A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40482/2014/3. számú határozata lízingdíj megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §] Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.482/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... felperesnek, a Dr. ... Ügyvédi Iroda által képviselt ...II. rendű alperes ellen lízingszerződésből eredő követelés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. május 6. napján kelt 32.G.41.994/2012/33. számú részítélete ellen az alperes által 34. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja;

kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 934.500 (Kilencszázharmincnégyzezer-ötszáz) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a 2010. június 9-én előterjesztett keresetében előadta, hogy a ... Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság korábbi I. rendű alperessel 2008. november 18-án euró alapú nyílt végű pénzügyi lízingszerződést kötött .... számon ... típusú tehergépjárműre, valamint .... számon ... típusú nyerges hűtőfélpótkocsira; a lízingbevevő I. rendű alperes fizetési kötelezettségeinek teljesítéséért a II. rendű alperes készfizető kezességet vállalt. A lízingszerződésekből eredő lízingdíj fizetési kötelezettség elmulasztása miatt a lízingszerződéseket 2009. június 2-án azonnali hatállyal felmondta és a birtokba vett lízingtárgyakat értékesítette; a tehergépkocsi eladásából 2009. december 4-én 2.088.000 forint, a félpótkocsi eladásából 2009. október 28-án 3.600.000 forint vételár folyt be. A lízingtárgyak értékesítéséből befolyt vételár összegével csökkentette a lízingbevevői tartozást, ennek megfelelő elszámolást készített, felszólítva alpereseket tartozásuk megfizetésére, mely nem vezetett eredményre.

Felperes egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket a .... számú lízingszerződés alapján 7.828.873 forint, valamint annak 2009. december 11-től járó késedelmi kamata, továbbá 766.317 forint lejárt késedelmi kamattartozás megfizetésére, a .... számú lízingszerződésből eredően 3.958.185 forintra és annak 2009. december 11-től járó késedelmi kamatára, valamint 522.824 forint lejárt késedelmi kamattartozásra támasztott igényt az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 277. § (1) bekezdése, 298. § a) pontja és 274. § (2) bekezdése alapján.

A 2010. július 20. napjától felszámolás alá került I. rendű alperes egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatását követően jogutód nélkül megszűnt, a cégnyilvántartásból törlésre került, ezért vonatkozásában az elsőfokú bíróság 32.G.41.994/2012/25. számú végzésével az eljárás 2012. október 9. napján bekövetkezett félbeszakadását állapította meg.

II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy felperes a visszavett lízingtárgyakat az értékesítés időpontja szerinti piaci árnál lényegesen alacsonyabb vételáron értékesítette, amennyiben a tehergépkocsi esetében 9.775.000 forintos, a félpótkocsi vonatkozásában 7.500.000 forintos vételárat realizált volna, úgy a befolyt összegből a lízingszerződésekből még fennálló követelését teljes egészében kielégíthette volna. Álláspontja szerint a lízingtárgyak tényleges piaci értékének megfelelő eladási árán alapuló elszámolás mellett a lízingszerződésekből eredően a felperesnek nincs olyan kielégítetlen követelése, melyet a perben vele szemben alappal érvényesíthetne.

II. rendű alperes állítása szerint a lízingszerződés általános szerződési feltételeinek 63. pontja tisztességtelen, mert sem a lízingbevevőnek, sem a készfizető kezesnek nem volt ráhatása a lízingtárgyak értékesítésére, azok vételára kialakítására, erre alapítottan a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmisségi kifogást terjesztett elő. Sérelmezte továbbá, hogy a lízingtárgyak eladási árát befolyásoló értéknövelő beruházások elszámolására sem került sor.

Az elsőfokú bíróság 2014. május 6. napján kelt 32.G.41.994/2012/33. számú részítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.828.873 forintot, ezen összeg után 2009. december 11-től a kifizetés napjáig járó évi 15 %-os késedelmi kamatot, 743.483 forintot, 3.658.185 forintot és ezen összeg után 2009. december 11-től a kifizetés napjáig járó évi 15 %-os késedelmi kamatot, továbbá 450.257 forintot, valamint 1.315.540 forint perköltséget, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Kötelezte felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 8.900 forint feljegyzett szakértői díjat, megállapította, hogy 80.940 forint szakértői díjat az állam visel.

A részítélet indokolásában rögzítette, hogy a II. rendű alperes a felperes és az I. rendű alperes között létrejött nyílt végű pénzügyi lízingszerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséért a Ptk. 274. § (2) bekezdés a) pontja szerinti készfizető kezességet vállalt. Elsődlegesen II. rendű alperes Ptk. 209/A. § (2) bekezdésére alapított védekezését, a tisztességtelen szerződési feltételre hivatkozás megalapozottságát vizsgálta; a lefolytatott tanúbizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy a II. rendű alperes mint az I. rendű alperes megbízottja járt el a szerződéses feltételek megtárgyalása során, tisztázták azokat a feltételeket, amelyekre a megszűnés körében történő elszámolásnál figyelemmel kellett lenniük. Álláspontja szerint a vitatott 63. pont nem tisztességtelen, a létrejött atipikus szerződés finanszírozási célt szolgált, azt, hogy a futamidő elteltét követően, szerződésszerű teljesítés esetén a tulajdonjog a lízingbevevőre átszálljon. A szerződésszegésre alapított felmondás folytán az elszámolás akként alakult, hogy a lízingbevevő a lízingtárgyakat köteles volt haladéktalanul visszaszolgáltatni, a lízingbeadó pedig jogosult volt azokat a 63. pont szerint értékesíteni. Tekintve, hogy a befolyt vételárat a felperes köteles volt a lízingbevevői tartozásba beszámítani, az értékesíti jog kikötése nem tisztességtelen, ezen feltétel a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit nem alperesek hátrányára állapította meg. A szerződések megszűnésére tekintettel a lízingtárgyak tulajdonjoga változatlanul a felperest illeti meg, aki jogosult volt azok felett rendelkezni, alpereseket tulajdonjogot korlátozó jog nem illette meg.

Ugyanakkor felperest a Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 339. §, illetőleg 340. § (1) bekezdése értelmében kárenyhítési kötelezettség terhelte, ezért az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a lízingtárgyakat reális forgalmi értéken, a piacon elérhető legmagasabb áron értékesítette-e, ennek figyelembevételével elszámolásai helytállók-e, továbbá II. rendű alperes bizonyítási terhe mellett vizsgálta értéknövelő beruházásaira hivatkozása megalapozottságát.