A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20186/2014/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.186/2014/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bass Ügyvédi Iroda (címe ; ügyintéző: dr. Bass László ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Sztanó Judit ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. május 23. napján kelt 65.P.23.669/2012/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy ... napján a ... képgalériájában (http://... elérhetőségen) felperes hozzájárulása nélkül közölte képmását tartalmazó fényképét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 8 napon belül kérjen elnézést a történtekért felperestől magánlevélben, továbbá 15 napon belül fizessen meg felperesnek 30.000 forint perköltséget, áfá-val növelten. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint illetéket.

Határozatának indokolásában a Ptk. 75. § (1) bekezdésében és a 80. §-ában írt szabályokat ismertette. Utalt a Kúria 1/2012. BKMPJE számú jogegységi határozatára, amely egységesítette azt a korábbi bírósági gyakorlatot, miszerint a nyilvános területen intézkedő rendőr közszereplőnek nem tekinthető, intézkedési kötelezettsége nem alapozza meg az őt intézkedése során ábrázoló képfelvétel hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatalát.

A perben nem nyert bizonyítást az, hogy az adott helyszínen parancsnokként jelenlévő felperes hozzájárulását adta volna a képmását tartalmazó felvétel elkészítéséhez. Megállapította, hogy a felperes objektív felismerhetőségének kritériumát nem zárja ki az, hogy napszemüveget viselt, ennek ténye nem helyettesíti az alperes képmás kitakarási kötelezettségét.

A kereseti kérelemhez igazodva a felperes hozzájárulása nélkül történő képközlés vonatkozásában került sor a jogsértés megállapítására, valamint az objektív szankciók alkalmazására.

A perköltségviselés tárgyában a Pp. 78. §-a alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú határozat megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Előadta, hogy a képmáshoz fűződő személyiségi jog érvényesítésének feltétele a képfelvétel egyedi jellege és a jogérvényesítő személy felismerhetősége. A per tárgyává tett felvételen a felperes félig takarásban, rendőri sapkában és napszemüvegben látható. Az ítélet indokolásával szemben a képmással való visszaélés esetén a kép egyedi jellege, illetve a felismerhetőség, mint a jogellenesség feltételei olyan szubjektív kategóriák, melyet mindig konkrétan kell megvizsgálnia a bíróságnak az adott felvételre vonatkozóan. A személy azonosítására alkalmatlan képfelvétellel személyiségi jogsértést elkövetni nem lehet. A hazai sajtógyakorlatban elterjedt és elfogadott képmás kitakarási módszer az arc egy részének, a szemeknek a kikockázása, melynek eredményeként az érintett személyek felismerhetetlenné válnak a széles nyilvánosság számára, funkcióját tekintve ettől nem különbözik az, hogy a perbeli esetben a felperes arcának jellegzetes részét napszemüveg takarja el.

Fellebbezési álláspontja szerint - a fentiekből következően - jogsértést nem követett el.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

Megítélése szerint az alperesnek a bizonyítékok mérlegelését támadó fellebbezési kérelme nem alapos. Az alperes téved a tekintetben, hogy a képmáshoz fűződő jogok megsértése esetén az érintett felismerhetősége szubjektív kategória lenne. A vonatkozó bírói gyakorlat az érintett személy felismerhetőségét egyértelműen objektív kategóriaként kezeli, azt vizsgálja, hogy az adott képen szereplő személy objektív szempontok alapján felismerhető-e vagy sem.

A perbeli esetben a fényképfelvétel fókuszában szerepel, felismerhetősége nem zárható ki. Vitatta azon alperesi okfejtést, miszerint a napszemüveg azonos funkciót tölt be a filmtechnikai úton történő kikockázással. Az adott felvételről személye más testi jegyek alapján egyértelműen felismerhető, a napszemüveg, mint ruhadarab nem tette objektív módon felismerhetetlenné.

Az alperes fellebbezése nem alapos.