A Kúria Gfv.30029/2016/1. számú precedensképes határozata váltókövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Csőke Andrea, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

I. A váltókötelezettség érvényességét támadja meg a szerződéses akarat hiánya, ezért a tévedésbe ejtésnek azt az esetét, amikor az adós nem tudja, hogy váltót ír alá, bármely váltóbirtokossal szemben fel lehet hozni kifogásként.

II. Nem mentesíti a váltókötelezettség alól a váltó kiállítóját az, ha nem ismeri a váltó szabályait.

III. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás. Ezen eljárásban csak akkor lehet eredményesen támadni a bizonyítékok mérlegelését, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokból a jogerős ítélet szerinti megállapításra nem lehet jutni.

1952. III. Tv. 206. §, 1/1965. IM. rend. 17. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.029/2016/4.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr.Szabadkai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabadkai Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a Leszkoven Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Leszkoven László ügyvéd által képviselt I. rendű, és II. rendű alperes ellen váltón alapuló tartozás megfizetése iránt a Székesfehérvári Törvényszéken 32.P.21.321/2014. számon folyamatban volt perében a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.410/2015/3-II. számú jogerős ítélete ellen az I-II. rendű alperesek által 25. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja azzal, hogy az alperesek a nyugtázott váltó ellenében kötelezettek a fizetést teljesíteni.

A Kúria egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy az államnak felhívásra fizessenek meg 2.800.000 (kétmillió-nyolcszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes birtokában levő, az eljárás során bemutatott váltó szerint az I.r. alperes ügyvezetőjeként a II.r. alperes Székesfehérváron 2009. május 29-én 28.000.000 Ft összegre saját váltót állított ki, amelyben a perben nem álló J T részére vagy rendeletére az I. r. alperes 2012. január 30-ára vállalta az összeg megfizetését. A teljesítés helyeként a szám alatti ingatlan került feltüntetésre. A váltón az "óvás nélkül" szöveg is szerepel. A váltó előlapjának bal oldalán található nyilatkozat szerint a II.r. alperes természetes személyként a tartozás megfizetéséért készfizető kezességet vállalt.

A váltó egy váltónyomtatvány kitöltésével került kiállításra, amelynek a kitöltendő részeit (összeg betűvel és számmal, dátum, teljesítés helye, jogosult), illetve a készfizető kezességet vállaló nyilatkozatot J T írta rá a váltóra, a II.r. alperesnek - úgyis mint az I.r. alperes képviselőjének - csak az aláírása szerepel két helyen a váltó előlapján: váltókötelezettként - az I. r. alperes képviselőjeként - és saját személyében készfizető kezességet vállalóként.

A váltó hátlapján szerepel egy J T által aláírt forgatmány, amely szerint a váltót a felperesre forgatta 2012. január 21-én.

A felperes kérésére 2012. január 31-én egy közjegyző óvást vett fel, a váltó eredeti példányának bemutatásával. Az óvás szövege szerint a váltót 2012. január 31-én a teljesítés helyén, a szám alatti ingatlanon próbálták bemutatni teljesítésre. "A Korlátolt Felelősségű Társaság, annak képviselője valamint Készfizető Kezes a fizetés helyén nem volt jelen, így váltóbirtokos fizetésre felhívása eredménytelen volt."

A II.r. alperes 2012. március 26-án - már az elsőfokú eljárás tartama alatt - feljelentést tett magánokirat hamisítás vétsége miatt ismeretlen tettes ellen. Előadta, hogy nem volt semmilyen jogviszony alapján fizetési kötelezettsége J T felé 28.000.000 Ft összegben. Elmondta, hogy 2010. június 23-án a szám alatti ingatlan területén levő csarnokban J T - két társával együtt - fenyegető magatartással, akarathajlító pressziót gyakorolva rávette őt arra, hogy négy különböző okiratot aláírjon. A négy közül az egyik egy biankó nyomtatvány volt, amit pénztárbizonylatnak nézett. A papír nem volt kitöltve, azon név nem szerepelt, csak az aláírás helye volt kipontozva. Az irat nagy részét J T előle letakarta és felszólította nevének aláírására. Ezek után a II.r. alperes az üres nyomtatványt egy helyen aláírta. A feljelentésben előadta, hogy feltételezi, a pénztárbizonylatnak tűnő kitöltetlen dokumentum az az irat, melyen utóbb dátumokat, összeget és esedékességet, a teljesítés helyét, valamint váltókötelezettként az I.rendű alperes, váltókezesként a II.r. alperes személyét tüntették fel.

A nyomozás során az eredeti váltót a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézetének írásszakértője megvizsgálta és megállapította, hogy a váltó kitöltését képező kéz- és számjegyírások J T kezétől, a váltókötelezetti és a váltókezesi aláírások pedig a II.r. alperes kezétől származnak.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2012. február 15-én benyújtott és módosított keresetében az I.r. alperest mint váltókötelezettet, a II.r. alperest mint váltókezest egyetemlegesen kérte kötelezni 28.000.000 Ft váltón alapuló tartozás, továbbá ennek 2012. január 30-tól a kifizetésig járó évi 6 % mértékű késedelmi kamat, 0,003 váltódíj, valamint perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a váltót forgatmány útján megszerezte, a fizetési határidő lejártát követően azonban sem a váltókötelezett, sem a váltókezes nem tett eleget fizetési kötelezettségének. Keresetének jogalapjaként az 1/1965. (I.24.) IM rendelet (Vár.) 77.§ (1) bekezdésére és 78.§ (3) bekezdésére hivatkozott.

Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását.

Egyebek mellett előadták, hogy a váltón alapuló tartozás nem jött létre. Elismerték, hogy a papírt az I.r. alperes nevében a II.r. alperes aláírta, azonban az okirat az aláíráskor semmilyen módon nem volt kitöltve.

Előadták, hogy a felek között nem volt megállapodás a váltó tartalmára vonatkozóan, az I.r. alperes üres formanyomtatványt írt alá. Tagadták, hogy lett volna olyan alapjogviszony, amelyhez kapcsolódóan váltó nyújtása merült volna fel. Az I.r. alperes el akarta adni a tulajdonában álló szám alatti ingatlant, s a hirdetésre J T jelentkezett, mint az N Kft. ügyvezetője. Így ismerkedtek meg, s 2009. június 18-án értékesítették az ingatlant az N Kft. részére.

Az I.r. alperesnek nem volt szüksége kölcsönre abban az időben.

Hivatkoztak arra (Vár.17.§), hogy a felperes tudatosan az alperesek hátrányára cselekedett a váltó megszerzésével, hogy az alperesek korlátozva legyenek kifogásaik előterjesztésében. Utaltak arra, hogy a felperes J T-vel szemben (aki a váltó forgatója volt) nem érvényesített igényt, a vele szembeni megtérítési igényét hagyta elévülni. A J T és a felperes közötti forgatmány álforgatmány, mert közöttük nincs jogügylet, a forgatmány tehát ún. burkolt beszedési forgatmány.

Vitatták a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény megalapozottságát.

Az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a felperes részére 15 nap alatt fizessenek meg 28.000.000 Ft-ot, és ennek kamatát, a váltódíjat, perköltséget és illetéket.