A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10551/2008/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 90. §, 100. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.551/2008/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lékó László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Palotás Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 23.M.4396/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.637.209/2007/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. szeptember 2. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.637.209/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek

- tizenöt napon belül - 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellett.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.4396/2006/14. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes 2006. szeptember 1-jén közölt felmondása jogellenes, és a munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén 2.961.120 forintot, általános költségtérítés címén 399.924 forintot, ki nem fizetett cafetéria juttatás címén 484.000 forintot és ezen összegek kamatát. Kötelezte továbbá az alperest perköltség viselésére is.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. június 14-étől állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes 2006. szeptember 1-jén kelt felmondásával 2006. december 2-ával szüntette meg rendes felmondással. Ennek indokolása szerint "számos alkalommal, így legutoljára 2006. augusztus 25-én az előírt eljárás be nem tartásával, kihasználva az M. látogatóközpontjának kijárata által fennálló lehetőséget, munkahelyéről hosszabb időre eltávozott. Eljárásával Ön több alkalommal megsértette a vezérigazgatói utasítást, amely a munkaidő nyilvántartásának rendjéről és az adatszolgáltatásról rendelkezik, annak is V. fejezet 4., 6. és 7. pontját. Azzal, hogy cselekményeit Ön úgy követte el, hogy távollétének hivatalos látszatot kívánt adni azzal, hogy önmagát a látogatóközpontba beléptette, onnan kijelentkezés nélkül az épületből távozott, majd visszatérve regisztrálta ki magát az L-ből, olyan cselekmény, amely az Önbe vetett bizalom megrendüléséhez vezetett. Miután a szakmai tudás mellett fokozott bizalmi elvárás érvényesül a bankműveletek szervezeti egységénél, így munkaviszonyát a KSZ. 14. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján rendes felmondással megszüntetem."

A felperes a perben igazolást csatolt a F. Ö. Sz. J. K. és R. B. M. C. részéről, amely szerint 2003. december 10-e óta ezen intézménybe jár kezelésre.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az emberi reprodukciós eljárásban való részvételre vonatkozó felmondási tilalom objektív jellegű, annak fennállta nem függ össze a munkáltató tudomásával, illetőleg a törvény nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a védelem csak abban az esetben érvényesülne, ha erről a munkáltatót a munkavállaló értesíti. A bíróság álláspontja szerint az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel szubjektív körülmény, és oly mértékben érinti a munkavállaló magán érdekszféráját, amelyről a munkáltatót nem köteles tájékoztatni. Az alperes a felmondó levelében hivatkozott arra, hogy a felperes több alkalommal is elhagyta engedély nélkül a munkahelyét, azonban konkrétan nem jelölte meg azt, hogy ezen mely időszakot vagy időpontot érti. Mindebből következően a bíróság a követelés jogalapjának helyt adott, megállapítva, hogy a munkáltató által közölt felmondás jogellenes.

A felperes keresetében a munkaviszony helyreállítását kérte, azonban ezzel kapcsolatosan az alperes arra hivatkozott, miszerint a felperest a korábbi munkakörében már nem tudja foglalkoztatni, ezen túlmenően - tekintettel a felperes magatartására - szándékában sem áll a jogviszony helyreállítása. A bíróság értékelte e vonatkozásban az alperes érveit, és az eset összes körülményeinek figyelembevételével a jogviszony helyreállítását mellőzte. A felmondás jogellenességével összefüggő juttatások vonatkozásában az Mt. 100. §-át vette alapul.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.637.209/2007/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta kimondva, hogy az eljárás illetékét az állam viseli. Az alperest 60.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a 2006. szeptember 1-jei meghallgatásán tanusított magatartásával megsértette az Mt. 3. § /1/ bekezdése szerinti jóhiszemű kölcsönös együttműködési kötelezettségét, amit a munkáltató felmondásának jogszerűségét alapjaiban érintő körülmény szándékos eltitkolásával valósított meg. A másodfokú bíróság a felperes terhére így megállapította az Mt. 3. §-ának megsértését, amelyből következően az Mt. 90. § /1/ bekezdés d/ pontja szerinti felmondási tilalmi védettségre alappal a felperes nem hivatkozhatott.

A 2006. szeptember 1-jén felvett jegyzőkönyvben foglalt felperesi nyilatkozattal igazolt, hogy a felperes 2006. augusztus 25-én mintegy 2 órára engedély és bejelentés nélkül hagyta el a munkahelyét. A jogerős ítélet az íly módon valósnak igazolt felmondási indok tekintetében az okszerűség körülményét is vizsgálva kifejtette, hogy a munkáltató csak egy alkalmat jelentő, és akkor sem hosszú időtartamot lefedő igazolatlan távollétet rótt a felperes terhére. Ezen tény valós, azonban a viszonylag hosszú ideje fennálló munkaviszony tekintetében ebből okszerűen nem következett a jogviszony jogszerű megszüntetése.

A másodfokú bíróságnak az Mt. 100. § /2/ bekezdését kellett alkalmaznia, amely szerint a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Az alperes ezen jogszabályi rendelkezéshez kapcsolódóan hivatkozott arra a bizalomvesztésre, amely a felperes cselekményének végrehajtási körülményeiből adódott, és amely bizalom fennállta az alperes tevékenységéből és a felperes munkaköréből adódóan a további jogviszony fenntartásának alapvető követelménye lenne.