részletesebben tárgyal, és az új jogintézmények (pl. mediáció, távoltartás) magyarázatára is kitér. A családjog anyagának bővülése azonban szerkezetileg azzal a következménnyel járt, hogy mellőznünk kellett a műből a korábbi kézikönyvekben a Ptk.-ból átvett anyagrészeket (jogképesség, cselekvőképesség, gondnokság, hozzátartozók közötti egyes tipikus szerződések), amelyek ma már meghaladják egy családjogi kommentár kereteit. Terjedelmi okokból a legszükségesebbre szorítottuk az eljárásjogi rendelkezések ismertetését is. Nem hagytuk el, épp ellenkezőleg kibővítettük a magyar családjogot tárgyaló anyagrészt az élettársi kapcsolat Ptk.-beli szabályainak és az ahhoz kapcsolódó, egyre színesedő bírói gyakorlatnak a bemutatását illetően, mivel ezt a kapcsolatot a civilizált országok többségének jogrendszere családjogi jogviszonynak tekinti, és az az új Polgári Törvénykönyvben is a Családjogi Könyv önálló része lesz. A kiadvány tehát kommentárszerű felépítésben először a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényt, végrehajtási rendeleteit, a hozzájuk kapcsolódó (anyakönyvi, gyámügyi stb.) jogszabályokat, valamint annak magyarázatát (benne az irányadó joggyakorlatot) tartalmazza. Ezt követi - külön részben - az élettársakra vonatkozó magánjogi szabályozás (Ptk.) és gyakorlat ismertetése. Mindezekben teljes körű képet szándékozik adni a hatályos jogról, annak a 2000 óta bekövetkezett változásairól és - ahol indokolt - a jövő lehetséges útjairól.

A kézikönyv minden eddiginél szélesebb körű eligazítást nyújt a nemzetközi családjog egyre bővülő forrásairól, a kétoldalú és többoldalú nemzetközi egyezmények alkalmazásainak módjáról és gyakorlatáról, az Európai Unió és az Európa Tanács szerveinek jogalkotásáról és a nemzetközi családjogi viták elbírálásának és megoldásának lehetőségeiről. Ennek a résznek az újdonsága, hogy a nemzetközi családjog alapkérdéseinek és jogforrásainak áttekintését követően tematikusan csoportosítva tárgyalja a különböző nemzetközi dokumentumokat: a házassági jog, a szülői felügyelet, a nemzetközi elemet tartalmazó tartás, apaság és örökbefogadás kérdéseire vonatkozó joganyagot és gyakorlatot. A jogalkalmazók eligazodását az nemzetközi jogforrások "sűrűjében" táblázatok és összefoglalók segítik.