A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20773/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20698/2008/6., Debreceni Ítélőtábla Pf.20577/2008/4., *Kúria Pfv.20773/2009/5.*

***********

Pfv.III.20.773/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Kiss Miklós ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr.Balogh Tibor ügyvéd által képviselt I.r., II.r., a Bihariné dr.Kiss Katalin ügyvéd által képviselt III.r., IV.r., a dr.Kocsis Zoltán ügyvéd által képviselt V.r., VI.r., a dr.Balogh Tibor ügyvéd által képviselt VII.r., VIII.r., IX.r., a dr.Borsy János ügyvéd által képviselt X.r., XI.r., a XII.r., a dr.Balogh Tibor ügyvéd által képviselt XIII.r., XIV.r., XV.r., XVI.r., XVII.r., XVIII.r., XIX.r., és a Bihariné dr.Kiss Katalin ügyvéd által képviselt XX.r. alperesekkel szemben kártérítés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 6.P.20.698/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.577/2008/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I-II.r. felperesek által 22. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.20.698/2008/6. számú ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 50.000 (Ötvenezer) forint fellebbezési és 170.000 (Egyszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felperesek 1993. óta egyenlő arányban tulajdonosai a d-i ingatlannak, amelyen egy 105 m2 alapterületű földszintes, magastetős lakóház áll. Hátsó udvari kerítése és a garázs a P. utcára néz. A P. utca 6. szám alatti ingatlanon 2003-2004. évben 13 lakásból és garázsból álló épület létesült, amely az alperesek tulajdonában állt. A társasházzá alakítására a 2005. március 7-én kelt társasházi alapító okirattal került sor.

A felperesek a keresetükben 5.050.000 forint és ennek a 2003. június 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy ingatlanukban jelentős mértékű intimitáscsökkenés következett be az alperesek építkezése folytán és emiatt az ingatlanuk forgalmi értéke csökkent.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az I-II.r. felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 2.000.000 forintot, valamint ennek a 2004. augusztus 2-ától járó késedelmi kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a lefolytatott tanú és szakértői bizonyítás, valamint a helyszíni szemle alapján megállapította, hogy az intimitáscsökkenés a felperesek ingatlanának 2004. évi, 40.000.000 forint forgalmi értékét 5%-os mértékben csökkenti. A forgalmi értékcsökkenésben manifesztálódó kár pedig nem vonható a szükségszerű zavarás keretei közé, ezért az alperesek a Ptk. 100. §-a, 339. §-ának (1) bekezdése, 355. §-ának (4) bekezdése és a 344. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek a kár megtérítésére.

Az V-VI.r. és a XX.r. alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperesek keresetét valamennyi alperessel szemben elutasította, ennek megfelelően rendelkezve a perköltség viseléséről. A másodfokú ítélet indokolása szerint az V-VI.r. és XX.r. alperesek fellebbezése valamennyi pertársra kihat, mert az alperesek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaságot alkotnak. A másodfokú bíróság a Ptk. 100. §-ának alkalmazása körében utalt arra, hogy ezt a rendelkezést csak a Ptk. 2. §-ával, 4. §-ával és 5. §-ával összhangban lehet értelmezni. A zavarás szükségtelenségének kérdése ezért az ellentétes érdekek egybevetésével dönthető el. Bné Sz. M. igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint ugyan a zavarás négylakásos földszintes lakóház építésével elhárítható lett volna, azonban a másodfokú bíróság szerint tendenciaként már a többszintes beépítési mód érvényesül. Földszintes lakóház építése az alperesek részéről a tulajdonjog olyan önkéntes korlátozását jelentené, amely tőlük - a felperesek érdekeihez képest - nem elvárható. A felperesek 1993-ban az ingatlan megvásárlásakor számolhattak azzal, hogy a környék többszintes és többlakásos lakóházas övezetté válik. A környező építmények magasságából az következik, hogy az építésügyi hatóság a területen a többszintes, többlakásos, társasházi jellegű beépítést támogatja. Mindezek folytán az alperesek építkezésével kialakult helyzet nem esik a szükségtelen zavarás körébe, kártérítésre nem ad alapot. A másodfokú bíróság értékelte a felpereseknek azt a magatartását is, hogy a jelentős lombtalanítással éppen az intimitáscsökkenést növelték.