EH 2007.1638 Ha a munkáltató rendes felmondás esetén a munkavállalót a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól, nincs lehetősége arra, hogy a munkavállaló igénybe nem vett szabadságát a felmondási időben kiadja, azt pénzben kell megváltania [Mt. 136. § (1) bekezdés].

A felperesek keresetükben egyebek mellett a ki nem adott szabadságuk pénzbeni megváltása megfizetését kérték.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

A ki nem adott szabadság pénzbeli megváltása iránti igényt azért nem találta alaposnak a bíróság, mert az alperes a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól a felpereseket, és ezalatt, a felmondási idő felében kiadta a szabadságukat. A IV. és a VI. rendű felperesek esetében pedig a felmondási idő felét meghaladó, ki nem adott szabadságot megváltotta az alperes, ennek a tényét felperesek sem vitatták.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkáltató a szabadságot kiadhatja a felmondási időnek a kötelező felmentési időt meghaladó részében.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. Jogszabálysértőnek tartották az Mt. 136. §-a alkalmazását, mert a munkáltató a teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól őket, ezért a ki nem adott szabadságot pénzben kellett volna megváltania.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az Mt. 93. § (1) bekezdése szerint munkáltatói rendes felmondás esetén a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni a felmondási idő felére. Az alperes - az Mt. 13. § (3) bekezdése alapján lehetséges kedvezőbb feltételt biztosítva - a felmondó intézkedésében úgy rendelkezett, hogy a felmondási idő teljes tartamára felmentette a felpereseket a munkavégzési kötelezettség alól. E döntésével megszűnt annak a lehetősége, hogy a felperesek szabadságát a felmondási időben kiadja. A felpereseket ugyanis a felmentési időben munkavégzési kötelezettség már nem terhelte, és erre az időre átlagkereset illette meg őket, ugyanerre az időre másik jogcímen (szabadság) is nem jár szabadidő, illetve munkabér (távolléti díj).

Ezért a felperesek a ki nem adott szabadságuk pénzbeli megváltását igényelhették, e keresetüket a munkaügyi bíróság az Mt. 136. § (1) bekezdésébe ütközően utasította el, és a jogerős ítélet ezt jogszabálysértően hagyta helyben.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a szabadság pénzbeli megváltása iránti kereset elutasítását helybenhagyta, hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot e tekintetben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (3)-(4) bekezdés].

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.007/2006.)