A Kúria Bfv.1580/2014/4. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 424. §, 427. §] Bírók: Feleky István, Krecsik Eldoróda, Molnár Gábor Miklós

A határozat elvi tartalma:

A Kúria megállapította, hogy az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének alkalmazásával kiszabott büntetés mértéke az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyásával, a korábbi Btk. 85. §-ának (3) bekezdése szerinti büntetési tételkeretek között, és a korábbi Btk. 83. §-ának (2) és (3) bekezdése szerinti törvényi középmértékből kiindulva is indokolt.

***********

KÚRIA

Bfv.II.1580/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 25. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntető ügyben a Legfőbb Ügyészség által I. rendű terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 4.B.XXII.2331/2011/51. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 27.Bf.10.850/2013/15. számú ítéletét megváltoztatja,

a többszörös visszaeső I. rendű terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése mellőzésével, az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) és (3) bekezdésének, valamint a 97. § (1) bekezdésének alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a Budai Központi Kerületi Bíróság 4.B.XXII.2331/2011/51. számú ítéletének, valamint a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 27.Bf.10.850/2013/15. számú ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó rendelkezéseit nem érinti.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 10.160 (tízezer-százhatvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2013. június 18. napján meghozott és kihirdetett 4.B.XXII.2331/2011/51. számú ítéletében bűnösnek mondta ki I. rendű terheltet

- 3 rendbeli, egy esetben kísérleti szakban maradt rablás bűntettében, egy esetben mint felbujtót [1978. évi IV. törvény - továbbiakban: korábbi Btk. - 321. § (1) bekezdés],

- 2 rendbeli testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés)],

- folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének kísérletében, mint társtettest [korábbi Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (5) bekezdés b) pont],

- 7 rendbeli, 4 esetben folytatólagosan elkövetett, 2 esetben kísérleti szakban maradt lopás bűntettében, mint társtettest [korábbi Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és 6 esetben d) pont is, (4) bekezdés b/1. pont],

- 8 rendbeli, 1 esetben folytatólagosan elkövetett lopás vétségében, 4 esetben mint társtettest [korábbi Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c), d), e), és f) pont], és

- 3 rendbeli állatkínzás bűntettében, 2 esetben mint társtettest, 1 esetben mint bűnsegédet [korábbi Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés].

Ezért az I. rendű terheltet halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.

A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. rendű terhelt terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, az I. rendű terhelt és védője a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2014. január 30. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 27.Bf.10.850/2013/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta. A bűncselekmények jogszabályi megnevezését pontosította: a 10. tényállási pontban írt cselekményt lopás vétségének [korábbi Btk. 316. § (1), (2) bekezdés c) és d) pont] minősítette.

Az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe az első fokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig eltelt időt beszámítani rendelte.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az irányadó tényállás lényege szerint az I. rendű terhelt az alábbi bűncselekményeket követte el:

1./ Az I. rendű terhelt a II. rendű terhelttel 2010. május elején megjelent a Sz B tulajdonát képező, , utca szám alatti ingatlannál. A II. rendű terhelt az autó behajtó nyitott kapuján keresztül bement az ingatlan területére, és onnan kiadogatta az I. rendű terheltnek az udvaron lévő 20 méternyi, leszerelt állapotú vörösréz ereszcsatorna elemeket, amelyeket utóbb közösen értékesítettek. Az eltulajdonított dolog értéke 130.400 Ft, amely nem térült meg.

2./ Az I. rendű és II. rendű terhelt 2010. júliusában megjelent a lakatlan állapotú, R L tulajdonát képező, , utca szám alatti ingatlannál. Oda bementek, lefeszítettek 4 méter hosszúságú vörösréz ereszcsatornát, amit utóbb közösen eladtak. Az eltulajdonított dolog értéke 26.080 Ft, amely nem térült meg.

3./ Az I. rendű terhelt 2010. október 5. napján 1 óra 30 perc körül a kilincsre zárt ajtón keresztül besurrant Sz G-né , u. szám alatti lakásába. Itt magához vette a sértett Samsung típusú mobiltelefonját, Sz K Philips típusú DVD lejátszóját, Sz P ADIDAS hátizsákját, és pénztárcáját, benne 1000 Ft-tal és a sértett személyes irataival, bankkártyájával, Sz V hátizsákját, az abban lévő tanszerekkel. Az I. rendű terhelt cselekményét ez alatt a II. rendű terhelt figyeléssel biztosította. Az eltulajdonított dolgok értéke egyik sértett tekintetében sem haladta meg az 50.000 Ft-ot.