A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22053/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 355. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Kapcsolódó határozatok:

Mohácsi Járásbíróság P.20332/2007/76., Pécsi Törvényszék Pf.21209/2009/4., *Kúria Pfv.22053/2010/5.* (BH 2012.6.151)

***********

Pfv.III.22.053/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Martin Zoltán ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr.Varga-Pál József ügyvéd által képviselt Kft. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Mohácsi Városi Bíróságnál 2.P.20.332/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.21.209/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 86. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. évi szeptember hó 14. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperesnek a fia, a II.r. felperesnek a testvére, B.A. 2001. december 12-én, 22 éves korában az alperes Kft. telepén, ahol alkalmi munkát végzett, a kazánhelyiségben szénmonoxid-mérgezés következtében meghalt. B.A. szülei - a per I.r. felpereseként az édesapja, a per II.r. felpereseként az édesanyja - a hozzátartozójuk halála folytán saját jogon érvényesítették az alperessel szemben a vagyoni és nem vagyoni káraikat. A per II.r. felperese, B.A. édesanyja a jogerős ítélet meghozatala után meghalt. Törvényes örököse B.K., aki a perbe az édesanyjának jogutódaként belépett és a jogelődje által érvényesített kártérítésre tartott igényt.

A felperesek 834.178 forintban megjelölt vagyoni kárukból 750.760 forintra tartottak igényt, mert nem vitatták azt, hogy B.A. a káresemény bekövetkezésében maga is közrehatott, és ennek a mértékét 10%-ban határozták meg. A nem vagyoni kárigényüket pedig személyenként 1.800.000 forintban jelölték meg és megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Azt állították, hogy ha az alperes kft. megfelelően üzemelteti a kazánhelyiségben levő berendezéseket, akkor a szénmonoxid tartalmú füstgáz nem kerülhetett volna a helyiség levegőjébe és a gyermekük halála nem következett volna be. A keresetet a Ptk. 345. §-ára és a 339. §-ának (1) bekezdésére alapították.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A veszélyes üzemi felelősségre (Ptk. 345. §) alapított keresetet elévülés miatt kérte elutasítani, a kártérítés általános szabályára [Ptk. 339. § (1) bekezdés] alapított kereset esetében pedig arra hivatkozott, hogy a baleset kizárólag a károsult felróható magatartására vezethető vissza. A munka befejezésével ugyanis nem tartózkodhatott volna a telepen, a kazánházba amúgy is tilos volt belépnie, azt éjszakai tartózkodásra, alvásra nem használhatta volna, így B.A. maga okozta a kárát, így az reá nem hárítható át.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az egyetemlegesen jogosult felperesek részére 417.089 forint vagyoni kártérítés és kamatai, valamint személyenként 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Ptk. 345. §-ára alapított kárigényt elévülés miatt elutasította, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapított kárigény körében pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok, így a tanúvallomások és a szakmai vélemények alapján azt állapította meg, hogy a kazánházban működő berendezések valamelyikéből halálos mérgezést okozó szénmonoxid áramlott a helyiségbe és ez okozta B.A. halálát. Az alperest ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli, de mert a kár bekövetkezésében B.A. maga is közrehatott, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztásnak van helye. B.A. ugyanis tudta, hogy a kazánhelyiségbe pihenés céljára nem mehet be, figyelmen kívül hagyta a belépést tiltó matrica figyelmeztetését, és azt is, hogy az ügyvezető előző napon utasította, hogy az éjszakai munka befejeztével hagyja el a telepet. Lehetősége lett volna a hússzállító gépkocsikkal hazamenni, de nem ezt tette, hanem tiltott helyen töltötte az éjszakát. A közrehatását értékelve az elsőfokú bíróság 50%-os kármegosztást alkalmazott, és a hozzátartozó felperesek esetében a vagyoni kártérítés mértékét ennek megfelelően állapította meg, míg a nem vagyoni kártérítés összegénél ezt a közrehatást kárcsökkentőként értékelte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek a kereset teljesítése, az alperes pedig a kereset elutasítása iránt fellebbezett.

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperest a kereset szerint 750.760 forint vagyoni kártérítés és kamatai, míg a felperesek részére személyenként 1.800.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az alperes kártérítési felelőssége körében helyes, mert B.A. halálát előidéző szénmonoxid-mérgezés és a felperesek kára között az okozati összefüggés fennáll. Az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát. Ha a kazánhelyiségben levő berendezéseket szabályszerűen üzemelteti, a halál, és így a felperesek kára nem következett volna be. B.A. tiltás ellenére aludt a kazánhelyiségben, de azzal nem kellett számolnia, hogy meg is halhat. A közrehatása 10%-os mértékű, az elsőfokú bíróság által megállapított 50% azonban téves. Mivel a felperesek eleve 10%-os közrehatás figyelembevételével terjesztették elő a keresetet az általuk követelt kártérítési összeg helyes.