A Budapest Környéki Törvényszék Bf.137/2015/14. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 195. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 372. §, 381. §]

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Bf. számú ügyben, a 2015. év október hó 27. napján és 2015. november 27. napján tartott nyilvános, folytatólagos fellebbezési tárgyalás alapján meghozta, és 2015. év december 03. napján kihirdette a következő

Í T É L E T E T

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Járásbíróság 2014. évi október hó 17. napján kihirdetett B. számú ítéletét megváltoztatja.

I.rendű vádlottat a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt (1978. évi IV. törvény 195. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő) ellene emelt vád alól felmenti.

Az elsőfokú eljárásban felmerült 234.728 (kettőszáz-harmincnégyezer-hétszázhuszonnyolc) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú eljárásban 103.696 (százháromezer-hatszázkilencvenhat) Ft bűnügyi költség merült fel, mely ugyancsak az állam terhén marad.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978.évi IV. törvény 195.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. Ezért őt megrovásban részesítette. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, I.rendű vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A Főügyészség az Fk.Bf. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes. Álláspontja szerint a 10 év körüli sértettnek a vádlott által jól ismert fizikai és szellemi állapota, a nehezen kezelhetősége, a korábban őt ért méltatlan nevelési körülmények kihatása ellenére a vádlott, az egészségében és szellemileg is hátrányos helyzetű nevelt gyermeke sérelmére kritikátlanul valósította meg a bűncselekményt huzamos időn át, így a gondozási kötelezettségét súlyosan megszegte, mely a sértett értelmi és érzelmi fejlődését visszafordíthatatlanul veszélyeztette. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott megrovás, álláspontja szerint nem áll arányban az elkövetett bűncselekménnyel, a büntetési célok elérését nem szolgálja. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazásával, a vádlottat végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélje.

A vádlott védője a fellebbezését írásban indokolta. Kifejtette, hogy annak ellenére, hogy a sértett édesapja és a vádlott a vádbeli időszakban élettársak voltak, az édesapa felelőssége a sértett tekintetében sem a nyomozás során, sem az ügyészség, sem pedig a bíróság számára nem vetődött fel. Mintha a sértett nevelése kizárólag a vádlott feladata és felelőssége lett volna. A sértett édesapjának tudnia kellett arról, ha a vádlott sértegeti, megalázza gyermekét, és ez esetben az ellen tennie kellett volna valamit. A részéről azonban semmilyen jelzés nem érkezett sem a vádlotthoz, sem a családgondozóhoz. Az igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a vádlott cselekményei nem alkalmasak a kiskorú veszélyeztetése tényállás megállapítására. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel.

A fellebbviteli nyilvános ülésen a vádlott védője fenntartotta a fellebbezésben foglaltakat. Előadta továbbá, hogy a vádlott segített a sértett nevelésében, segítette az iskolai előmenetelét. Kérte a vádlott felmentését.

A vádlott csatlakozott a védőjéhez.

A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő a 31/2008. számú IRM rendelet 20. § (1) bekezdés c), f,) g), és h) pontja alapján megkívánt szakképesítéssel nem rendelkezik. Ezért szükségessé vált új pszichológus szakértő kirendelése, aki a rendeletben foglaltaknak megfelelően klinikai és mentálhigiéniai gyermek szakpszichológiai képesítéssel rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozottá váljon. Ezért a másodfokú bíróság az ügyet a Be.363.§ (2) bekezdés b) pontja alapján tárgyalásra utalta, melynek keretében elrendelte kk. B.Z. sértettnek dr.A.T. igazságügyi klinikia és mentálhigiéniai felnőtt és gyermek szakpszichológus általi szakértői vizsgálatát.

Az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény megállapításai szerint a sértett erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődésére negatív hatással volt a vádlott magatartása, az általa okozott pszichés sérülések -pszichológiai értelemben- kimerítik a veszélyeztetés fogalmát. A sértett személyiségében a vádbeli eseményeket megelőzően is véleményezhető a gátoltság, szociális visszahúzódás, erre ráépülve a vádlotti magatartás, viszonyulás, tovább rontotta a gyermek pszichés működését.

Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárásban a vádlottat szintén dr. A.T. igazságügyi szakértő vizsgálta meg, és a vádlottra vonatkozó szakvéleményben foglaltak a másodfokú eljárásban beszerzett, sértettre vonatkozó szakértői véleményben foglaltakkal ellentétesek voltak, a másodfokú bíróság dr. A.T. szakértőt meghallgatta a fellebbezési tárgyaláson.

A szakértő kifejtette, hogy a sértett részéről felmerültek olyan problémák, melyek zöme szerzett tulajdonság. Az édesanyjával való kapcsolata is ambivalens a sértettnek. A sértettnél zavarokat okozhatott, hogy az édesapjának új párja van, született még egy gyermek, és mindez tovább növelte benne a feszültséget. Kiemelte, hogy a sértettnél egy átlagos és a vádlott szocializáltságának megfelelő érzékenység kevés volt. A sértettnek szakmai, terápiás segítségre lett volna szüksége. Mikor a vádlott belépett a gyermek életébe, ő már veszélyeztetett gyermek volt. Kk. sértettnél már egy egész kicsi trauma is veszélyeztethető lehetett.

Fenntartotta, hogy a vádlottnál nem volt kimutatható olyan akarati szándék, mellyel a kiskorút veszélyeztetné. Ennek a kiskorú sértettnek az általános törődés kevés volt, azok a cselekmények, melyek bármelyik családban előfordulhatnak, jelen esetben nagyobb károsító hatással bírnak. Ezért veszélyeztető magatartás, ha folyamatosan megszégyenítik a gyermeket, agresszió, ha egy sérült gyereknek azt mondják, hogy gyogyós.

A fajtalankodással kapcsolatban a szakértő kifejtette, hogy a legtöbb családban eltusolják ha felmerül hasonló dolog, de ez a legrosszabb, amit tehetett volna a vádlott. Önmagában adekvát megoldást választott, családon belül próbálta tisztázni a dolgot, és elvitte a gyermekét pszichológushoz.

A sértett negatív érzelmekkel van a vádlott iránt, mert verbálisan próbálta őt fegyelmezni, de ő ezt nem szereti. Minden korlátozást agresszióként él meg.

A szakértő álláspontja szerint a sértettnek fontos a vádlott személye, úgy gondolja, hogy a vér szerinti anyja nem adta meg, amire szüksége van.

Az ügyész a vádbeszédben kifejtette, hogy álláspontja szerint a szakértő megerősítette, hogy a vádlotti magatartás negatív hatással volt a sértettre. Azonban a súlyosítás iránti fellebbezést már nem tartotta fenn, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.