62013CO0278[1]

A Bíróság elnökhelyettesének 2013. szeptember 10-i végzése. Európai Bizottság kontra Pilkington Group Ltd. Fellebbezés - Közigazgatási eljárás - A gépjárművekhez használt üveg európai piacán létrehozott kartellre vonatkozó bizottsági határozat közzététele - A kartell fennállását megállapító határozatban szereplő bizonyos információk bizalmas kezelése iránti felperesi kérelmet részlegesen elutasító bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztése. C-278/13 P(R). sz. ügy

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE

2013. szeptember 10.( * )

„Fellebbezés – Közigazgatási eljárás – A gépjárművekhez használt üveg európai piacán létrehozott kartellre vonatkozó bizottsági határozat közzététele – A kartell fennállását megállapító határozatban szereplő bizonyos információk bizalmas kezelése iránti felperesi kérelmet részlegesen elutasító bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztése”

A C-278/13. P. (R.) sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: M. Kellerbauer, P. Van Nuffel és G. Meessen, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek,

az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2013. május 21-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

a Pilkington Group Ltd (székhelye: Lathom [Egyesült Királyság], képviselik: J. Scott, S. Wisking és K. Fountoukakos–Kyriakakos solicitors)

felperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,

N. Jääskinen első főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszékének elnöke által a T-462/12. R. sz., Pilkington Group kontra Bizottság ügyben 2013. március 11-én hozott végzés (a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elnöke helyt adott a Pilkington Group Ltd által a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13-i 2011/695/EU európai bizottsági elnöki határozat 8. cikke alapján benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasító, 2012. augusztus 6-i C (2012) 5718 végleges bizottsági határozattal (COMP/39.125 – „járműipari üveg”-ügy; a továbbiakban: vitatott határozat) kapcsolatos ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek.

A jogvita alapját képező tényállás és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtti eljárás

2 A jogvita alapját képező tényállást a megtámadott végzés 2–8. pontja az alábbiak szerint foglalja össze:

„2      A [vitatott] határozattal a […] Bizottság elutasította az [EK 81. cikk] és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2008. november 12-i C (2008) 6815 végleges bizottsági határozat (COMP/39.125 – »járműipari üveg«-ügy; a továbbiakban: a 2008. évi határozat) 2010 februárjában a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján közzétett nem bizalmas változatának fenntartását.

3      A Bizottság a 2008. évi határozatban megállapította, hogy [a Pilkington Group Ltd (a továbbiakban: Pilkington)] a vállalatcsoportjához tartozó más társaságokkal, a francia Saint-Gobain csoporthoz tartozó több társasággal, valamint a japán Asahi csoporttal – amelyhez többek között az AGC Glass Europe társaság tartozik –, továbbá a belga Soliver társasággal együttesen 1998 és 2003 között megsértette az EK 81. cikket az új gépjárművekhez használt üvegek, valamint az eredeti gépjármű-alkatrészek eladásának európai gazdasági térségbeli [EGT] piacán (a továbbiakban: járműipariüveg-kartell). Következésképpen a Bizottság több mint 1,3 milliárd euró összegű bírságot szabott ki a kartell tagjaival szemben, amelyből a [Pilkington] csoportjával szemben kiszabott összeg 370 millió euró volt.

4      Miután a Bizottság figyelembe vette a 2008. évi határozat címzettjeinek bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeit, 2010 februárjában honlapján közzétette e határozat teljes, nem bizalmas és ideiglenes változatát. A [Pilkington] nem vitatta e közzétételt.

5      A Bizottság 2011. április 28-i levelében arról tájékoztatta a [Pilkingtont], hogy átláthatósági indokokból szándékában áll közzétenni a 2008. évi határozat részletesebb, nem bizalmas változatát, és ennek érdekében el fog utasítani több, a [Pilkington] által a Bizottsághoz intézett bizalmas kezelésre irányuló kérelmet, amelyek először is az ügyfelek nevére, a termékek nevére és leírására, valamint bizonyos ügyfelek felismerésére alkalmas egyéb információkra (a továbbiakban: az I. kategóriába tartozó információk), másodszor a [Pilkington] által szállított alkatrészek számára, az adott gépjárműgyártó [piaci] részesedésére [helyesen: az adott gépjárműgyártó részesedésére], az árszámításokra, az ármódosításokra stb. (a továbbiakban: a II. kategóriába tartozó információk), illetve harmadszor azon információkra vonatkoztak, amelyek a [Pilkington] szerint alkalmasak bizonyos, a kartell végrehajtásában állítólag részt vevő alkalmazottainak felismerésére (a továbbiakban: a III. kategóriába tartozó információk). A Bizottság felhívta a [Pilkingtont] arra, hogy egyet nem értése esetén a[z Európai] Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13-i 2011/695/EU határozata (HL L 275., 29. o.) értelmében terjesszen kérelmet a meghallgatási tisztviselő elé.

6      Miután a [Pilkington] megállapította, hogy a javasolt részletesebb változat számos olyan információt tartalmaz, amelyeket a Bizottság [helyesen: bizalmas kezelésre hivatkozva] 2010 februárjában nem tett közzé, 2011. június 30-án arról tájékoztatta a meghallgatási tisztviselőt, hogy ellenzi a 2008. évi határozat nem bizalmas változatának – amely a 2010 februárjában közzétett változatnál részletesebb – nyilvánosságra hozatalát, arra hivatkozva, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információknak védettnek kell lenniük, mivel azok üzleti titoknak minősülnek, miközben a III. kategóriába tartozó információk közzététele lehetővé tenné egyes természetes személyek – vagyis a [Pilkingtonnak] a kartell végrehajtásában állítólag részt vevő alkalmazottainak – felismerését. A [Pilkington] ezért ezen információk összességének bizalmas kezelését kérte.

7      A meghallgatási tisztviselő a »Bizottság részére« címzett [vitatott] határozatban – miközben elismerte a [Pilkington] által hivatkozott bizonyos információk bizalmas jellegét – elutasította a [Pilkington] majdnem mindegyik bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmét.

8      A [Pilkington] 2012. augusztus 9-én vette kézhez a megtámadott határozatot.”

3 A Törvényszék Hivatalához 2012. október 19-én benyújtott keresetlevelével a Pilkington a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be, amely a Törvényszék előtt még mindig folyamatban van. E kereset alátámasztása érdekében lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott közzététel sérti egyrészt az EUMSZ 339. cikk alapján, illetve [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 28. cikke alapján a Bizottságot terhelő, bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettséget, másrészt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 8. cikke alapján a személyes adatok védelmére vonatkozó, ezen intézményt terhelő kötelezettséget, mivel a 2008. évi határozat részletesebb változata a szakmai titok körébe tartozó üzleti titkokat tartalmaz, valamint olyan információkat, amelyek alapján alkalmazottai felismerhetők.

4 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a Pilkington ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke:

–        rendelje el a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, amíg a Törvényszék az érdemi keresetet el nem bírálja;

–        kötelezze a Bizottságot arra, hogy tartózkodjon a 2008. évi határozat olyan változatának közzétételétől, amely a Pilkingtonra vonatkozóan részletesebb a 2010 februárjában a honlapján közzétett változatnál, valamint

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

5 A Bizottság az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre tett, a Törvényszék Hivatalához 2013. január 11-én benyújtott észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

–        utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, és

–        a Pilkingtont kötelezze a költségek viselésére.

A megtámadott végzés

6 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 14–22. pontjában elutasított több beavatkozás iránti kérelmet, majd a végzés 23. pontjától az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet vizsgálta meg.

7 A Törvényszék elnöke a végzés 24–27. pontjában emlékeztetett arra, hogy a sürgősséggel és a fumus boni iurisszal összefüggő feltételek kumulatívak, és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az érdekeket is mérlegeli. Rámutatott, hogy a bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik e különböző feltételek vizsgálati módjának meghatározása során, és úgy határozott, hogy elsőként az érdekek mérlegelésével és a sürgősséggel kapcsolatos kérdéseket vizsgálja meg együttesen.

8 Az említett végzés 28. és 29. pontjában a Törvényszék elnöke – hivatkozva a Bíróság elnöke 76/89. R. és 77/89. R. sz., Radio Telefis Eireann és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. május 11-én hozott végzésének (EBHT 1989., 1141. o.) 15. pontjára, és a C-182/03. R. és C-217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 26-án hozott végzésének (EBHT 2003., I-6887. o.) 142. pontjára – emlékeztetett arra, hogy a különböző fennálló érdekek mérlegelése abban áll, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak meg kell határoznia, hogy azon kérelmező érdeke, aki a szóban forgó bírótól ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való-e, vagy sem, a vita tárgyát képező jogi aktus azonnali alkalmazásához fűződő érdekhez képest, és különösen azt a kérdést kell megvizsgálnia, hogy amennyiben az ügy érdemében határozó bíróság esetleg megsemmisíti a jogvita tárgyát képező aktust, ez lehetővé teszi-e azon helyzet visszaállítását, amely az aktus azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a hivatkozott aktus végrehajtásának felfüggesztése megakadályozná-e annak teljes érvényesülését, amennyiben a bíróság az érdemi keresetet elutasítaná. A Bíróság elnöke C-313/90. R. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1991. május 17-én hozott végzésének (EBHT 1991., I-2557. o.) 24. pontjára hivatkozva a Törvényszék elnöke hozzátette, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által hozott határozatnak ideiglenes jellegűnek kell lennie olyan értelemben, hogy nem dönthet előre a jövőbeli érdemi határozat tekintetében, illetve azt nem teheti illuzórikussá, megfosztva a határozatot hatékony érvényesülésétől.

9 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 31. és 32. pontjában kifejtette, hogy a vitatott határozatot megsemmisítő ítélet hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében a Pilkingtonnak képesnek kell lennie arra, hogy megakadályozza, hogy a Bizottság jogellenesen közzétegye a vita tárgyát képező információkat, mivel az ilyen megsemmisítő ítélet illuzórikussá válhat, és ennélfogva nem érvényesülhet hatékonyan, amennyiben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről határozó bíró elutasítja e kérelmet, ugyanis ezen elutasítás következményeképpen a Bizottság azonnal közzétehetné a szóban forgó információkat, és annak ellenére képesnek kell erre lennie, hogy még a vita tárgyát képező információk tényleges közzététele sem járna azzal a következménnyel, hogy a Pilkingtont megfossza a megtámadott határozat megsemmisítésével kapcsolatos eljáráshoz fűződő érdekétől. Ebből következően a megtámadott végzés 33. pontjában a Törvényszék elnöke megállapította, hogy a Pilkington által védeni kívánt érdek elsőbbséget kell, hogy élvezzen a Bizottságnak az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása iránti érdekével szemben, főleg mivel a kért ideiglenes intézkedések elrendelése csupán a már 2010 februárja óta fennálló helyzetet tartaná fenn korlátozott időtartamra.

10 Mivel a Bizottság a járműipariüveg-kartell potenciális károsultjainak az érdekére hivatkozott, akiknek szükségük lenne az I. és II. kategóriába tartozó információkra az általuk indított kártérítési eljárások megalapozottságának bizonyítása érdekében, a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 35. és 36. pontjában megállapította, hogy ez az érvelés a jelen ügyben nem biztosít elsőbbséget a Pilkington érdekének, többek között mivel az elévülési határidőkre vonatkozó nemzeti szabályokkal kapcsolatban a Bizottság nem tüntette fel, hogy mi akadályozza meg a kartell károsultjait abban, hogy a kártérítési eljárásokat megfelelő időben megindítsák, és kérjék a nemzeti eljárásoknak az ügy érdemében hozott ítélet kihirdetéséig való felfüggesztését.

11 E végzés 38. pontjában a Törvényszék elnöke megállapította, hogy mivel az érdekek mérlegelésének eredménye a Pilkington érdeke mellett szól, az e társaság által védeni kívánt érdek védelme sürgősnek tűnik, feltéve, hogy fennáll annak veszélye, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelme elutasítása esetén súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenved. Rámutatott, hogy a Pilkington szerint a 2008. évi határozat részletesebb változatának közzétételéből származó helyzet már nem tehető meg nem történtté.

12 Az említett végzés 39–42. pontjában a Törvényszék elnöke megállapította, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel a III. kategóriába tartozó információk tekintetében nem teljesült, lényegében azért, mert álláspontja szerint a Pilkington nem bizonyította, hogy a kérelmezett intézkedések a saját érdekei védelmében szükségesek voltak.

13 Ezzel szemben az I. és II. kategóriába tartozó információkat illetően a Törvényszék elnöke ugyanezen végzés 43–45. pontjában úgy ítélte meg, hogy az említett feltétel elvileg teljesült. Megállapította ugyanis, hogy abban az esetben, ha a szóban forgó információk közzététele az EUMSZ 339. cikkben, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt európai egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE) 8. cikkében biztosított szakmai titok védelméhez való jogba ütközne, visszafordíthatatlanul kiüresítené a Pilkingtont megillető ezen alapvető jogot. Egyébiránt fennáll annak a veszélye, hogy a Pilkingtonnak az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való alapvető joga sérülne, amennyiben a Bizottság még azelőtt közzétehetné a szóban forgó információkat, hogy a Törvényszék az érdemi keresetről határozna.

14 A megtámadott végzés 46. és azt követő pontjaiban a Törvényszék elnöke elutasította a Bizottság által előadott, ezzel ellentétes érveket. E tekintetben a végzés 47. pontjában megállapította, hogy a Bizottság azon megjegyzése, miszerint a Pilkington nem hivatkozott alapvető jog megsértésére, ténybelileg téves. Az említett végzés 48–50. pontjában megállapította azt is, hogy nem lehet elfogadni azt a bizottsági érvet, amely azon alapul, hogy a szóban forgó közzététel a Pilkington cselekményeiből, vagyis az e társaság jogsértő magatartásából előreláthatóan következett, és így e következmény nem tekinthető az alapvető jogai megsértésének, amint azt egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2012. április 3-i Gillberg kontra Svédország ítélet 67. és 72. §-ában megállapította, mivel a jelen ügy – az említett ítélet alapjául szolgáló ügytől eltérően – egyes információk bizalmas jellegére vonatkozik.

15 A Törvényszék elnöke egyébiránt a megtámadott végzés 52. és 53. pontjában hangsúlyozta, hogy el kell térni a korábbi ítélkezési gyakorlattól (a Törvényszék elnöke T-198/03. R. sz., Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben 2003. november 7-én hozott végzése [EBHT 2003., II-4879. o.] és T-201/04. R. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2004. december 22-én hozott végzése [EBHT 2004., II-4463. o.]), amelyben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – az érintettel szemben indítható kártérítési eljárásokban felhasználható érzékeny információk közzétételének visszafordíthatatlan jellegére vonatkozó érvvel szemben – az érintettet az említett információk ilyen használatából eredően esetleg érő kárt kizárólag vagyoni jellegű kárnak minősítette, amelyet általában nem lehet helyrehozhatatlannak tekinteni. Hozzátette, hogy ugyanis legkésőbb 2009. december 1-jétől, vagyis a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől – amely a Chartát elsődleges uniós jog rangjára emelte, és kimondta, hogy a Charta és a Szerződések jogilag egyenrangúak (az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése) – a Charta 7. és 47. cikke által biztosított alapvető jogok súlyos és helyrehozhatatlan megsértésének e téren felmerülő közvetlen veszélyét önmagában a kért ideiglenes intézkedések biztosítását igazoló kárnak kell tekinteni.

16 Ezt követően a megtámadott végzés 54–56. pontjában a Törvényszék elnöke – mint a jelen ügyben irrelevánsakat – nem vette figyelembe a Bizottság által hivatkozott további végzéseket, nevezetesen a Bíróság elnöke C-43/98. P. (R.) sz., Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben 1998. április 15-én hozott végzését (EBHT 1998., I-1815. o.), és a Törvényszék elnöke T-457/09. R. sz., Westfälisch-Lippischer Sparkassen- und Giroverband kontra Bizottság ügyben 2011. március 18-án hozott végzését, azzal az indokkal, hogy ezek a végzések csupán a szóban forgó alapjogok alkalmazásának a puszta korlátozására vonatkoztak, továbbá a Bíróság elnöke C-7/04. P. (R). sz., Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben 2004. szeptember 27-én hozott végzését (EBHT 2004., I-8739. o.), azzal az indokkal, hogy az e végzés alapjául szolgáló ügyben – amely a Bizottság által egy helyszíni vizsgálat során lefoglalt dokumentumok bizalmas vagy nem bizalmas jellegére vonatkozott – nem a nyilvánosság e dokumentumokhoz való hozzáféréséről volt szó, hanem arról az ettől nagyban különböző kérdésről, hogy a Bizottság jogosult volt-e azokról tudomást szerezni, jóllehet a szakmai titok védelmére vonatkozó szabályok rá is vonatkoznak.

17 A megtámadott végzés 58. és azt követő pontjaiban a Törvényszék elnöke a fumus boni iuris feltételét vizsgálta. Miután az említett 58. pontban emlékeztetett arra, hogy ez a feltétel akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az alapkereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra relevánsnak tűnik, és legalábbis nem teljesen megalapozatlan, a végzés 59. pontjában megállapította, hogy az állítólagosan bizalmas információk ideiglenes védelmének a sajátos összefüggései között az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – mivel ellenkező esetben figyelmen kívül hagyná az ideiglenes intézkedések iránti eljárás magától értetődően járulékos és ideiglenes jellegét, valamint az azon fél hivatkozott alapvető jogaitól való megfosztásának közvetlen veszélyét, aki e jogok ideiglenes védelmét kéri – főszabály szerint csak akkor állapíthatja meg a fumus boni iuris fenn nem állását, ha a szóban forgó információk nyilvánvalóan nem bizalmas jellegűek.

18 A megtámadott végzés 60. pontjában a Törvényszék elnöke megvizsgálta a Pilkington által az érdemi keresete alátámasztására felhozott második jogalapot, amellyel utóbbi azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette többek között az EUMSZ 339. cikket, valamint az 1/2003 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy úgy határozott, hogy olyan információkat tesz közzé, amelyeket üzleti titkoknak kellene tekinteni, és amelyek bizalmas jellege ezért védelemre szorul. A Törvényszék elnöke egyébiránt rámutatott, hogy a Bizottság a Pilkington szerint értékelési hibát vétett azon kérdéssel kapcsolatosan, hogy fennálltak-e olyan nyomós indokok, amelyek lehetővé tették a szóban forgó információk nyilvánosságra hozatalát.

19 A végzés 61–65. pontjában a Törvényszék elnöke arra a következtetésre jutott, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk összességükben véve kereskedelmi szempontból érzékenyek voltak, függetlenül attól, hogy több mint öt évvel korábban keletkeztek, lényegében azért, mert felfedték a Pilkington azon gépjárműgyártókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatait, amelyek továbbra is az ügyfelei voltak.

20 A Törvényszék elnöke az említett végzés 67–73. pontjában megállapította azt is, hogy a Bizottság által az ügy érdemével kapcsolatban hivatkozott érvek értékének sérelme nélkül nem lehet a fumus boni iuris nyilvánvaló hiányára következtetni. Hangsúlyozta ugyanis, hogy az érdemi kereset megalapozottságának értékeléséhez azon információk aprólékos vizsgálata szükséges, amelyek bizalmas kezelését kérték, szükséges továbbá a Pilkington érdekei és az átláthatóság általános érdeke közötti mérlegelés is, és ezeket az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tudja elvégezni. Egyébiránt megállapította, hogy az a tény, hogy a meghallgatási tisztviselő elismerte bizonyos, mind az I. kategóriába, mind a II. kategóriába tartozó információk titkos jellegét, már önmagában is jelzi, hogy a jogvita tárgyát képező információk prima facie átfogóan nem minősíthetők – már természetüknél fogva sem – nyilvánvalóan titkos vagy bizalmas jellegtől mentesnek. Ezenkívül a jogvita tárgyát képező információk régi keletkezési idejét illetően a Törvényszék elnöke megállapította, hogy nem tűnt teljesen irrelevánsnak a Pilkington érve, amely szerint ezek az információk az ügy körülményei között ennek ellenére bizalmasak.

21 Ezen indokok összességére tekintettel a Törvényszék elnöke úgy határozott, hogy helyt ad a Pilkington ideiglenes intézkedés iránti kérelmének abban a részében, amely arra irányul, hogy a Törvényszék tiltsa meg, hogy a Bizottság közzétegye az I. és II. kategóriába tartozó információkat, és a fennmaradó részben a kérelmet elutasította. A megtámadott végzés rendelkező részének 2. és 3. pontja a következőképpen szól:

„2)      A […] C (2012) 5718 végleges bizottsági határozat 6. pontjában felsorolt két, először az ügyfelek nevére, a termékek nevére és leírására, valamint bizonyos ügyfelek felismerésére alkalmas egyéb információkra, másodszor a [Pilkington] által szállított alkatrészek számára, az adott gépjárműgyártó [piaci] részesedésére [helyesen: az adott gépjárműgyártó részesedésére], az árszámításokra, az ármódosításokra stb. [vonatkozó] információk tekintetében a [vitatott] határozat végrehajtását felfüggeszti.

3)      Kötelezi a […] Bizottságot arra, hogy tartózkodjon [a 2008. évi határozatnak] a fenti 2. pontban említett két kategóriába tartozó információkra vonatkozóan a 2010 februárjában a honlapján közzétettnél részletesebb változatának közzétételétől.”

A fellebbezésről

22 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság két jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak:

–        a sürgősségre vonatkozó feltétel értékelése során elkövetett téves jogalkalmazás, valamint

–        másodlagosan a sürgősségre vonatkozó feltétel és a fumus boni iuris feltételének együttes értékelése során elkövetett téves jogalkalmazás.

23 A fellebbezés utolsó részét a Bizottság azon következményeknek szenteli, amelyek álláspontja szerint a Törvényszék elnökének a megtámadott végzésben foglalt határozatából következhetnek. Előbbi intézmény lényegében arra hivatkozik, hogy ha az ideiglenes intézkedésről határozó uniós bírák követik az e végzésben kifejtett megközelítést, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik a Bizottság számára, hogy az 1/2003 rendelet 30. cikke alapján megfelelő időn belül közzétegye a versenyjogi szabályok megsértésével kapcsolatos információkat, mivel onnantól fogva elegendő lesz, hogy valamely vállalkozás azt állítsa, hogy az információk bizalmasak, ahhoz, hogy megakadályozza közzétételüket azt megelőzően, hogy az ügy érdemében határozó bíróság a bizalmasság kérdéséről határozatot hozna. A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék elnökének ilyen értelmű ítélkezési gyakorlata hátrányos hatással lenne a versenyjogi szabályok megsértésének büntetésére irányuló eljárások lefolytatására is, mivel azt a kifogásközléshez való hozzáférés szakaszában is alkalmazni lehet.

24 A Pilkington azt állítja, hogy ez a bizottsági érvelés elfogadhatatlan, mivel nem tartalmaz semmilyen fellebbezési jogalapot, és a Bizottság félelmei mindenképpen megalapozatlanok. A Törvényszék elnöke szerinti megközelítésnek a kifogásközléshez való hozzáférésre analógia útján történő esetleges alkalmazását illetően hangsúlyozza, hogy fontos különbség van valamely információ korlátozott számú vállalkozás számára történő hozzáférhetővé tétele és az interneten a nyilvánosság számára való közzététele között.

A sürgősségre vonatkozó feltétel értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított első jogalapról

A felek érvei

25 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnökének a megtámadott végzés 44–56. pontjában szereplő, a sürgősségre vonatkozó feltétellel kapcsolatos értékelése a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikke 2. §-ának téves értelmezésén alapul, amennyiben a Törvényszék elnöke úgy ítélte meg, hogy az uniós jog állítólagos megsértése olyan kár, amely igazolja egy határozat végrehajtása felfüggesztésének elrendelését, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy az említett sérelem a jelen ügyben súlyos és helyrehozhatatlan kárhoz vezet-e. Márpedig a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesülésének bizonyítása érdekében a Pilkington által bizonyítandó kárnak súlyosnak és helyrehozhatatlannak kell lennie abban az értelemben, hogy azt sem egy érdemi határozat, sem egy külön kártérítési kereset nem képes helyrehozni. A megtámadott végzés 45–53. pontjában a Törvényszék elnöke pusztán az alapvető jogok állítólagos megsértése alapján feltételezte „a kért ideiglenes intézkedések biztosítását igazoló kár” fennállását, anélkül hogy megvizsgálta volna azt a kérdést, hogy a Pilkington hihetően adta-e elő, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel lehetséges, hogy az említett intézkedések hiányában súlyos és helyrehozhatatlan kár éri.

26 A Bizottság álláspontja szerint különbség nélkül valamennyi jogágban alkalmazni kell az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a sürgősség fennállását a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésével kapcsolatos kockázat értékelése alapján kell megállapítani, ideértve azokat az eseteket is, amikor a felperes az állítása szerint bizalmas jellegű információk közzétételét elrendelő határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedések iránt nyújt be kérelmet. Az intézmény hangsúlyozza, hogy az, hogy a mindaddig titkosan kezelt információk megismerése visszafordíthatatlan, nem jelenti azt, hogy ezeknek az információknak a hozzáférhetővé tétele az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel összefüggésben minden esetben szükségképpen súlyos és visszafordíthatatlan kár kockázatát idézné elő. A Törvényszék elnöke ugyanis így határozott, jogosan, a fent hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott végzése 50–62. pontjában és a Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott végzése 253–256. pontjában.

27 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a versenyjogi eljárásokban érintett vállalkozásoknak szokásosan főként gazdasági érdekeik fűződnek az információik titkosságának megőrzéséhez. Az, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele milyen mértékben lenne helyrehozhatatlan, a körülmények összességétől függ, mint például hogy mekkora kereskedelmi haszna van ezeknek az információknak az ezeket szolgáltató vállalkozások, illetve az érintett piacon jelen lévő más vállalkozások számára. Így annak a valószínűsége, hogy az említett információk hozzáférhetővé tétele súlyos és helyrehozhatatlan kárt okoz, amelyet egy utólagos vagyoni ellentételezés nem képes helyreállítani, kizárólag a hozzáférhetővé tétel következményeinek az ügy sajátos körülményeire tekintettel történő értékelése alapján állapítható meg.

28 Egyébiránt a Bizottság arra hivatkozik, hogy abban az esetben is alkalmazni kell az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a sürgősség fennállását a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésével kapcsolatos kockázatnak – az ügy sajátos körülményeire tekintettel elvégzett – értékelése alapján kell megállapítani, ha egy ideiglenes intézkedés iránti kérelem egy állítólagosan alapvető jogokat sértő határozatra vonatkozik. Rámutat különösen arra, hogy a Bíróság elnöke a fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzésének a 46. és 47. pontjában elutasította azt az érvet, amely szerint a hivatkozott kár fogalmilag helyrehozhatatlan, mivel az „az alapvető szabadságok körét érinti”, és megállapította, hogy nem elegendő absztrakt módon hivatkozni az alapvető jogok sérelmére annak bizonyítása érdekében, hogy az abból esetlegesen eredő kár szükségszerűen helyrehozhatatlan jellegű lesz.

29 A Bizottság szerint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 54. pontjában tévesen zárta ki a fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzés jelentőségét azzal az indokkal, hogy az e végzés alapjául szolgáló ügyben a felperes csupán alapvető jogainak „korlátozására” hivatkozott, míg a jelen ügyben a Pilkington ideiglenes intézkedés iránti kérelemének elutasítása esetén „teljesen meg lenne fosztva a hivatkozott alapvető jogaitól”. A fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzés ugyanis nem tesz ilyen módon különbséget a tekintetben, hogy az alapvető jogainak megsértésére hivatkozó felperesnek bizonyítania kell-e a „helyrehozhatatlan” kár bekövetkezésének valószínűségét.

30 E tekintetben a megtámadott végzés 53. pontjában hivatkozott körülményeknek, azaz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének, illetve a Chartában biztosított jogok ebből következő megerősített védelmének a relevanciáját illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Törvényszék elnöke nem indokolta, hogy ezek a körülmények mennyiben érintik a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §-ában szereplő feltételeket, ami már csak azért is kérdés, mert az uniós jog általános elveként mind az EJEE 8. cikkében és a Charta 7. cikkében foglalt magánélet védelméhez való jog, mind az ezen egyezmény 6. cikkében és a Charta 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog legalább a 80-as évek eleje óta védelem alatt áll. A Törvényszék elnöke által elfogadott megközelítés szembehelyezkedik azzal az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint egy magasabb szintű jogi norma állítólagos megsértése önmagában nem elegendő az esetleges kár súlyosságának és helyrehozhatatlan jellegének bizonyításához (a Bíróság elnöke C-159/98. P. (R.) sz., Antilles néerlandaises kontra Bizottság ügyben 1998. június 25-én hozott végzésének [EBHT 1998., I-4147. o.] 62. pontja, valamint a C-377/98. R. sz., Hollandia kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. július 25-én hozott végzésének [EBHT 2000., I-6229. o.] 45. pontja).

31 A Bizottság szerint, még ha az alapvető jogokban rejlő nagy érték azt is vonhatja maga után, hogy az ezeket ért egyes sérelmeket vagyoni ellentételezéssel nem lehet helyrehozni, az EUMSZ 278. cikk, amely szerint a Bíróság előtti jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, nem érvényesülne hatékonyan, ha az alapvető jogok megsértésére való hivatkozás ténye automatikusan elegendő lenne az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgős jellegének bizonyításához. A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elnöke vizsgálat nélkül elvetette azt a lehetőséget, hogy a vagyoni ellentételezés elegendő lehet a Pilkington számára a hivatkozott bizalmas jelleg megóvásához fűződő gazdasági érdeke körében okozott kár helyrehozására, jóllehet e társaság lényegében azt állította, hogy az állítólagosan bizalmas információk hozzáférhetővé tétele számára versenyhátrányt idézhet elő a versenytársaival vagy ügyfeleivel szemben. Következésképpen a Törvényszék elnöke által elfogadott megközelítés nem vette figyelembe, hogy a Pilkington bizalmassághoz fűződő jogának állítólagos megsértése folytán esetlegesen bekövetkező gazdasági kár tisztán vagyoni jellegű.

32 A Bizottság elismeri, hogy a bizalmas információk hozzáférhetővé tétele – annak visszafordíthatatlan jellege miatt – egyes esetekben súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat, de emellett arra hivatkozik, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §-ában szereplő – az EUMSZ 278. cikk szerinti, uniós aktusok ellen előterjesztett keresetek halasztó hatályának hiányához kapcsolódó – feltételek alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az ügy körülményeitől függően köteles értékelni, hogy mekkora a valószínűsége a kért ideiglenes intézkedések hiányában a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének, amelyet nem lehet egyszerűen vélelmezni azzal az indokkal, hogy alapvető jogok megsértését állítják.

33 A Pilkington azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján semmi nem támasztja alá a Bizottság által elfogadott megközelítést. Nyilvánvalóan téves lenne az a megállapítás, hogy egy alapvető jogban okozott súlyos és helyrehozhatatlan kár olyan sajátos típusú kárnak minősül, amelyet figyelmen kívül lehet hagyni.

34 A Pilkington osztja a Bizottság álláspontját, amely szerint a kialakult ítélkezési gyakorlat alapján a sürgősségre vonatkozó feltétel csak akkor teljesül, ha a kért ideiglenes intézkedések elrendelésének elmaradása esetén súlyos és helyrehozhatatlan kár következhet be. Mindazonáltal a társaság – a Törvényszék elnökéhez hasonlóan – úgy véli, hogy az alapvető jogok súlyos és helyrehozhatatlan megsértésével ez utóbbiakban okozott kárból ilyen kár következhet. A Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék elnöke megvizsgálta a szóban forgó információk közzététele folytán a Pilkingtont érő sajátos kárt, és arra a következtetésre jutott, hogy fennáll az utóbbi alapvető jogai súlyos és helyrehozhatatlan megsértésének kockázata, ami tehát a társaság számára súlyos és helyrehozhatatlan kárt jelent.

A Bíróság álláspontja

35 A Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §-a akként rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”. Ekképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris) , és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az érdemi döntés előtt elrendeljék, és már ekkor kifejtsék hatásukat. E feltételek konjunktívak, vagyis ha azok egyike nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (a Bíróság elnöke C-268/96. P. (R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14-én hozott végzésének [EBHT 1996., I-4971. o.] 30. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C-445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23-án hozott végzésének [EBHT 2001., I-1461. o.] 73. pontja).

36 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessék. E cél elérése érdekében az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét annak alapján kell megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges-e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes intézkedést kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen (lásd a Bíróság elnöke C-404/01. P. (R.) sz., Bizottság kontra Euroalliages és társai ügyben 2001. december 14-én hozott végzésének [EBHT 2001., I-10367. o.] 61. és 62. pontját). E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhat az ügy érdemben való eldöntéséig, mert különben ilyen jellegű kárt szenvedne el (lásd a Bíróság elnöke C-278/00. R. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2000. október 12-én hozott végzésének [EBHT 2000., I-8787. o.] 14. pontját).

37 Noha a súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának bizonyításához nem szükséges előírni, hogy a kár felmerülését teljes bizonyossággal kell alátámasztani, hanem elegendő, ha a kár kellő valószínűséggel előre látható, ám az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő fél köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek megalapozzák a súlyos és helyrehozhatatlan kár előre láthatóságát (a Bíróság elnöke C-335/99. P. (R.) sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 1999. december 14-én hozott végzésének [EBHT 1999., I-8705. o.] 67. pontja).

38 Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a hivatkozott kár az állítólagosan bizalmas információk közzétételéből fakad. A súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának értékelése céljából, és a fumus boni iurisnak az említett értékeléshez kapcsolódó, ugyanakkor attól elkülönült vizsgálata sérelme nélkül a Törvényszék elnökének szükségképpen abból az előfeltevésből kellett kiindulnia, hogy az állítólagosan bizalmas információk ténylegesen is azok voltak, összhangban azzal, amit a Pilkington mind az érdemi keresetében, mind az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban állított.

39 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott végzés 44. és 45. pontjában a Törvényszék elnöke a súlyos és helyrehozhatatlan kár megvalósulását abból a tényből vezette le, hogy a Pilkington alapvető jogait állítólagos üzleti titkainak közzététele súlyosan és visszafordíthatatlanul sértené, amennyiben nem állna rendelkezésére semmilyen hatékony jogorvoslati jog. E tekintetben a végzés 52. és 53. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke úgy döntött, hogy eltér ugyanezen bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatától, amely alapján egy kereskedelmi jellegű bizalmas információnak az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő fél alapvető jogait sértő hozzáférhetővé tétele nem vonja szükségképpen maga után súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezését. Ezen okfejtés alátámasztása érdekében hivatkozott többek között a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésére, valamint a Chartában biztosított jogok ebből következő megerősített védelmére.

40 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanakkor kitűnik, hogy nem fogadható el az az érv, amely szerint egy kár fogalmilag helyrehozhatatlan, ha az az alapvető jogok körét érinti, mivel nem elegendő absztrakt módon hivatkozni az alapvető jogok sérelmére annak bizonyítása érdekében, hogy az abból esetlegesen eredő kár szükségszerűen helyrehozhatatlan jellegű lesz (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzés 46. és 47. pontját). Az alapvető jogok Lisszaboni Szerződésből következő megerősített védelme alapján nem lehet megkérdőjelezni ezt az ítélkezési gyakorlatot, mivel e jogok, és nevezetesen a jelen ügyben hivatkozott jogok már a Szerződés hatálybalépése előtt is védelmet élveztek az uniós jog alapján.

41 Kétségtelen, hogy bizonyos alapvető jogok, mint a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés Charta 4. cikkében rögzített tilalmának megsértése magából a megsértett jog jellegéből adódóan önmagában is súlyos és helyrehozhatatlan kárhoz vezethet. Ettől függetlenül azonban a jelen végzés 36. és 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján mindig az ideiglenes intézkedést kérő félnek kell előadni és bizonyítani az ilyen kár bekövetkezésének valószínűségét a saját ügyében.

42 Ez a helyzet nevezetesen akkor, amikor az egyik fél abból a célból kéri ideiglenes intézkedés elrendelését, hogy megelőzze az állítólagosan a szakmai titok körébe tartozó kereskedelmi adatok közzétételét. Amint ugyanis a Bizottság jogosan megállapította, az, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele milyen mértékben okoz súlyos és helyrehozhatatlan kárt, a körülmények összességétől függ, többek között attól, hogy az információk mennyire fontosak kereskedelmi szempontból az azokat szolgáltató vállalkozás számára, illetve hogy azok mennyire hasznosak a piacon jelen lévő más vállalkozások számára.

43 Amennyiben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 54. pontjában azt állapította meg, hogy a jelen ügyben szóban forgó alapvető jogok megsértése miatt a Pilkington teljesen meg lenne fosztva jogaitól, míg a fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzés alapjául szolgáló ügyben a szóban forgó jogok egyszerű korlátozásáról volt szó, elegendő megállapítani, hogy az e két ügy közötti különbség nem teszi irrelevánssá az utóbbi végzést. Ez a különbség ugyanis semmiben nem módosítja a fent említett kötelezettséget, amely arra vonatkozik, hogy az ideiglenes intézkedést kérő félnek a saját ügyében bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kárának valószínűségét elő kell adnia és bizonyítania kell.

44 A fenti megfontolások összességéből következően a Törvényszék elnöke tévesen alkalmazta a jogot, amikor – különösen a megtámadott végzés 44. és 45. pontjában – megállapította, hogy a Pilkingtont megillető, az EUMSZ 339. cikkben, az EJEE 8. cikkében és a Charta 7. cikkében biztosított szakmai titkok védelméhez fűződő jog, valamint az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírósági jogorvoslathoz fűződő jog állítólagos megsértése önmagában elegendő az ügy körülményei között a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének bizonyításához.

45 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy amennyiben a Törvényszék valamely határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni (lásd ebben az értelemben a C-30/91. P. sz., Lestelle kontra Bizottság ügyben 1992. június 9-én hooztt ítélet [EBHT 1992., I-3755. o.] 28. pontját, valamint a C-120/06. P. és C-121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6513. o.] 187. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

46 E tekintetben a megtámadott végzésből, és különösen annak 43. pontjából kitűnik, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információkkal kapcsolatosan a Pilkington által hivatkozott kár abban nyilvánul meg, hogy amint a bizalmas információk közzétételre kerülnek, a vitatott határozatnak az EUMSZ 339. cikk és a szakmai titok védelméhez fűződő alapvető jog megsértése miatti későbbi megsemmisítése nem fordíthatja vissza az ezen információk közzétételéből eredő hatásokat. Így a Pilkington ügyfelei, versenytársai és beszállítói, a pénzügyi elemzők, valamint a széles körű nyilvánosság hozzájuthatna a szóban forgó információkhoz, és azokat szabadon használhatná, ami súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhatna az említett társaságnak. Következésképpen az nem részesülhetne hatékony bírói jogvédelemben, amennyiben a jogvita tárgyát képező információk az érdemi jogvita lezárása előtt közzétételre kerülnének.

47 Meg kell állapítani, hogy a hivatkozott kár súlyossága eléri a megkövetelt szintet. Azon előfeltevés alapján ugyanis, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk a szakmai titok körébe tartoznak, közzétételük szükségképpen jelentős kárt okozna a Pilkingtonnak, tekintettel arra, hogy olyan sajátos kereskedelmi információkról van szó, mint például az ügyfelek személye, a szállított alkatrészek száma, az árszámítások és az ármódosítások.

48 A kár visszafordíthatatlan jellegével kapcsolatosan valóban egyértelmű, hogy a vitatott határozat Törvényszék általi megsemmisítése nem fordíthatja meg a 2008. évi határozatnak a jogvita tárgyát képező információkat tartalmazó változatának közzétételéből következő hatásokat, mivel nem tehető meg nem történtté az, hogy az e határozatot elolvasó személyek megismerik ezeket az információkat.

49 A Bizottság álláspontja szerint azonban a Pilkington által hivatkozott kár a jelen ügyben tisztán vagyoni, mivel a szóban forgó információk közzétételének ellenzésével a társaság a kereskedelmi és gazdasági érdekeit kívánja megóvni.

50 Márpedig a vagyoni jellegű kár – kivételes körülmények fennállása kivételével – nem tekinthető helyrehozhatatlannak, mivel a vagyoni ellentételezés főszabály szerint még arra is alkalmas, hogy a károsult személy számára helyreállítsa a kár bekövetkezése előtti helyzetet (lásd többek között a Bíróság elnöke C-213/91. R. sz., Abertal és társai kontra Bizottság ügyben 1991. október 18-án hozott végzésének [EBHT 1991., I-5109. o.] 24. pontját). Az ilyen kár többek között az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján indított kártérítési kereset keretében hozható helyre (a Bíróság elnöke 229/88. R. sz., Cargill és társai kontra Bizottság ügyben 1988. szeptember 26-án hozott végzésének [EBHT 1988., 5183. o.] 18. pontja, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Euroalliages és társai ügyben hozott végzésének 70. pontja).

51 Amint azt a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 43. pontjában jogosan megállapította, a jelen ügyben a Pilkington a súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának bizonyítása érdekében azokra a hatásokra hivatkozik, amelyek a szóban forgó információk közzétételéből következnek, azok – különböző kategóriákba tartozó – harmadik személyek általi szabad felhasználása folytán. A Pilkington által hivatkozott kár tehát, bekövetkezése esetén, a kereskedelmi és gazdasági érdekeiben ezen hasznosítás következményeként bekövetkező sérelemben nyilvánul meg. Abban az esetben, ha a Pilkington ezen kereskedelmi és gazdasági érdekei sérülnének a szóban forgó információk közzététele folytán, a megfelelő ellentételezés kifizetésének – legalábbis elméletileg – elegendőnek kell lennie a hivatkozott kár helyreállítására. Következésképpen ezt a kárt a jelen végzés előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében ténylegesen vagyoni kárnak lehet minősíteni, és az egyébként főszabály szerint kártérítési kereset keretében helyreállítható.

52 Meg kell azonban állapítani, hogy egy vagyoni jellegű kár többek között akkor minősül helyrehozhatatlannak, ha a kár még a bekövetkezésekor sem számszerűsíthető (a Bíróság elnökhelyettese C-551/12. P. (R.) sz., EDF kontra Bizottság ügyben 2013. március 7-én hozott végzésének 60. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 Kétségtelen, hogy a vagyoni jellegű kárnak egy esetleges kártérítési kereset keretében történő helyrehozatalához fűződő bizonytalanságot önmagában nem lehet olyan körülménynek tekinteni, amely alkalmas az ilyen kárnak – a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett – helyrehozhatatlan jellege bizonyítására. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában ugyanis a vagyoni jellegű kár olyan esetleges kártérítés iránti kereset útján történő utólagos helyrehozatalának lehetősége, amelyet a megtámadott jogi aktus megsemmisítését követően indítanak, szükségképpen bizonytalan. Márpedig az ideiglenes intézkedés iránti eljárás nem arra irányul, hogy ezen bizonytalanság elhárítása érdekében a kártérítési kereset helyébe lépjen, mivel célja pusztán az, hogy biztosítsa a teljes hatékonyságát annak a jogerős határozatnak, amelyet a jövőben fognak meghozni az ügy érdemére vonatkozó eljárásban, amelyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjesztették, és ami a jelen ügyben egy megsemmisítés iránti kereset (a Bíróság elnöke C-446/10. P. (R.) sz., Alcoa Transformazioni kontra Bizottság ügyben 2011. december 14-én hozott végzésének 55–57. pontja, lásd még a jelen végzés 36. pontját is).

54 Ezzel szemben nem ez a helyzet akkor, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által elvégzett vizsgálatból egyértelműen kitűnik, hogy a hivatkozott kár – a jellegére és bekövetkezésének előrelátható módjára tekintettel – bekövetkezése esetén nem azonosítható és számszerűsíthető megfelelő módon, és ezért a gyakorlatban a kártérítési kereset nem teszi lehetővé a helyreállítását. Ez a helyzet állhat elő többek között a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló adatokkal kapcsolatos, állítólagosan bizalmas sajátos kereskedelmi információk – így különösen az ügyfelek személye, a szállított alkatrészek száma, az árszámítások és az ármódosítások – közzététele kapcsán.

55 Meg kell állapítani, hogy a Pilkington által az állítólagos üzleti titkai közzététele folytán esetlegesen elszenvedett kár mind jellegét, mind mértékét tekintve különbözik aszerint, hogy az információkat megismerő személyek a megtámadott végzés 43. pontjában említett csoportok közül melyikbe tartoznak, vagyis hogy ügyfelek, versenytársak, szállítók vagy éppen pénzügyi elemzők, illetve a széles körű nyilvánossághoz tartozó személyek-e. Lehetetlen ugyanis megállapítani, hogy összesen hány személy ismerte meg ténylegesen a közzétett információkat, és milyen minőségben, és így nem lehet felmérni azt a konkrét hatást, amelyet ezen információk közzététele a Pilkington kereskedelmi és üzleti érdekeire gyakorolhatott.

56 Végül a Bizottság által a fellebbezése harmadik részében előadott érvet illetően, amely szerint a megtámadott végzés hátrányos hatással lenne a versenyjogi szabályok megsértésének büntetésére irányuló közigazgatási eljárások lefolytatására is, mivel azt analógia útján a kifogásközléshez való hozzáférés szakaszában is alkalmazni lehet, mindenképpen hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi eset nagyban különbözik az ilyen jogsértés fennállását megállapító jogerős határozat közzétételétől.

57 Abban az esetben ugyanis, amikor a közigazgatási eljárásban félként részt vevő személy hozzáférhet a kifogásközlés olyan változatához, amely üzleti titkokat tartalmaz, ez a hozzáférés főszabály szerint csupán abból a célból illeti meg, hogy az eljárásban hatékonyan részt vehessen, és így nincs joga az e dokumentumban szereplő információk más célra történő felhasználásához. Egyébként a kifogásközléshez jól azonosítható személyek korlátozott köre számára engedélyezett hozzáférés folytán esetleg bekövetkező kár – többek között ami annak felmérhetőségét és végső soron számszerűsíthetőségét illeti – nem összevethető egy jogerős határozat bárki által megtekinthető internetes közzétételéből fakadó kárral.

58 Következésképpen a jelen végzés 51–55. pontjában foglalt megállapításokból nem lehet levezetni, hogy az, hogy a Bizottság egy kifogásközléshez engedélyezte a hozzáférést, szükségképpen súlyos és helyrehozhatatlan kár előidézéséhez vezethet, ugyanúgy, mint a jogsértést megállapító jogerős határozat közzététele.

59 A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék elnöke jogosan ítélte meg úgy, hogy a jelen ügyben teljesült a sürgősségre vonatkozó feltétel, mivel jogilag megkövetelt módon bizonyították a Pilkingtont érő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének valószínűségét.

60 Ebből következik, hogy az első fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

A sürgősségre vonatkozó feltétel és a fumus boni iuris feltételének együttes értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított második jogalapról

A felek érvei

61 A másodlagosan felhívott második jogalap keretében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 59. pontjában rá hárította a fumus boni iuris hiányára vonatkozó bizonyítás terhét azáltal, hogy megkövetelte annak bizonyítását, hogy a szóban forgó információk bizalmas jellege nyilvánvalóan hiányzott.

62 A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság a fumus boni iuris megállapítása érdekében hivatkozott jogalapok eltérő súlyát is figyelembe veheti a sürgősség értékelése, illetve adott esetben az érdekek mérlegelése során. Mivel a Törvényszék elnöke a sürgősség értékelése során kizárólag azt a tényt vette alapul, hogy a bizalmas információk bármifajta hozzáférhetővé tétele az alapvető jogok megsértéséhez vezet, ezért nem szorítkozhatott a fumus boni iurisszal kapcsolatos feltétel absztrakt vizsgálatára. A Bizottság szerint nem az ő feladata annak bizonyítása, hogy ezek az információk nyilvánvalóan nem bizalmasak, hanem a Pilkingtonnak kell bizonyítania a szóban forgó információk bizalmas jellegét, ami annál is nehezebb, mert ezen információk öt évnél régebben keletkeztek.

63 A Bizottság azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 69. és 70. pontjában nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a meghallgatási tisztviselőnek nem az volt a feladata, hogy bizonyítsa, hogy egyes információk nem voltak bizalmasak, hanem csupán az, hogy megvizsgálja azt a kérdést, hogy a Pilkington kellően indokolta-e a bizalmas kezelés iránti kérelmét. A Bizottság érveit egyébként elferdítették, mivel a Bizottság nem azért alapozta érvelését arra a tényre, hogy a szóban forgó információk több mint öt évvel korábban keletkeztek, és azt a kartell tagjai megosztották, hogy általános jelleggel kizárja ezen információk bizalmas jellegét, hanem egyszerűen azért, hogy emlékeztessen arra, hogy a Pilkingtonnak kell megindokolnia minden egyes adat tekintetében, hogy miért bizalmasak még mindig azok az információk, amelyek több mint öt évvel korábban keletkeztek, és amelyeket a kartell más tagjai ismernek. Az, hogy a meghallgatási tisztviselő – korántsem inkoherens módon – elfogadta a Pilkington egyes bizalmas kezelés iránti kérelmeit, azt mutatja, hogy kész volt elfogadni ezeket a kérelmeket annyiban, amennyiben a Pilkington elégséges indokolást adott elő a szóban forgó információk bizalmas kezelésének igazolására.

64 A Pilkington álláspontja szerint a Törvényszék elnöke helyesen alkalmazta az ítélkezési gyakorlatban foglaltakat, ami az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő fél érveinek a konkrét értékelését követeli meg annak megállapítása érdekében, hogy teljesült-e a fumus boni iuris feltétele. Megállapítja, hogy a fumus boni iuris bizonyításának szintjénél magasabb szint alkalmazása ellentétes lenne az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal, és teljes mértékben idegen lenne attól az átmeneti értékeléstől, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak kell végeznie. A Pilkington mindenesetre azt állítja, hogy a Bizottság észrevételei e tekintetben nem csupán tévesek, de a jelen ügyben irrelevánsak is, mivel a Pilkington ténylegesen bizonyította a fumus boni iuris fennállását, amint azt a megtámadott végzés 67–72. pontjában a Törvényszék elnöke is elismerte.

A Bíróság álláspontja

65 A második jogalap keretében, amely azon alapul, hogy a Törvényszék elnöke állítólagosan tévesen alkalmazta a jogot a fumus boni iuris feltétele és a sürgősségre vonatkozó feltétel együttes értékelése során, a Bizottság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elnöke megfordította a bizonyítási terhet a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel vizsgálatát illetően, és ez álláspontja szerint annál is inkább bírálható, mert a Törvényszék elnöke a sürgősségre vonatkozó feltétellel kapcsolatban túl tág értelmezést követett.

66 Az indokolásnak a jelen végzés 46. és azt követő pontjai szerinti megváltoztatására tekintettel első ránézésre el kell utasítani a Bizottság azzal kapcsolatos érveit, hogy a Törvényszék elnöke által a sürgősségre vonatkozó feltételt illetően elfogadott megközelítés kihatott a fumus boni iuris vizsgálatára. Tekintettel ugyanis arra, hogy nem egyszerűen önmagában az alapvető jogok megsértése miatt kell úgy tekinteni, hogy teljesült ez a feltétel, hanem lényegében azért, mert a jelen ügyben lehetetlen a hivatkozott kárt megfelelő módon számszerűsíteni, ezeket az érveket nem lehet elfogadni.

67 A megtámadott végzés 58. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a fumus boni iuris feltétele akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az érdemi kereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C-149/95. P. (R.) sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19-én hozott végzésének [EBHT 1995., I-2165. o.] 26. pontját, valamint C-39/03. P-R. sz., Bizottság kontra Artegodan és társai ügyben 2003. május 8-án hozott végzésének [EBHT 2003., I-4485. o.] 40. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Amint arra a megtámadott végzés 58. pontjában a Törvényszék elnöke megalapozottan rámutatott, ez a helyzet áll fenn nevezetesen akkor, amikor az előadott jogalapok egyike olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet azonban az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az érdemi eljárás tárgyát kell képeznie, vagy amennyiben a felek közötti jogvita olyan jogi vitát tár fel, amelynek megoldása elsőre nem nyilvánvaló (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben hozott végzés 30. pontját).

68 Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 58. pontjában elfogadott elvtől nem kívánt eltérni azzal, hogy a megtámadott végzés 59. pontjában úgy ítélte meg, hogy az állítólagosan bizalmas információk ideiglenes védelmére vonatkozó jogvita kapcsán az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – mivel ellenkező esetben figyelmen kívül hagyná az ideiglenes intézkedések iránti eljárás magától értetődően járulékos és ideiglenes jellegét – főszabály szerint csak akkor állapíthatja meg a fumus boni iuris fenn nem állását, ha a szóban forgó információk nyilvánvalóan nem bizalmas jellegűek. Meg kell állapítani azt is, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 67. pontjában tett azon megállapításával, hogy – a Bizottság által hivatkozott érvek értékének sérelme nélkül, amelyek megalapozottsága az alapeljárás érdemében határozó bíróság vizsgálatának tárgyát kell, hogy képezze –, az ügy iratai nem engednek a fumus boni iuris nyilvánvaló hiányára következtetni, egyszerűen annak szükségességét hangsúlyozta, hogy a bizalmas információk esetleges közzétételével kapcsolatos ügyben az ideiglenes intézkedések iránti kérelem vizsgálatának szakaszában ne kerüljön sor az alapügy előzetes érdemi vizsgálatára.

69 A Törvényszék elnöke mindenesetre a fumus boni iurisra vonatkozó konkrét vizsgálatát olyan sajátos megfontolásokra alapította, amelyek ténylegesen megfelelnek a bizonyításra és a bizonyítási teherre vonatkozó, a megtámadott végzés 58. pontjában elfogadott és a jelen végzés 67. pontjában megerősített megfontolásokban kifejtett szabályoknak.

70 A megtámadott végzés 68. pontjában ugyanis a Törvényszék elnöke megállapította, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelemmel érintett információk terjedelmére tekintettel annak vizsgálata, hogy a Bizottság hibát követett-e el a bizalmas kezelés iránti kérelmek nagy részének elutasításával, olyan összetett kérdéseket vet fel, amelyek aprólékos vizsgálatot érdemelnek, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni.

71 Ezenkívül a Törvényszék elnöke egyáltalán nem fordította meg a bizonyítási terhet a megtámadott végzés 69. pontjában azzal, hogy megállapította, hogy az a tény, hogy a meghallgatási tisztviselő elismerte bizonyos, mind az I. kategóriába, mind a II. kategóriába tartozó információk titkos jellegét, gyengítette utóbbi érvelését, miszerint ezen információk azon indokból kifolyólag, hogy azokat a járműipariüveg-kartell tagjai egymás között kicserélték, általánosságban ismertté váltak, sem, azzal, hogy arra a következtetésre jutott, hogy nem úgy tűnik,hogy az a tény, hogy a Pilkington ezeket az információkat a kartell többi tagjának tudomására hozta, nyilvánvalóan azt jelentette, hogy ezek az információk – ha nem is a nagy nyilvánosság, de legalábbis bizonyos erre specializált körök számára – elérhetők. Első látásra ugyanis ezek az okfejtések, amelyekkel a Törvényszék elnöke megválaszolta a Bizottság által e tekintetben előadott sajátos érveket, logikusnak tűnnek, és főszabály szerint nem utalnak téves jogalkalmazásra.

72 Ugyanakkor, amennyiben a Törvényszék elnöke ugyanebből a körülményből vezette le azt is az említett 69. pontban, hogy a jogvita tárgyát képező információk átfogóan nem minősíthetők nyilvánvalóan titkos vagy bizalmas jellegtől mentesnek, hangsúlyozni kell, hogy a meghallgatási tisztviselőnek minden egyes információt egyedileg kell vizsgálnia, és hogy következésképpen az egyik információval kapcsolatos következtetése főszabály szerint nincs semmilyen hatással a többi információ vizsgálatára. Mindazonáltal a jelen fellebbezés szempontjából elegendő megállapítani, hogy ez az állítás nem volt elengedhetetlen a Törvényszék elnökének okfejtésében, és semmiképpen nem támasztja alá a Bizottság érvét, amely szerint a Törvényszék elnöke tévesen alkalmazta a jogot, mivel eltért a megtámadott végzés 58. pontjában hivatkozott és a jelen végzés 67. pontjában megerősített bizonyítási szinttől, illetve megfordította a bizonyítási terhet.

73 A Törvényszék elnöke sem azzal nem fordította meg a bizonyítási terhet, hogy a megtámadott végzés 70. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Pilkington által e tekintetben előadott és a megtámadott végzés 63–65. pontjában összefoglalt sajátos és részletes érvek nem voltak teljesen irrelevánsak annak bizonyítása szempontjából, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk jellegüknél fogva titkosak maradtak annak ellenére, hogy több mint öt évvel korábban keletkeztek, sem azzal, hogy rámutatott, hogy az sem „nyilvánvalóan kizárt”, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikkének (7) bekezdésében foglalt kivételes szabály releváns. Ezen észrevételekkel ugyanis egyszerűen azt állapította meg, hogy az említett érvek első látásra nem voltak teljesen megalapozatlanok, összhangban a jelen végzés 67. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal.

74 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék elnöke nem alkalmazta tévesen a jogot a fumus boni iuris feltételének alkalmazása során, és ennélfogva a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

75 Ebből következik, hogy a fellebbezés egészét el kell utasítani, mivel a harmadik részben előadott érvek semmilyen módon nem képeznek fellebbezési jogalapot.

A költségekről

76 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel valamennyi jogalap tekintetében pervesztes lett, a Pilkington kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:

1) A Bíróság elnökhelyettese a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság elnökhelyettese az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.