A Szegedi Ítélőtábla Pf.20555/2016/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 244. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.555/2016/3.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kovács László ügyvéd és a Bagdi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bagdi László ügyvéd.) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében - melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Gyulai Törvényszék 2016. március 3. napján kelt 12.P.20.597/2015/11. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és mellőzi a közjegyzői eljárási díjra vonatkozó rendelkezését.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 40.000,- (Negyvenezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az 1959-ben született felperesnek 2013. év végén visszeres panaszai jelentkeztek, majd 2014. február 20-án bal lábában kifejezett fájdalmat érzett, amely másnapra fokozódott. Az elvégzett ultrahangvizsgálat eredményeként trombózis gyanúja merült fel, ezért mentővel az alperesi kórházba szállították február 21-én, ahol három napig állt kezelés alatt.

A diagnózis szerint a felperes varico-phlebitis megbetegedésben szenvedett, amely bal lábán műtéti beavatkozást igényelt. A műtétre való felkészítés és a betegtájékoztatás megfelelően megtörtént, a felperes hozzájárult ahhoz, hogy bal lábát műtéti úton ellássák.

A beavatkozásra a felvételt követő napon került sor. Azt megelőzően a beteg lábát leborotválták, majd a műtőben a felperest hasra fektették és epidurális érzéstelenítésben részesült, ennek következtében a végtag érzékelése megszűnt. A műtét után a kórteremben betegtársa észlelte, hogy a felperes jobb lába van bekötve, melyről haladéktalanul értesítették a nővért, majd a beavatkozást végző orvost. Megállapították, hogy a beavatkozást nem a beteg lábon végezték el, ezért nyomban megműtötték a bal lábát is. Másnap a felperes lábra tudott állni, de mindkét lába nagyon fájt, 3 hétig táppénzes állományban volt, majd munkahelyén csak megkülönböztetett kímélet mellett tudta munkakörét ellátni. A műtétet követő fél évig nem tudott segítséget nyújtani házastársának a ház körüli jószágtartással kapcsolatos feladatokban. Jobb lábán a műtéti heg jelenleg is látható és mai napig érzékeny mindkét lába.

A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy kezelése során az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő jogát, egyben - emiatt - 500.000,- Ft nem vagyoni kár megtérítését is igényelte. Érvelése szerint a jobb lábán szükségtelenül elvégzett műtéttel sérültek személyiségi jogai és nem vagyoni jellegű hátrány érte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét, azt azonban nem tette vitássá, hogy a felperes jobb lábát tévedésből műtötték meg. Állította ugyanakkor, hogy a téves beavatkozással a felperest kár nem érte.

Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes a kifogásolt beavatkozással hátrányt nem szenvedett, a gyógytartam emiatt nem hosszabbodott meg.