A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21916/2012/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.916/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyar Attila István (címe) ügyvéd és dr. Zsolnay Klára (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. felperes neve, címe) I. rendű és (II.r. felperes neve, címe) II. rendű felpereseknek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. június 5. napján kelt 65.P.20.521/2011/25. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 26. sorszám alatt és az alperes részéről 27. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felpereseknek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 1.000.000-1.000.000 (Egymillió-egymillió) forintra és járulékaira felemeli.

A felperesek eljárási illetékfizetési kötelezettségét mellőzi, és megállapítja, hogy a le nem rótt 180.000 (Száznyolcvanezer) forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 15.000-15.000 (Tizenötezer-tizenötezer) forint összegű fellebbezési költséget.

Megállapítja, hogy a 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a ... napján velük szemben alkalmazott jogellenes, szükségtelen és aránytalan intézkedéseivel, így az előállításukkal, megbilincselésükkel, személyi átvizsgálásukkal, vetkőztetésükkel, a testük szemrevételezésével, az ezzel kapcsolatos személyes megalázással, a hosszú várakoztatással, az előállítás tartalmának meghosszabbításával, azzal, hogy az előállítás alatt nem kaptak enni, inni pedig csak négyórás szomjazást követően, hozzátartozóikat, védőjüket nem hívhatták fel, a szabad véleménynyilvánításhoz, az emberi méltósághoz, valamint az Alkotmányban biztosított védelemhez fűződő jogukat megsértette. Kérték továbbá az alperes kötelezését személyenként 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak a ... napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy önmagában az a körülmény, miszerint a rendőrhatóság intézkedés nyomán indult szabálysértési eljárás megszüntetésre került, nem alapozza meg az intézkedés jogszerűtlenségét. A perbeli időszakban az Sztv. 152/A. §-án (az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése) alapuló tényállás alkalmazásának a perbeli időszakban nem volt kialakult gyakorlata, a felperesek egy békés rendezvényt zavartak meg hangos véleménynyilvánításukkal. Az intézkedő rendőrök jogellenes magatartást nem valósítottak meg, így a kárfelelősségük nem áll fenn. A felperesek fogva tartása a nyolc órát nem érte el, a velük szemben alkalmazott intézkedések jogszerűnek minősülnek. Tagadta, hogy a felperesek élelmet igényeltek volna, illetőleg, hogy a hozzátartozóikkal, védőikkel kapcsolatot kívántak volna létesíteni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát, így a szabad véleménynyilvánításhoz, emberi méltósághoz, védelemhez való jogát azzal, hogy ...-én alkalmazottai jogellenesen elfogták, előállították, megbilincselték, majd levetkőztették és nem engedélyezték, hogy hozzátartozóikat, védőiket telefonon értesíthessék. Ezért kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek külön-külön 750.000-750.000 forint tőkét, s ezen összeg után ... napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki kamatot, valamint 60.000-60.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 45.000-45.000 forint eljárási illetéket, valamint megállapította, hogy a le nem rótt 90.000 forint eljárási illetéket az alperes helyett a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság a felperesek személyes meghallgatása, a szabálysértési iratanyag alapján megállapította, hogy az alperes alkalmazottai szabálysértés alapos gyanúja miatt intézkedtek a felperesekkel szemben. Ennek során őket, mint a békésen gyülekező tömeget kiabálásaikkal megzavaró személyeket kiemelve előállították annak érdekében, hogy a vélt szabálysértés további elkövetését megakadályozzák, adataikat rögzítsék. A szabálysértési eljárás megindításához szükséges nyilatkozat felvétele miatt került sor a felperesek előállítására. Önmagában a szabálysértési jogszabályhely téves értelmezése az alperes oldalán jogsértést nem valósít meg, ugyanakkor a szabálysértés alapos gyanújának észlelésekor a rendőrhatóságnak a szabálysértés elkövetésének megakadályozására további elkövetés abbahagyására alkalmas és az intézkedéssel elérni kívánt céllal arányos intézkedést kell foganatosítania. Ennek érdekében elegendő lett volna a felperesek helyszíni igazoltatása és a helyszínről való eltávolításuk. Ezen intézkedési kötelezettséget túllépve került sor arra, hogy az ellenállást nem tanúsító felpereseket indokolatlanul megbilincselték, fogdába szállították, hosszabb tartalmú őrizet után került sor a kihallgatásukra. Az őrizet során, illetve azt megelőzően embertelen körülmények között végezték el a felperesek testi átvizsgálását, őket emberi méltóságukban megalázva szükségtelen rendőri intézkedéseket foganatosítottak velük szemben.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. § (1)-(2) bekezdésében, a 16. § (1) bekezdésében, a 17. § (1) bekezdésében, valamint a 18. §-ában foglaltakra, a személyiségi jogsértést pedig a Ptk. 75. § és 76. § szabályaira utalással állapította meg. A bizonyítási kötelezettség körében a Pp. 164. § (1) és 206. §-ának szabályai alapján járt el. A nem vagyoni kártérítés körében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, a 340. §-a, a 355. § (1) és (4) bekezdése alapján határozott. Köztudomású tényként fogadta el, hogy egy törvényi kereteket túllépő megalázó rendőri bánásmód az érintett számára kellemetlen. Az intézkedések hatása néhány napig, hétig végigkísérte a felperesek életét, amely nagyobb mértékű, de nem milliós összegű kártérítéssel reparálható. A jogsértés tárgyi súlyát, a felpereseket ért kellemetlenségeket, a nem indokolható rendőri intézkedés foganatosítását, a hosszabb tartamú és nem indokoltan elhúzódó fogva tartást, a hozzátartozóktól, védőktől való elzártságot, mint pszichés tényezőket értékelte. Az étellel, itallal való ellátás nem megfelelő voltát külön nem állapította meg jogsértésként, ugyanakkor a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál ezen körülményt is figyelembe vette. Az elhelyezés méltatlan körülményeit a jelenlegi fogdai állapotokra figyelemmel nem értékelte az alperes hátrányára. Az alperes kárfelelősségét csökkentő tényezőként értékelte ugyanakkor az új jogszabály értelmezés adta nehézségeket, bizonytalanságokat, valamint azt, hogy "a rendőrhatóság alkalmazottai egy békés tömegbe békétlen szándékkal, hangos véleménynyilvánítással, az őket körülvevő tömeg nemtetszése ellenére további indulatokat szítva tevékenykedő felperesekkel szemben intézkedtek". Álláspontja szerint ez a tevékenység nem a véleménynyilvánítás elhalkítására, hanem későbbi atrocitások elkerülése érdekében mindenképpen rendőri intézkedést indokolt. Ezen felperesi közrehatást az alperes terhére értékelte. Kifejtette, hogy mindezzel nem azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a felperesek nem nyilváníthatnak szabadon véleményt, hanem azt, hogy az ő szabad véleménynyilvánításuk határa mások szabad véleménynyilvánításának határáig húzódik. Amennyiben egy békés tömeg békés együttlétét - ha nem is szabálysértési törvénybe ütköző módon - akadályozzák, akkor a további zavar elkerülése érdekében az alperesi hatóságnak közbe kell lépnie. Ezt az alperes nem arányos intézkedésekkel tette, ami a felperesek oldalán sérelmet okozott, azonban nem tekinthetett el attól, hogy minderre a felperesi magatartás eredményeként került sor, a felperesek mindazon megnyilvánulások ellenére is folytatták zavaró cselekményüket, hogy mások annak abbahagyására szólították fel őket.