BH 2023.10.246 I. Önmagában annak tagadása, hogy fennállnának a felperes keresete anyagi jogi feltételei, az ellenkérelem klasszikus tartalmát, a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó cáfolatot, azaz a kereset jogalapja körében vizsgálandó törvényi tényállási elemek fennálltának vitatását jeleníti meg. Az ilyen ellenkérelmi tartalom nem a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja, hanem ugyanezen jogszabályhely bb) alpontja körében értelmezhető.

II. A felperesnek keresetlevelében az érvényesíteni kívánt jogot kell megjelölnie a jogalap és az azt megalapozó tények feltüntetésével. Kártérítés iránti perben a Pp. alkalmazásában érvényesülő "jogcímhez kötöttség" a kártérítés iránti anyagi jog érvényesítéséhez való kötöttséget jelenti, ami nem azonos az anyagi jogi kárfogalomnak a Ptk. 6:522. § (2) bekezdése a), b) és c) pontjaiban a kártérítési kötelezettség terjedelme körében meghatározott kárösszetevőkhöz (kárfajtákhoz) való kötöttséggel [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 1., 16. pont, 170. § (2) bek. b)-c) pont, 199. § (2) bek. b) pont ba)-bb) alpont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:522. § (2) bek. a)-c) pont, 6:522. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint gázigénylő és az É-D. F. Zrt. mint földgázelosztó 2015. június 15-én elosztói csatlakozási és fejlesztési szerződést kötött, amely alapján a felhasználási hely vásárolt kapacitása 2 000 m3/h, az éves prognosztizált földgáz mennyisége 2 500 000 m3/év volt. A felperes 133 038 324 forint fejlesztési díjat volt köteles fizetni, amelynek visszatérítését vállalta a földgázelosztó arra az esetre, ha a szerződés szerinti vásárolt kapacitás, valamint az éves prognosztizált felhasználás a csatlakozási pont rendelkezésre állását követően két egymás utáni teljes gázévben lekötésre, illetve átvételre kerül.

[2] A felperes mint felhasználó és az alperes mint kereskedő 2016. szeptember 5-én földgáz adásvételi szerződést kötöttek a 2016. október 1. és 2017. szeptember 30. közötti időszakra, majd 2017. augusztus 23-án ismét földgáz adásvételi szerződés kötöttek a 2017 októberétől 2018 szeptemberéig terjedő időszakra. A szerződések 3. pontja szerint az alperes köteles volt a felhasználási helyen a gázelosztóval kötött kapacitáslekötési szerződésben megszabott teljesítménnyel és a szerződésben meghatározott földgáz mennyiséggel rendelkezésre állni.

[3] A szerződések mellékletét képezte az alperes üzletszabályzata (ÜSZ), amelynek 5. számú melléklete (ÁSZF) 6.5. pontja szerint: "A felek kötelesek kártérítést nyújtani egymásnak a Ptk. általános szabályai szerint. A felek kártérítési felelőssége felróhatóság esetén (elsősorban szerződésszegéskor) áll fenn, azaz mentesülnek a felelősség alól, ha bizonyítják, hogy a késedelem elkerülése, illetve a hibátlan teljesítés érdekében úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a másik fél a kár elhárítására, illetőleg csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." Az ÁSZF 6.5. pontja (2) bekezdésének második mondata szerint a felek megállapodnak abban, hogy kölcsönösen kizárják a kártérítési kötelezettség körében az elmaradt haszon jogcímén érvényesíthető követeléseket, amennyiben ezt jogszabályok lehetővé teszik.

[4] Az É-D. Zrt. jogutódja 2019. február 6-án arról tájékoztatta a felperest, hogy nem teljesültek maradéktalanul a csatlakozási szerződésben foglalt, a kapacitás lekötésre vonatkozó feltételek, ezért a fejlesztési díj visszatérítésére a társaság nem köteles. A tájékoztatás szerint a 2016/2017. gázévben 2 000 m3/h, míg a 2017/2018. gázévben csak 1 397 m3/h kapacitás lett lekötve.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében kártérítés címén az alperes 133 038 324 forint és annak 2019. február 6-tól a kifizetésig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:155. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére kötelezését kérte. Keresete jogi alapjaként a Ptk. 6:519. § (1) bekezdését, a 6:522. §-át, 6:532. §-át és a 6:155. § (1) bekezdését jelölte meg. Igénye ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes nem kötötte le a 2017 augusztusában kelt földgáz adásvételi szerződés (a továbbiakban: 2017-es szerződés) 1. számú mellékletében meghatározott 2 000 m3/h kapacitás mennyiséget a földgázelosztónál, így nem teljesült az É-D. Zrt.-vel kötött csatlakozási szerződésben vállalt mennyiségi feltétel, ami miatt nem térítették vissza számára a 133 038 324 forint fejlesztési díjat. Állítása szerint a fejlesztési díjjal azonos összegű kár érte az alperes felróható magatartása miatt, amelyet elmaradt haszonként kívánt érvényesíteni. Hivatkozott az alperesi ÜSZ 5. számú mellékletének (ÁSZF) 6. pontjára, melynek értelmében szerződésszegés esetén is a deliktuális felelősség szabályai érvényesülnek. Vitatta, hogy az alperes károkozásából vagyoni előnye származott.

[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint nem volt tudomása a felperes és az É-D. Zrt. közötti csatlakozási szerződésről, így arról sem, hogy az éves 2.000 m3/h kapacitás lekötése a felperes számára milyen konkrét pénzbeli következményekkel jár. A 2017-es szerződésben nem is vállalt kötelezettséget arra, hogy ezt a kapacitást ténylegesen leköti, mivel a felperes a kapacitáslekötési jogát a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 72. § (8) bekezdése és a földgáz adásvételi szerződés 3. pontja alapján átengedte részére. Kötelezettsége az volt, hogy az általa ténylegesen lekötött kapacitással álljon rendelkezésre, ami az adott esetben 1.397 m3/h éves kapacitást jelentett. A felperes előző évi gázfelhasználási adatai nem indokolták a 2.000 m3/h lekötését, ezért kötött le a 2017/2018. gázévre kevesebbet, amelyre a Get. 72. § (8) bekezdése és a szerződés alapján joga és lehetősége volt. Ezzel 28 632 225 forint megtakarítást realizált a felperes javára a rendszerhasználati díj vonatkozásában, amely összeggel - a károkozó magatartás esetleges megállapítása esetén - mindenképpen csökkentendő a felperesi követelés a Ptk. 6:522. § (3) bekezdése alapján.

[7] Az alperes a megismételt eljárásban előadta, hogy a felek az ÁSZF 6.5. pontjának (2) bekezdésében kizárták a kártérítési kötelezettség köréből az elmaradt haszon címén érvényesíthető követeléseket, ezért nem áll fenn jogellenesség, melynek hiányában a kereset nem lehet alapos. Álláspontja szerint ezen hivatkozása a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jogi érvelése kiegészítéseként feltételhez nem kötött perfelvételi nyilatkozatnak minősül.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.

[9] Jogi indokolása szerint az alperes már az alapeljárásban előterjesztette a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontjának megfelelő és a Pp. 199. § (1) bekezdés [helyesen: (2) bekezdés] b) pont ba) alpontja szerinti anyagi jogi kifogását, amikor a Ptk. 6:519. §-ának felhívásával állította, hogy nem okozott jogellenesen kárt a felperesnek, illetőleg mentesül a felelősség alól, mivel magatartása nem volt felróható. Az ÁSZF 6.5. pontjának a kártérítést kizáró rendelkezése nem jogszabályi rendelkezés, így anyagi jogi kifogásnak sem minősül, ezért az arra való konkrét hivatkozás hiányának nincs jelentősége és nem jelentheti az érdemi döntés korlátját.