BH 2018.7.194 A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapuló apasági vélelem a jogi feltételek hiányára, illetve akarathibára hivatkozással megdönthető. Az apai elismerő nyilatkozatot tevő személy ilyen tartalmú hivatkozását akkor is vizsgálni kell, ha a vér szerinti apasága DNS-vizsgálattal gyakorlatilag bizonyított [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:107. § (2) bek. a)-b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és a II. rendű alperes 2007. nyár végén ismerkedtek meg az Egyesült Királyságban. A II. rendű alperes 2007 októberében visszatért Magyarországra. A felperes 2010 nyaráig Romániában végezte egyetemi tanulmányait. A felperes diplomájának átvétele után mindketten Londonba költöztek.

[2] A 2011. október 25-én kiállított jegyzőkönyvbe foglalt írásbeli nyilatkozatban foglaltak szerint a felperes a II. rendű alperestől várhatóan 2011. november 11-én születendő gyermeket - az I. rendű alperest - teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el. A jegyzőkönyv rögzíti, hogy a fogamzás vélelmezett időpontja: 2011. február 4. után, amelyet az egészségügyi intézmény orvosa által 2011. április 5. napján kiállított szakorvosi bizonyítvány igazolt. A jegyzőkönyv tartalmazza a II. rendű alperes hozzájáruló nyilatkozatát, továbbá a gyermek családi nevére vonatkozó nyilatkozatokat. A jegyzőkönyvet az anyakönyvvezető, a felperes és a II. rendű alperes, továbbá az eljárásban közreműködő tolmács aláírta.

[3] Az I. rendű alperes 2011. november 11-én született, fogamzási ideje 2011. január 16. és 2011. május 14. napja között volt.

[4] A bíróság jogerős ítélettel kötelezte a felperest a kiskorú I. rendű alperes javára tartásdíj megfizetésére és elrendelte a tartásdíj határon átnyúló végrehajtását.

[5] A perben kirendelt szakértő az elvégzett DNS-vizsgálat alapján megállapította, hogy az I. rendű alperes tekintetében a felperes apasága nem kizárt, apaságának valószínűsége 99,9999%, gyakorlatilag bizonyított.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperes keresetében az apaság vélelmét a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:107. § (1) bekezdésére hivatkozással megtámadta. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: a kiskorú I. rendű alperesnek nem ő a biológiai apja, és rendelkezzen az apai státusz anyakönyvi bejegyzésének törléséről.

[7] Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a kiskorú I. rendű alperes nem tőle származik, a II. rendű alperessel 2010 decemberében volt az utolsó nemi kapcsolata. A végrehajtási eljárás megindítása után, az erről szóló értesítéshez csatolt, a 2012. január 11. napján kiállított születési anyakönyvi kivonatból szerzett tudomást a gyermek születési anyakönyvi kivonata szerinti apakénti bejegyzéséről és a tartásdíjra kötelezéséről. A magyar anyakönyvi hatóságoktól beszerezte a II. rendű alperes születési anyakönyvezésének alapjául szolgáló 2011. október 25-i keltezésű apasági elismerő nyilatkozatot. A keltezés időpontjában az Egyesült Királyságban a munkahelyén dolgozott, ezért 2011. október 25-én nem írhatta alá a nyilatkozatot. Ha ez azonos azzal a magyar nyelvű okirattal, amelyet a II. rendű alperes hozzátartozói 2011 decemberében aláírattak vele, akkor az elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés hatására írta alá a II. rendű alperes nagyszülei és nagybátyja házában. Nem tájékoztatták arról, hogy az okirat aláírásával az I. rendű alperest a magáénak ismerné el. A magyarul megszövegezett okirat tartalmáról azt a félrevezető tájékoztatást kapta, hogy az a gyermek gondozásának elősegítését szolgálja és jogi képviselete, továbbá a tolmács közreműködése nem volt biztosított.

[8] A felperes az indítványára beszerzett DNS-vizsgálat alapján készült szakvélemény tartalmát nem vitatta, a kereset teljesítését a Ptk. 4:107. § (2) bekezdés b) pontja alapján kérte arra hivatkozással, hogy az apai elismerő nyilatkozat megtételekor tévedésben volt, megtévesztették, a csatolt bankszámlakivonatokkal igazoltan ebben az időszakban nem tartózkodott Magyarországon.

[9] Az I. rendű alperes ügygondnoka és a II. rendű alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Állították, hogy a kiskorú I. rendű alperes vélelmezett fogamzási idejében a II. rendű alperesnek kizárólag a felperessel volt nemi kapcsolata. A DNS-vizsgálat alapján készült szakvélemény szerint a felperes apasága az I. rendű alperes tekintetében gyakorlatilag bizonyított.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a Ptk. 4:107. § (1) bekezdésére alapította és azzal indokolta, hogy a II. rendű alperesnek - előadása szerint - az I. rendű alperes vélelmezett fogamzási ideje alatt a felperessel nemi kapcsolata volt. Állítását alátámasztotta a DNS-vizsgálat alapján készült szakvélemény, amely az I. rendű alperes tekintetében a felperes apaságát egyértelműen megállapította. Az elsőfokú bíróság ezért nem vizsgálta a 2011. október 25-i apai elismerő nyilatkozat megtételének a jogvita elbírálása szempontjából nem jelentős körülményeit.

[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a Ptk. 4:107. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapuló apasági vélelem azon az alapon is megtámadható, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tették meg. Ugyanakkor a perbeli esetben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes indítványára elrendelt szakértői bizonyítás eredményeként, az elvégzett DNS-vizsgálat alapján kétséget kizáróan bebizonyosodott a kiskorú I. rendű alperesnek a felperestől való származása. Ilyen körülmények mellett a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen volt a további bizonyítás lefolytatása.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:117. § (2) bekezdés a) és b) pontját, továbbá az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (2) bekezdését jelölte meg.

[13] Az I. rendű alperes ügygondnoka felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben helyes jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[14] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

[16] A régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, de ezeket a (2) bekezdés szerint nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint köteles figyelembe venni. A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott és relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia, a kereset tárgya ugyanis nem azonos az abban megjelölt jogcímmel. A bíróság nem a fél által megjelölt konkrét jogcímhez, hanem a fél által érvényesíteni kívánt joghoz van kötve, amit a jogszabályoknak megfelelően minősíthet az előadott tények és a perben feltárt adatok alapján. A régi Pp. 213. § (1) bekezdése értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Az ítélet teljességének követelménye érvényesül akkor is, ha a felperes többféle alapon terjesztett elő keresetet, ezért a bíróságnak a keresetet valamennyi jogalap szempontjából kell vizsgálnia és érdemben eldöntenie.