EH 2000.237 A választottbíráskodásról szóló törvény nem rendelkezik arról, hogy a bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását milyen körülmények megvalósulása estén függesztheti fel, csupán a választottbírósági ítélet végrehajtása felfüggesztésének lehetőségét mondja ki. A választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál ezért a bírósági végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [1994. évi LXXI. tv. 56.§ (1) bek., 58. §, 1994. évi LIII. tv. 48. §].
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság 1999. május 27-én kelt ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy 15 nap alatt fizessen meg a jelen per alperesének 3 766 482 Ft-ot, s ennek 1997. november 15-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, továbbá 57 548 929 Ft-ot és annak 1999. május 27-től számított évi 20%-os kamatát. A jelen per alperesének ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a választottbírósági ítélet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben, 1999. július 8-án kelt végzésében, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítéletének végrehajtását felfüggesztette. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a támadott választottbírósági ítélet érvénytelenségének megállapítását az 1994. évi LXXI. törvény 55. §-a (2) bekezdésének b) és 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kérte. Egyben kérte a választottbírósági ítélet végrehajtásának ideiglenes intézkedéssel történő felfüggesztését. Az elsőfokú bíróság az 1994. évi LXXI. törvény 56. §-ának (1) bekezdéseire hivatkozva a megtámadott ítélet végrehajtását felfüggesztette.
Az elsőfokú végzéssel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és az ítélet végrehajtása felfüggesztésének mellőzését kérte. Előadta, hogy a választottbíróság ítéletében a felperest marasztalta. A megindult végrehajtási eljárásban az alperes megkezdte az ítéletben megállapított tőke, annak kamatai valamint a perköltségek beszedését akként, hogy a felperesnek a D. Banknál vezetett számlájára inkasszót nyújtott be. Majd - tekintettel arra, hogy a felperes időközben másik bankot bízott meg pénzügyei bonyolításával - a C. Rt.-hez is benyújtotta az inkasszót. Fellebbezésében hivatkozott a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 48. §-ának b) pontjára azzal, hogy eszerint a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére - szükség esetén a felek meghallgatása után - kivételesen felfüggesztheti a végrehajtást, ha ezt az ügy körülményei nyomatékosan indokolják. Az alperes álláspontja szerint a hivatkozott törvényi feltételek jelen esetben nem állnak fenn. Ezért a végrehajtási eljárás felfüggesztése indokolatlan.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperes az érvényteleníteni kívánt ítélet végrehajtásának felfüggesztését közvetlenül fenyegető kár elhárítása, illetve a felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében kérte, tekintettel arra, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. Hivatkozott arra, hogy a felperesnél - egy nagy külföldi cég magyarországi leányvállalatánál - a választottbírósági ítélet olyan pénzügyi helyzetet teremtett, amely az ítélet végrehajtását megakadályozza.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbtv.) 56. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a válasz-tottbírósági ítélet végrehajtását felfüggesztheti. A hivatkozott jogszabályhely a választottbírósági ítélet végrehajtása felfüggesztésénél irányadó szempontokat, a megkívánt feltételeket nem határozza meg. A Vbtv. 58. §-a akként rendelkezik, hogy a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadók. Ezért - a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megítélése szerint a válasz-tottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (Vht.) végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni A Vht. 48. §-ának b) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság az adós kérelmére - szükség esetén a felek meghallgatása után - kivételesen felfüggesztheti a végrehajtást, ha ezt az ügy körülményei nyomatékosan indokolják.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint jelen ügyben a felperes oldalán nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését nyomatékosan indokolnák. Őnmagában a nehéz pénzügyi helyzete nem minősül ilyen kivételes méltánylást érdemlő körülménynek. Ugyanez a körülmény - a nehéz pénzügyí helyzet - az alperesnél is fennáll elsősorban amiatt, mert a jogerős választottbírósági ítélet ellenére már huzamos idő óta nem jut hozzá a követeléséhez.
A fent kifej tettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozatlan végzését, a Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, fellebbezett részében megváltoztatta és a bírósági úton megtámadott válasz-tottbíróságí ítélet végrehajtásának felfüggesztését mellőzte. (Legf. Bír. Gf. VI. 32. 711/1999.sz.)